Az orosz társadalmat még mindig nem sikerült teljesen szembefordítani a Nyugattal

Annak ellenére, hogy az orosz propagandagépezet már jó ideje óriási erőfeszítéseket tesz az orosz társadalom Nyugattal való szembefordítására, az eredmény egyelőre meglehetősen ellentmondásos. Hiába győzködik az oroszokat arról, hogy nincs helyük Európában, az orosz nem is európai nemzet, és ha az orosz történelemnek voltak is nyugatos korszakai, amikor számos újítást, intézményt és eljárást vettek át, ahogyan számos nyugati eszmét is, ennek a korszaknak egyszer és mindenkorra vége. Ez a gondolat nemcsak a napi sajtóban köszön rendszeresen vissza, de egy ideje egykor tekintélyes folyóiratok lapjain is, amikor az orosz nyugatosság alkonyáról értekeznek. Ugyan szinte más sem hallani, mint hogy a „kollektív Nyugat” Oroszország megsemmisítésére tör, és nem lankadva azon töri a fejét, hogy miként darabolhatná fel az országot, így jutva hozzá természeti kincseihez, annak a közvélemény-kutatásnak az eredményei, amit a Fond Obscsesztvennoje Mnyenyije (FOM) a közelmúltban tett közzé, azt mutatják, hogy az évek óta tartó kampány csak részben járt sikerrel. A mérési adatok annál is inkább elgondolkodtatók, mert a FOM a Kreml szoros felügyelete alatt végzi kutatásait.

A nemrég publikált felmérés eredményei azt mutatják, hogy az orosz társadalom nyugattal való szembefordulása még távolról sem totális. Az ország belpolitikájáról ugyan a megkérdezettek kétharmada úgy gondolja, hogy nem kell a külvilág véleményével törődni, és a kulturális elzárkózás sem idegen a válaszadók felétől, de a gazdasági területen csak a megkérdezettek negyede támogatja a befelé fordulást, az autarchiára való törekvést. A többség (56 százalék) továbbra is úgy látja, hogy az orosz gazdaság jobban teljesít, amikor nemcsak a belső piacot veszi célba, de sokat ad el és vesz külső piacokon. Még többen állnak a külvilággal való tudományos együttműködés pártján. A válaszadók háromnegyede továbbra is fontosnak tartja a tudósok kiterjedt kapcsolattartását külföldi kollégáikkal. A megkérdezettek mindössze 13 százaléka gondolja úgy, hogy haszontalan, sőt káros az efféle kapcsolattartás. Összességében tehát felettébb ellentmondásos kép rajzolódik ki a felmérésből. Miközben a megkérdezettek kétharmada szerint nincs jelentősége annak, hogy a külvilág mit gondol az oroszországi belpolitikáról, a nagy többség még mindig fontosnak tartja a külfölddel fenntartott gazdasági és tudományos kapcsolatokat.

A kutatók a fentieken túl arra is kíváncsiak voltak, hogy az orosz társadalom mit gondol arról, hogy milyennek kellene lennie a kívánatos orosz külpolitikának. A relatív többség (44 százalék) azt a fajta aktív külpolitikát tartaná követendőnek és helyesnek, amelyik képes más országok döntéseit és magatartását befolyásolni. De közel ugyanennyien (39 százalék) épp az ellenkezőjét gondolják: szerintük nincs szükség különösebben aktív külpolitikára, nem kell más országok döntéseit és magatartását befolyásolni. Az aktív külpolitikát elváró válaszadók azért tartanák helyesnek ezt a fajta magatartást, mert az növelné Oroszország tekintélyét, illetve azért, mert az nagyobb esélyt adna arra, hogy az ország szövetségesekre talál. Ez a két indok a leggyakoribb magyarázata annak, hogy miért lenne helyes, ha Oroszország aktív külpolitikát folytatna. Amikor viszont a kutatók aziránt érdeklődtek, hogy miért nincs szükség aktív külpolitika révén más országok magatartásának befolyásolására, akkor ezt a legtöbben azzal indokolták, hogy „nem kell más országok ügyeibe beavatkozni, nekik kell saját problémáikat megoldaniuk”. Mások pedig azért tartották helyesebbnek a visszafogott, más országok ügyeibe be nem avatkozó külpolitikát, mert „Oroszországnak mindenekelőtt az ország belső problémáival kell foglalkoznia”.