Január 9-én, hétfőn robbant a hír, hogy az unió döntéshozó és végrehajtó szerve, az Európai Unió Tanácsa felfüggeszti az alapítványi fenntartású magyarországi egyetemek részvételét az Erasmus+ programban. Az Európai Unió ugyanis nem köthet új pénzügyi megállapodást azokkal a 2021 után létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal, amelyeket a magyar állam az érintett egyetemek – például a Budapesti Corvinus Egyetem, a Soproni Egyetem, a Debreceni Egyetem, a MOME, a Semmelweis Egyetem és további 16 felsőoktatási intézmény – vagyonának és büdzséjének kezelésére hozott létre új törvények és törvénymódosítások révén.

A döntésről az illetékeseket már decemberben értesítették, de ők olyan mélyen hallgattak a Magyarországra irányuló Erasmus-pénzek befagyasztásáról, hogy maguk a felsőoktatási szereplők is a sajtóból tudták meg: a jogállamisági mechanizmuson megbukott magyar kormány miatt eleshetnek a nemzetközi pályázati lehetőségektől. A EU tanácsi határozat kétélű fegyver: egyszerre szankcionálja a magyar állam túlkapásait megtestesítő felsőoktatási intézményeket és fosztja meg hazai diákok sokaságát attól a lehetőségtől, hogy a korábbi évekhez hasonlóan egy-két félévet külföldi felsőoktatási intézményekben töltsenek (az Erasmus program az elmúlt 25 évben 87 ezer magyar diáknak tette lehetővé, hogy külföldön tanuljon).

A végrehajtó hatalom önkényessége

Mint azt a tagállamok kormányainak képviselői 2022. december 15-i határozatukban kifejtik, a korábban állami fenntartásúból alapítványi formába kiszervezett intézmények működési modellje nem biztosítja a közösségi források átlátható kezelését. Az alapítványok kuratóriumait többnyire magas rangú politikai tisztségviselők vagy Fidesz-közeli üzletemberek vezetik: az Óbudai Egyetemét például Varga Mihály miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter, a Miskolci Egyetemét Varga Judit igazságügyi miniszter, a Debreceni Egyetemét Kossa György, a Soproni Egyetemét Csányi Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetemét Hernádi Zsolt Fidesz-közeli nagyvállalkozók. A tanács azonban, ahogy a határozat szövegéből kiderül, problémásnak tartja, hogy a papíron privatizált, ám a valóságban jelentős – és meghatározó részben uniós forrásokból származó – állami finanszírozásban részesülő egyetemeken politikai kinevezettek határozzák meg, hogy ki mire mennyi pénzt kaphat:

„a problémák és azok visszatérő jellege azt mutatja, hogy a magyar hatóságok rendszerszinten nem képesek vagy nem hajlandók arra, illetve kudarcot vallanak azon a téren, hogy megakadályozzák az alkalmazandó jogot sértő döntéseket a közbeszerzések és az összeférhetetlenségek tekintetében, és ezáltal megfelelően kezeljék a korrupció kockázatát. Ezek a jogállamisági elvek megsértését jelentik, különös tekintettel a jogbiztonság elvére és a végrehajtó hatalom önkényessége tilalmának elvére, és aggályokat vetnek fel a hatalmi ágak szétválasztásával kapcsolatban.”

Az EU tanács ezért döntött úgy, hogy azok az intézmények nem részesülhetnek a közös forrásokból, ahol olyanok dönthetnek a közpénzek kifizetéséről, akik maguk is az egyetemeket fenntartó kuratóriumokban ülnek vagy éppenséggel vezetik azokat.

Majdnem bejött a harmadik utasság, aztán mégsem

Hogy a tanács miféle visszaélésektől tarthat, azt jól érzékeltetik azok a változások, amelyek az Erasmus ösztöndíjak elbírálását és kifizetéseit koordináló Tempus Közalapítvány berkeiben zajlottak az utóbbi hónapokban. A közalapítvány egy neve elhallgatását kérő korábbi alkalmazottja a Qubitnek elmondta, hogy a szervezettől az elmúlt bő egy évben az alsóbb szervezeti szintekről és a korábbi vezetőség tagjai közül is sokan távoztak azért, mert már nem tudták vállalni a sorozatos visszásságokat. Többeket is megkérdeztünk távozásuk okairól, és egyikük elmondta: nem egyszer és nem egy pályázati forrás esetében előfordult, hogy a független bizottság által elbírált pályázatok eredményeit kuratóriumi nyomásra nem hozták nyilvánosságra, ehelyett újra elbírálták a beérkezett pályázatokat, és az újabb folyamat eredményeként új győzteseket hirdettek.

Megkerestük a Tempus Közalapítvány egyik korábbi vezetőjét, aki több mint két évtizeden át koordinálta a hazai Erasmus programot, majd idén nyáron váratlanul távozott a szervezettől. A volt felsővezető azzal tért ki kérdéseink elől, hogy a Tempus Közalapítványtól közös megegyezéssel, titoktartási egyezmény aláírása után távozott, így korábbi kollégája állításait sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja, és nem is szeretné. Azt mindenesetre elmondta, hogy miközben a források felfüggesztése ideiglenes, ahhoz, hogy a diákok és a tanárok a 2023/24-es tanévben ne essenek el a nemzetközi kapcsolatok és ösztöndíjak nyújtotta lehetőségektől, a kormánynak februárig gondoskodnia kellene az összeférhetetlenségek feloldásának törvényi kereteiről, mert az Erasmus pályázatok beadási határideje február 15.

A pályakezdő kutatókat is lehetőséghez juttatja

Az Erasmus az Európai Unió egyik legsikeresebb és legemblematikusabb felsőoktatási programja, amit néhány éve alsóbb szintű intézményekre is kiterjesztettek. Az első évben, 1987-ben 11 európai ország (Belgium, Dánia, Németország, Görögország, Franciaország, Írország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Spanyolország és az Egyesült Királyság) 3200 diákja kapott támogatást. Az elmúlt évtizedekben összesen több mint tízmillióan jutottak külföldi tanulási lehetőséghez a program révén, amelyben a magyar egyetemek 25 éve vesznek részt.

A program a magyar egyetemek nemzetközivé válásának zászlóshajója lett: az Erasmus ösztöndíj a legkönnyebben járható útja annak, hogy a hazai felsőoktatás az európai oktatás vérkeringésébe csatlakozzon. Míg az eredeti program elsősorban a hallgatói és oktatói mobilitásra helyezte a hangsúlyt, a 2014-től útjára indított Erasmus+ jelentősen kibővítette a lehetőségeket: szakmai gyakorlat, önkénteskedés és egyéb programfajták is bekerültek a lehetőségek közé, és nem csupán a felsőoktatási intézmények hallgatói és oktatói számára, hanem az oktatás más szintjein, például középiskolákban is elérhetővé vált.

A diákok és tanáraik mobilitását biztosító programok legnépszerűbb fajtája, amikor az egyetemi hallgatók egy-két szemesztert egy másik, a programban részt vevő ország (az EU 27 tagállama, valamint Norvégia, Izland, Liechtenstein, Szerbia, Észak-Macedónia és Törökország) oktatási intézményében töltenek el, és ehhez havonta körülbelül 5-600 euró támogatást kapnak. Népszerűvé váltak az egyetemek közös oktatási programjai, az Erasmus Mundus mesterképzések is, és az innovációs együttműködést és a jó gyakorlatok cseréjét népszerűsítő lépésként az európai intézmények közötti stratégiai partneri kapcsolatok is épültek.

Olyan digitális platformok is létrejöttek, mint az eTwinning online pedagógusközösség, a European Platform for Adult Learning (EPALE) felnőttképzési platform, a European Youth Portal és 2018 óta a European Virtual Exchange, míg az Erasmus+ program harmadik pillére, hogy az EU olyan közpolitikai reformokat támogat, amelyek hatékonyabbá teszik az oktatást, a képzést és az ifjúságpolitikát. A a kerettámogatási rendszer lehetőségeket biztosít a kutatásra és oktatásra specializálódott Jean Monnet program vagy az Európai Sporthét keretében is.

Jelenleg az Erasmus+ becsült költségvetése az új több éves pénzügyi keret (2021-2027) részeként 24,574 milliárd euróból, valamint további 1,7 milliárd euróból tevődik össze, tehát összesen körülbelül 26,2 milliárd euró, az elődprogram finanszírozási összegének csaknem duplája. Az Erasmus+ összköltségvetésének közel háromnegyede az élethosszig tartó tanulást igyekszik népszerűsíteni, így minden korosztály számára elérhető mobilitási lehetőségeket biztosít. A Tempus Közalapítvány és az Európai Bizottság adatai alapján a program kezdetei óta több mint 87 ezer magyar hallgató utazott az ösztöndíjnak köszönhetően külföldre, közülük több mint 18 ezren szakmai gyakorlaton vettek részt. A magyar erasmusos hallgatók eddig nagyjából 182 millió eurónyi támogatást kaptak a tanulmányaikhoz; a legtöbben Németországba, Franciaországa és Spanyolországba utaztak. A magyar egyetemek közül az ELTE, a Corvinus és a BME hallgatói érdeklődtek a program iránt a legnagyobb számban.

Döbbent némaság

Több egyetem oktatóját is kérdeztük arról, hogy mit jelentene a gyakorlatban, ha a magyar kormány nem igyekezne megfelelni az uniós elvárásoknak, és továbbra sem szüntetné meg az összeférhetetlenségi problémákat az alapítványi működtetésűvé alakított egyetemek esetében, amelyeknek diákjai és tanárai eleshetnek a kivételes lehetőségektől. A megkérdezett egyetemi oktatók mindannyian a sajtóból értesültek az EU döntéshozóinak december 15-i döntéséről, és szép számmal akadtak olyanok is, akiket olyannyira sokkolt a hír, hogy első nekifutásra hírlapi kacsának, újságírói tévedésnek hitték.

Volt, aki úgy vélte, nem lenne szép húzás az uniótól, ha a magyar politikai vezetés hibáiért a rendszernek amúgy is kiszolgáltatott diákokat és a tanárokat büntetné. Egy másik oktató szerint ezzel az érintett egyetemek kiiratkoznának az európai körforgásból, mert a döntés nemcsak az alapítványokba kiszervezett egyetemek diákjait érintené, hanem többnyire fiatal, a pályájuk elején járó oktatók százait is, akik amellett, hogy részt vettek a vendégoktatói programokban, külföldi tapasztalatokat gyűjtöttek, nemzetközi kapcsolatokat építettek. Fazekas János, az ELTE Közigazgatási Jogi Tanszékének docense szerint

„ez olyan, mintha atombombát dobtak volna a hazai felsőoktatásra. Ha megvalósul, a továbbiakban nem sok értelme lesz alapítványi egyetemen tanulni, tanítani vagy kutatni, mert a hazai felsőoktatást 20-30 évvel ezelőtti állapotba veti vissza.”

Kérdés, hogy a rövid távon elsősorban a fiatalabb oktatókat és a diákokat sújtó büntetés eléri-e a célját. A tanács képviselői tegnap délutáni sajtótájékoztatójukon mindenesetre elmondták, hogy az unió azokban az esetekben köteles a tanulók és a tanárok érdekeit védeni, amelyek tavaly december 15-ig szerződés formájában öltöttek formát, mert az addig elbírált pályázataik sikeresek voltak. A bírálati körön át nem esett pályázatok esetében – bárhogy próbálja is azt az uniós forrásokért is felelős Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter, nem mellesleg a Pannon Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke az uniós döntéshozók nyakába varrni – efféle kötelezettsége az Európai Uniónak nincs.

A Tempus Közalapítvány, valamint az érintett egyetemek közül a Miskolci, a Debreceni, a Soproni Egyetem, az Állatorvosi Egyetem, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikációs és nemzetközi kapcsolatokért felelős osztályai cikkünk megjelenéséig nem reagáltak megkeresésünkre. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) nemzetközi kapcsolatokért felelős koordinátora pedig azt írta levelünkre, hogy „mi is a sajtóból értesültünk erről, és ameddig hivatalos állásfoglalást nem kapunk például a Tempus Közalapítványtól, avagy a fenntartótól, addig nem tudjuk mi és hogyan érint bennünket pontosan… Örömmel mondanék többet, de jelenleg nem tudok.”

Böszörményi-Nagy Gergely, a MOME alapítványi elnöke hétfőn hallgatói kérdésre válaszolva azt írta, hogy „erősen bízunk benne, hogy csupán félreértésről van szó”, és hogy „élő kapcsolatban vagyunk az Innovációs és Kulturális Minisztériummal, reméljük, hogy néhány napon belül többet tudunk, ekkor azonnal tájékoztatni fogjuk az Egyetem polgárait”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: