Az ELTE Szenátusa mai ülésén Darázs Lénárdot választotta az egyetem következő rektorává, aki 2025. augusztus 1-től töltheti be a tisztséget. Darázs Lénárd az Állam- és Jogtudományi Kar Polgárjogi Tanszékének egyetemi tanára, 2017 óta az ELTE általános rektorhelyettese, ezen belül hat hónapig megbízott tudományos rektorhelyettes is volt. 1991-ben végzett az ELTE ÁJK-n, 2006-ban doktorált, 2012-ben habilitált. 1997 óta a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja. Az új rektor kinevezésére a fenntartó miniszter, azaz Hankó Balázs tesz javaslatot a köztársasági elnöknek, Sulyok Tamásnak, a jelenlegi rektor, Borhy László megbízatása július 15-ig tart.

Az ELTE rektorválasztásán ritkán van éles verseny, idén azonban volt. A rektort a szenátus választja, de korábban csak ritkán fordult elő, hogy a nagyobb, erősebb karok jelöltjével szemben ellenjelölt indult volna – most tehát nyitottabb, demokratikusabb, inkluzívabb folyamat zajlott. A három jelölt, Darázs Lénárd egyetemi tanár (ÁJK), az ELTE általános rektorhelyettese, Horváth Zoltán intézetvezető egyetemi tanár, korábbi dékán és nemzetközi rektorhelyettes (IK), valamint Katz Sándor intézetigazgató, egyetemi tanár (TTK), végigjárta az egyes kari tanácsokat, mindenhol bemutatta elképzeléseit és válaszolt a kérdésekre. A szenátusba a delegáltak révén csatornázódott be az egyes karok álláspontja. A belső, egyetemi nyilvánosság számára közzétettek egy-egy videót is, ahol a jelöltek beszéltek a programjukról, az egyetemi polgárság hozzáférhetett a pályázatokhoz és az FDSZ (Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete) egy héttel a szenátusi szavazás előtt nyílt fórumot is szervezett a három jelöltnek, amelyet a helyszínen és online is lehetett követni.

Az ELTE, valahol fej-fej mellett a Debreceni Egyetemmel az ország legnagyobb egyeteme, és nem mellesleg a hazai rangsorokban rendre az élen végez – a HVG felsőoktatási rangsorában 2023-ban és 24-ben az első volt, a 2025-ös rangsorban a BME mögött a második, a hallgatói kiválósági rangsorban azonban első.

A három legégetőbb kérdés

Ahogy ezt a rektorválasztást beharangozó cikkünkben is jeleztük, ami a három legégetőbb kérdésnek tűnik az ELTE-vel kapcsolatban, az a valóban katasztrofális bérhelyzet rendezése, az alulfinanszírozottság megszüntetése és a fenntartóval való viszony elmozdítása a holtpontról – ez utóbbit nevezhetnénk a „modellváltással” összefüggő kulcskérdésnek is. A fenntartóval, vagyis az állammal, a kormányzattal való viszonyra a legenyhébb kifejezés az, hogy fagyos. A kommunikáció számos kérdésben megszakadt, szakindítási kérelmek maradnak reakció nélkül, levelekre nem érkezik válasz, de, úgy tudjuk, a kormány már a működés legalapvetőbb kérdéseiben sem mutatja a kooperáció jeleit. Az intézmény sorsa cérnaszálon függ – legalábbis folyamatosan ezt érezteti a fenntartó az egyetemmel.

Az ELTE-re egyre nagyobb nyomás helyeződik, nemcsak a bérek rendezésében nem történik előrelépés, de finanszírozás is egyre szűkösebb, radikálisan csökken például az államilag finanszírozott egyetemi férőhelyek száma a tavalyiakhoz képest – az ELTE-n 19 százalékkal, ezzel a megszorítás második legnagyobb vesztese. Ahol nőnek az állami férőhelyek, az a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), éppen az az intézmény, ahová a kormány elkezdte átterelni a tanárképzést. Nehéz másként, mint nyomásgyakorlásként értelmezni, hogy a pedagógusképzés jövőjét is bizonytalanságok övezik, amióta az NKE tavaly elindította a tanárképző karát és úgy tűnik, nekik lejt a pálya. Amint erre például az Oktatói Hálózat és a Civil Közoktatási Platform felhívta a figyelmet, az NKE eltérhet a tanárképzésre vonatkozó képzési és kimeneti követelményektől, és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság jóváhagyására, sőt még tantervre sem lesz szüksége az első három évben.

No kekva

Vannak, akik szerint mindez arról szól, hogy a kormány elbizonytalanítsa az ELTE-t, kényszerhelyzetbe hozza, és a modellváltás felé terelje. Éppen ezért nem mindegy, hogy egy új rektor milyen tervekkel, jövővízióval megy tárgyalni a fenntartóval, és ehhez milyen erős mandátuma van. Darázs Lénárd egyértelmű nemet mond a kekva-rendszerre (kekva: közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány), amely e pillanatban az általános modell az alapítványosított egyetemeken – jelenleg huszonegy kekva működik a felsőoktatásban. Igaz, nehéz is volna mellette érvelni, mert nem sikertörténet. Az Erasmus és Horizont programok nem hozzáférhetők a kekvás egyetemeken, az egyetemi alapítványok kérdése része annak a problémacsomagnak, amely miatt Magyarország nem jut hozzá számos uniós forráshoz.

Illetve elég csak megnézni, mi zajlik most a MOME-n, ahol tisztán kirajzolódik, hogy ez a modell – ha van hozzá autokratikus hajlamú kuratóriumi elnök is –, miként csorbítja az egyetemi autonómiát. Azonban – a Qubit által látott pályázata alapján – Darázs alapvetően az állami fenntartás mellett teszi le a garast, magát a modellváltást, alapítványosítást sem tartja feltétlenül szükségesnek. Ha pedig kényszerhelyeztbe kerülne az ELTE, csak a szenátus felhatalmazásával tárgyalna egyáltalán bármilyen váltásról – igaz, a szenátusok a modellváltó egyetemeken rendre megszavazták váltást. Ez azért nem mindegy, mert volt olyan jelölt, Katz Sándor, aki a teljes egyetemi közösség beleegyezéséhez kötné ugyanezt. Darázs megőrzendőnek tartja az ELTE teljes pedagógusképzési portfólióját. Mint a pályázatában fogalmaz, újradefiniálná a fenntartóval való viszonyt, nem a múltra hivatkozna az állammal való tárgyalásokon, hanem a jövőre vonatkozó víziókra és a fenntartó logikáját megértve és elemezve tenne ajánlatot.