Egyetemek cérnaszálon – öt hazai felsőoktatási intézmény, ahol „helyzet van”

Több magyar egyetemen is „helyzet van” ezekben a hetekben-hónapokban, sőt, akad, ahol már évek óta tart az a bizonyos helyzet. Ezekben az intézményekben a legbiztosabb pont a bizonytalanság: nem egészen tudni, mi lesz, sem azt, hogy mikor, sem azt, hogy kikkel. Az átláthatatlan köd mindent beborít, ami azt jelenti, hogy az érintett egyetemeken belül és kívül kevesen és keveset tudnak a jövőről.

• A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) február 28-án véget ért egy korszak, de az új modellről nem sejthető, milyen lesz.
• Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) méltatlan helyzetben, a működőképesség határán, napi pénzügyi gondok közepette február végén választott új rektort, akitől azt remélik, hogy javít az állapotokon: Darázs Lénárd a múlt héten már béremelésekről is megállapodott a fenntartóval, kérdés, mire lesz ez elég.
• A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (LFZE) több mint másfél év után, február közepén írták ki ismét a rektori pályázatot, hiszen most nincs rektora az intézménynek.
• A Magyar Képzőművészeti Egyetemen (MKE), ahol elszomorító az anyagi és infrastrukturális helyzet, hetek óta fórumokat tartanak a hallgatók, mert úgy sejtik, hogy a fejük fölött valami készül, nem meglepő módon a modellváltás, és szeretnék érteni, hogy az mivel jár.
• A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) rendben lévő körülmények között, korrekt finanszírozás mellett folyt az egyetemi élet, egészen addig, amíg a kuratórium vezetője sorozatos önkényes döntéseivel át nem lépett egy határt, amire a hallgatók egy emberként mozdultak meg. A MOME-t a felsőoktatási modellváltás mintaintézményének szánta a kormány, de az egyetem mostani helyzete jól illusztrálja, hogy miért összeférhetetlen az úgynevezett KEKVA-struktúra (az egyetemek közérdekű vagyonkezelő alapítványok által való működtetése) és az egyetemi autonómia.

Támogatásért vízumot

Annyi biztos, hogy az egyetemi modellváltás – ami a kormány meghatározása szerint azt jelenti, hogy „az egyetem kikerül a közvetlen állami fenntartású intézmények köréből, az alapítói, fenntartói jogok egy kifejezetten erre a célra alapított vagyonkezelő alapítványhoz kerülnek át” – egyelőre nem sikertörténet. A G7 február végén megjelent cikke szerint, ami a KEKVA-rendszer anyagi vonatkozásait tárgyalja, a 21 egyetemi alapítványban levő vagyon nőtt ugyan, és „összértéke 1700 milliárd forint, de az alapítványok évente csak 11 milliárd forinttal költenek többet az egyetemekre, mint amennyi állami támogatást közvetlenül megkapnak.”

Eközben az egyetemeket érintő különös fejlemény a kormányzat új vendégbefektetői vízumprogramjának egyik pontja. Ezt a letelepedésikötvény-program helyett indítják be, és az EU-n vagy az EGT-n kívüli államok polgárai által igényelhető vízum feltételei között opcionálisan ez is szerepel: „legalább 1 millió euró értékben, oktatási, tudományos kutatási, művészeti alkotótevékenység támogatása céljából pénzbeli adomány nyújtása valamely közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény részére”. Magyarul: alapítványi egyetemet lehet támogatni a vízum fejében. Ez egészen szokatlan irányokba nyithat utakat, és bár fel vannak sorolva biztonsági garanciák, megjelenhetnek ellenőrizhetetlen forrású pénzek, illetve szándékok is a magyar felsőoktatásban.

Ugyanakkor a modellváltás nem uniformizált folyamat, sőt azt lehet mondani, hogy annyiféle, ahány egyetemen eddig lezajlott. Az alapítványi kuratóriumokat sem lehet kizárólag és mindenütt pusztán a Fidesz végrehajtóinak tekinteni. Van, ahol szorosabb kontrollt gyakorol a kuratórium, beleszól az autonómiába, és van, ahol nem. Van, ahol a kuratórium szigorúan tartja a pénzügyi pórázt, és van, ahol lazábban, többet bízva az egyetem választott testületére, a szenátusra. Ettől függetlenül az Európai Bizottság még mindig átláthatatlannak tartja az alapítványi egyetemek gazdálkodását, még mindig problematikusnak a privatizációnak ezt a felemás formáját, és még mindig elfogadhatatlannak ítéli meg azt, ahogyan a kormány, azaz az állampárt összeállítja a kuratóriumokat. Ezért aztán ezek az egyetemek még mindig ki vannak zárva az Erasmus+ és a Horizont programból, ami egyrészt végtelenül kínos, másrészt riasztó a még nem modellváltó egyetemek számára, harmadrészt nem teszi vonzóvá a KEKVA-s egyetemeket sem a hazai, sem a külföldi hallgatók számára.

BME: a céges formátum felé

Új modell jön a BME-n, amelyről leginkább azt kommunikálták, hogy egyfajta „céges” formátum lesz. Az egyetemen március 1-től már senki nem közalkalmazott. Amint ezt az egyetem bejelentette, az új munkáltató egy gazdasági társaság, a BME Fenntartó Zrt. – ide került a BME fenntartói joga (az egyetem külön entitás maradt, és nála van a vagyonkezelői jog). A cég vezérigazgatója Vetési Iván, a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának korábbi elnöke, a BME konzisztóriumának tagja, a BME volt hallgatója. Ebben a zrt-ben jelenik majd meg egy új részvényes, és a legvalószínűbb, hogy ez a MOL lesz. Hogy a MOL mindezt valóban akarja-e, vagy kötelező feladatként kapja, azt nem tudni, de az egyetemen vannak olyan vélemények, hogy ez csak „púp lesz a hátukon”.

Az állam sem száll ki teljesen az egyetem finanszírozásából: feladatfinanszírozási szerződést kötnek az állam és a BME között, de arról, hogy a zrt és az állam szerepmegosztása miként alakul, nem tudni semmit. A rektor, Charaf Hassan, aki meglehetősen transzparensen beszél a folyamatokról, mindenesetre azt nyilatkozta, hogy örülne, ha az állam nem maradna a zrt-ben – bár nem kell feltétlenül benne lennie ahhoz, hogy szerepet vállaljon –, de korábban azt is mondta már, hogy az állam felügyelőbizottsági tagság formájában benne lesz a cégben. Arról szólnak értesülések, hogy ezt az új, céges modellt a KEKVA-s modellel ellentétben az EU-val is próbálták egyeztetni a későbbi problémák elkerülése érdekében, és járt is egy EP-képviselő az egyetemen. Ez már csak azért is érthető lenne, mert a tavaly megválasztott új rektor „budapesti MIT-t” emleget: kimondott célja, hogy 2032-re Európa tíz legjobb műszaki egyeteme közé kerüljön a BME, és ez eleven nemzetközi kapcsolatrendszer, folyamatos együttműködések és uniós pénzek nélkül biztosan nem elképzelhető. Úgy tudni, az a rektori ígéret, hogy az idei 31 milliárdos költségvetés, ami egyébként korábban 19 milliárd körül alakul, jövőre eléri az 50, majd a 60 milliárd forintot. Az egyetemi szakszervezet elérte a legalább 10 százalékos reprezentativitást, ezért elvben tárgyalni kellene vele a kollektív szerződésről. A BME-n január 1-től új bértábla van érvényben, az oktató-kutató alkalmazottak bére emelkedett, minden más alkalmazott béréről a szervezeti egységek vezetői döntenek. A tanársegédek alapbére bruttó 326 ezer forintról 500 ezerre emelkedett, a legmagasabb beosztású egyetemi tanárok alapbére az eddigi bruttó 777 ezerről 1 millióra nőtt.

ELTE: az új rektor máris eredményt szállít