Az állam egyre több szegény családtól veszi el a gyerekeket

Magyarországon egyre kevesebb gyermek születik, ezzel párhuzamosan mégis egyre több gyermek él gyermekvédelmi intézményekben. A jelenségre nemrég Magyar Péter gyermekotthonokat érintő országjárása és a KIX című dokumentumfilm is felhívta a figyelmet, de a probléma nem újkeletű: a terület legalább egy évtizede válságban van.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) részletes tájékoztatót készített a gyermekvédelmi ellátásról és arról, hogy tulajdonképpen miért is emelhetnének ki egy gyereket a családjából. Ezek szerint akkor vihetik el otthonról a gyereket, ha hosszú ideje súlyos veszélyeztetés áll fenn, ami ellen a szülők a családsegítő és a gyámhatóság bevonásával sem tudtak mit tenni. Ilyenkor a gyámhatóság hoz egy döntést, aminek alapján a gyermeket nevelőszülőhöz vagy gyermekotthonba szállítja. Ha ezt a szülő nem akarja megengedni, a gyámhatóság rendőrt is hívhat, és az ő segítségével is elviheti a gyermeket, írja a TASZ. A vonatkozó jogszabályi környezet, aminek célja, hogy a családokban tartsa a gyerekeket, 1997 óta létezik, valamilyen okból mégis egyre több gyermek él a családjából kiemelve, intézményekben vagy hivatásos nevelőszülőnél elhelyezve.

A TASZ régóta küzd a szegénység miatti gyermekkiemelések ellen, és számos perben ért el sikereket: több mint húsz gyermeket sikerült „hazaperelnie” a szüleikhez, és precedens értékű ítéletek is születtek az évek során. Boros Ilona, a TASZ gyermekvédelmi ügyekkel foglalkozó jogásza szerint a gyermekvédelmi törvény értelmében tilos gyermekeket a szegénységük miatt családjuktól elszakítani. Boros szerint nyilvánvaló, hogy egy gyereknek sokkal jobb a családjában felnőnie, mint szüleitől, testvéreitől távol, idegenek között nevelkednie. A gyermekjóléti szervek feladata, hogy a jogszabály alapján minden szükséges támogatást megadjanak a családoknak, tehát kezeljék a lakhatási problémákat, alternatív elhelyezést biztosítsanak, segítsék az elhelyezkedést a munkaerőpiacon, és pszichológiai, jogi vagy más jellegű tanácsadáshoz juttassák a szülőket. Csakhogy ezek a támogató szolgáltatások kapacitási gondok miatt ma alig-alig működnek, mondja a jogász. Pedig sokkal jobb lenne a veszélyeztetett gyermekeknek, ha a családjukban élnének, és nem szakítanák ki őket a közösségükből, hogy nevelőszülőknél vagy gyermekotthonokban tengődjenek, gyakran bántalmazó és elhanyagoló környezetben.

Ahogy az a tavaszi kegyelmi botrányban ismét felszínre került, a bicskei gyermekotthonban és a többi hasonló intézményben rendszerszintű az elhanyagolás, az erőszak. Az pedig megengedhetetlen, hogy a gyermekek szerető családokból egy bántalmazó rendszerbe kerüljenek, csak azért, mert a szüleik szegények, mondja Boros.

Ha megyei bontásban is megvizsgáljuk az adatokat, látszik, hogy a leghátrányosabb helyzetű megyékben nőtt legjobban a szakellátásba vett gyerekek száma. Ez arra enged következtetni, hogy ezeken az alapvetően szegényebb helyeken valóban erősebben lépett fel az állam a családokkal szemben.

Van-e változás?

Az tehát világos, hogy egyre több gyereket él gyermekvédelmi szakellátásban, de az nem egyértelmű, hogy jelenleg is folytatódik-e az emelkedés, még úgy is, hogy a kiskorúak száma csökken.