Lezárult „az évszázad projektje”, de mi történt a Notre-Dame felújításának öt éve alatt?

Szombaton megnyílt a helyreállított Notre-Dame-székesegyház, vasárnap már misét is tartottak benne. Párizs ikonikus építménye 2019. április 15-én égett le, a tűz elpusztította a tetőszerkezet kétharmadát és a 13. század óta alátámasztást nyújtó belső faszerkezetet. Amikor a torony összeomlott, a tölgyfa gerendák alatt lévő kőboltozatos mennyezet is súlyosan megsérült, lyuk keletkezett a kereszthajó boltozatán, és a középső hajóban törmelék szóródott szét.

Több mint öt év elteltével a felújított katedrális a katolikus egyház várakozásai szerint 15 millió látogatót fogadhat majd éves szinten, ez évi kétmillióval lenne több, mint a tűzvész előtt, és naponta körülbelül 40 ezer látogatót jelent.

Nagy kérdés volt, hogy mennyire kell majd a zsebébe nyúlnia ennek a sok-sok látogatónak. Rachida Dati francia kulturális miniszter javaslata az volt, legyen 5 eurós belépődíj, legalábbis kezdetben – egyes felvetések szerint ezt csak az EU-n kívüli látogatóknak kellene fizetniük. Ez a miniszter szerint évi 75 millió eurós bevételt jelentene, amit örökségvédelemre lehetne fordítani, „megmentve az összes franciaországi templomot”. Az egyház azzal érvelt a belépődíj ellen, hogy a templomoknak mindenkit fogadniuk kell, feltételek nélkül. Ezt Európában több helyen is máshogy gondolják, és az 5 euró nem is volna sok a londoni Westminster apátság 36 eurós belépési díjához, vagy a barcelonai Sagrada Família 26 eurójához képest. Van persze belépődíj jónéhány francia nevezetesség esetében is, 14 euró az Eiffel-torony, 18 a Versailles-i kastély, 22 a Louvre megtekintése, és természetesen a köz más módon is fizet az örökségvédelemért: az elmúlt öt évben a francia kormány 280 millió eurót fordított több mint 8000 örökségi helyszín helyreállítására, fenntartására.

„A köztársasági elnök meggyőződött arról, hogy a párizsi Notre-Dame-ot a lehető legkövetkezetesebben kell helyreállítani a legutóbbi teljes, összefüggő és ismert állapotában” – közölte az Elysée-palota még 2020 nyarán. Ez jelentős változás volt ahhoz képest, hogy a kormányzat először nemzetközi pályázatot hirdetett a sérült épület tetejének és tornyának újragondolására. Voltak víziók arról, hogy modern építészeti gesztusokkal kellene kiegészíteni a világ egyik legnépszerűbb épületét, maga Emmanuel Macron elnök is efféle kortárs megoldások híve volt kezdetben. Később azonban mégiscsak megbízott a szakemberek döntéseiben, akik végül is az épület 19. században kialakult képét vették alapul.

A 2019-es tűzvész után a munka első két éve az épület biztosításával, a tanulmányok elkészítésével és a tenderek elbírálásával telt, a helyreállítási szakasz 2021 szeptemberében kezdődött meg hivatalosan. A költségek hatalmasak voltak, az ArtnetNews adatai szerint 150 ország 340 ezer adományozója 846 millió eurót adott össze rá. Megmaradt 140 millió, de ezt még csak az újranyitást követően fogják elkölteni, 2025 folyamán, a homlokzat, a díszítőelemek, a szobrok, a sekrestye és a karzat további munkálataira. Franciaország egyik leggazdagabb embere, François-Henri Pinault – például a Gucci, az Yves Saint Laurent és a Balenciaga brandek tulajdonosa – és családja 100 millió eurót, a szintén dúsgazdag és ugyancsak luxuscikkekben utazó Bernard Arnault és családja pedig 200 millió eurót ajánlott fel, és végül nem kértek cserébe adójóváírást.

Ha pedig már számok és adatok, álljon itt még néhány!

• 861: A székesegyház építésének kezdete, vagyis 1163 óta eltelt évek száma.
• 182: Az eredeti építkezés befejezéséig (1354) eltelt évek száma.
• 5,5 év: A legutóbbi helyreállítás hossza, ami majdnem pontosan egyezik a mostani helyreállítás idejével.
• 2000: Nagyjából ennyi kézműves segített a székesegyház újjáépítésében, amit Macron elnök „az évszázad projektjének” nevezett. A munkások között a Compagnons du Devoir nevű, a középkorig visszanyúló kézműves céh tagjai is ott voltak.
• 45 900 köbméter: A sérült falak és boltozatok helyreállításához felhasznált mészkő mennyisége. A Notre-Dame építéséhez a mészkövet eredetileg a város alatt feltárt kőfejtő helyekről nyerték; ugyanezeket a kőbányákat használták a versailles-i kastély építéséhez is.

Most az eredeti kövek tulajdonságaihoz hasonlító köveket kerestek, de természetesen kérdés volt, hogy időben meddig kellene visszanyúlni az eredetiség kérdésében. A kövek mechanikai paramétereinek vizsgálatához egész mészkő-adatbázist hoztak létre. Az egykori kőbányák már rég nincsenek használatban, a helyettesítő követ pedig végül az észak-franciaországi Oise régióban találták meg és termelték ki, majd Párizs külvárosában, Gennevilliers-ben vágták méretre.