Ukrajnának nem gyors békére van szüksége, hanem igazságos békére

2024-ben másról sem lehetett hallani, mint az orosz hadsereg folyamatos területszerzéséről, ami azt az erős benyomást keltette, hogy Moszkva egyre közelebb kerül a győzelemhez, és arra kényszerítheti Kijevet, hogy elfogadja az oroszok kapitulációval felérő fegyverszüneti feltételeit. A tényleges helyzet mégsem ez. Többek között azért sem, mert tavaly az oroszok még saját hivatalos álláspontjuk szerint is mindössze 4500 km2-nyi területet tudtak elfoglalni. Még ha ez igaz is – független elemzők ennél kevesebbre teszik a tényleges területszerzés mértékét –, ahhoz képest meglehetősen szerény eredmény, hogy Ukrajna teljes, nemzetközi jogilag elismert területe 603 ezer km2. Ha az orosz hadseregnek ilyen ütemben sikerül további ukrán területeket megszereznie, akkor még ahhoz is legkevesebb két évre, de lehet, hogy még ennél is többre lesz szüksége, hogy Kelet- és Délkelet-Ukrajnának azt a négy megyéjét teljes egészében elfoglalja, amire a Kreml igényt tart.

Közel háromévnyi harc után a megszálló erőknek csak Luhanszk megyét sikerült megszerezniük, miközben Donyeck megye harmada, míg Zaporizzsja és Herszon megye negyede továbbra is ukrán kézen van. Az oroszok ugyan haladnak előre, de egyelőre szó sincs arról, hogy összeomlóban lenne az ukrán ellenállás. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy az ukránok csak abban az esetben tudják visszaszerezni a kezdeményezést és lesznek képesek ismét jelentős területeket felszabadítani, ha a „politikai Nyugat” három fontos területen változtat eddigi magatartásán.

Egyrészt a nyugati országoknak jelentősen növelniük kellene az Ukrajnának nyújtott támogatást, főként a fegyver- és lőszerszállítás tekintetében. A háború kitörésétől kezdve 2024 október végéig az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az Európai Unió országai együttesen 213 milliárd euró értékben nyújtottak segítséget. Ennek valamivel több mint a felét a fegyver- és lőszerszállítások tették ki. Vagyis nem egészen három év alatt durván évi 40 milliárd euró értékű fegyvert és lőszert adtak át Ukrajnának, miközben Oroszország a háborút megelőző évhez képest megnégyszerezte védelmi kiadásait, és már évi 140 milliárd dollárnál tart. Az ukrán hadseregtől azt várni, hogy ilyen támogatás mellett – és az ország saját hadiipari kapacitását is figyelembe véve – harctéri fordulatot tud kierőszakolni, teljes képtelenség. Ehhez Ukrajnának legkevesebb 260 milliárd dollár értékű évi támogatásra lenne szüksége, ami egyébként nem lenne több az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az EU-országok együttes GDP-jének 0,45 százalékánál.

A másik terület, ahol Ukrajna támogatóinak változtatniuk kellene ahhoz, hogy Oroszország egyre költségesebbnek érezze a háború folytatását, a szankciós politika. Főként két területen lenne szükség ennek hatékonyabbá tételére. Egyrészt erősebb kontroll alá kellene vonni a kettős rendeltetésű termékek orosz importját, másrészt jóval nagyobb arányban kellene szankcionálni az orosz kőolajexportot lebonyolító árnyékflottát. Az utóbbi méretéről nincsenek pontos adatok. Általában úgy becsülik, hogy az 700-1000 különböző méretű tankerből áll, de a közelmúltig alig 50-et sújtott büntető intézkedés, míg a többi zavartalanul szállíthatta az orosz kőolajat.

A Biden-adminisztráció nem sokkal távozása előtt jelentősen megnövelte a szankció alá vont tankerek számát, ami egy időre – azt, hogy mennyi időre, nehéz megbecsülni – érzékeny veszteséget okoz Oroszországnak. Egyes számítások szerint a szankciók kiterjesztésének hatására az orosz kőolajexport akár 30 százalékkal is visszaeshet. Moszkva kőolajkivitelből származó bevételeinek csökkentése azért bír meghatározó jelentőséggel, mert legnagyobb részt az ebből származó bevételek biztosítják, hogy Oroszország külkereskedelmi mérlege a háború és a szankciók ellenére máig pozitív. 2022-ben, amikor még nem szankcionálták az orosz kőolajexportot, a külkereskedelmi mérleg pozitív szaldója meghaladta a 300 milliárd dollárt, míg 2023-ban, amikor a kőolajexport elleni szankciók már hatályba léptek – előbb 2022 decemberében a nyers kőolajjal, majd 2023 februárjában a kőolajszármazékokkal szemben –, még mindig 118 milliárdos többletet mutatott. (A 2024-es adatok még nem ismertek, de valószínű, hogy nem történt lényeges változás az előző évihez képest.) Mindebből jól látszik, hogy a szankciók ugyan megtették hatásukat, de arra egyelőre nem voltak képesek, hogy olyan mértékben csökkentsék az orosz külkereskedelem bevételeit, ami már jelentősen megnehezítené a háború további finanszírozását. Ha ezen a területen sikerülne 50-60 milliárd dollárra leszorítani az orosz külkereskedelmi mérleg pozitív szaldóját, akkor mind a háború, mind az egyre drágábbá és egyre bonyolultabbá váló import finanszírozásában is komoly gondok állnának elő. Nem beszélve arról, hogy végre a lakosság jelentős része is megérezné, hogy háborúban áll az ország. Ehhez azonban az eddigieknél is szigorúbban kellene betartatni a szankciókat.