„Deutsch ist Pflicht, Habibi”

Bécsben akkora horderejű politikai üggyé vált a németül nem beszélő iskolások helyzete, hogy a 2024. április 27-én tartott tartományi választás kampányában a bevándorló gyerekek nyelvi és iskolai beilleszkedése lett a zöld ügyek mellett a legfőbb kampánytéma. A tét óriási, hiszen – ahogy azt több bécsi lap szalagcíme is harsogja – az osztrák főváros történelmi léptékű demográfiai átalakuláson megy keresztül, így aztán nem mindegy, hogy Ausztria milyen lehetőségeket biztosít azoknak a nem német anyanyelvű, bevándorló hátterű iskolásoknak, akik mostanra országosan az összes tanuló több mint 20, Bécsben viszont több mint 40 százalékát teszik ki. Mivel a nyelv kulcsszerepet játszik abban, hogy miként látunk és értékelünk másokat a társadalomban – írja 2014-es tanulmányában Gloria Ladson-Billings amerikai pedagógiai szakértő, a kulturálisan releváns pedagógia és a kritikai rasszelmélet kiemelkedő alakja –, nem mindegy, hogy ezek a gyerekek későbbi életükben mekkora elfogadással vagy épp mekkora diszkriminációval néznek majd szembe új hazájukban.

„Bécs egy álmos kisváros volt a vasfüggöny szélén, de a jugoszláv háború után hirtelen egy multikulti nagyváros lett belőle” – mondja a Bécsben élő magyarok helyzetét kutató Árendás Zsuzsa, a CEU Demokrácia Intézet és a HUN-REN TK Szociológiai Intézet társadalomtudósa. Az osztrák fővárosba igazán a 70-es években indult el a bevándorlás; az első hullámban, hasonlóan Németországhoz, török vendégmunkások érkeztek, és Ausztria mára olyan mértékben többnyelvű és sok kultúrájú ország lett, hogy országos szinten a gyerekek közel negyede, Bécsben lassan a fele bevándorló hátterű. „Mindennek ellenére Ausztria még mindig a 19. századi nemzetállam ideát próbálja erőltetni, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy bevándorlóország lett belőle. Ha csak a termékenységi adatokat nézzük, az, hogy Bécs most itt tart, egy az egyben a bevándorlóknak köszönheti. A 70-es éveket követően, a 90-es évek elején a jugoszláv háború után jöttek nagyon sokan, a következő hullámot az újonnan csatlakozott EU-s országokból kapta, a 2015-ös menekültválság idején pedig Ausztria volt a második legnagyobb befogadó ország Németország után – akkor sok szír és afgán menekült is megjelent a városban.” A hazai bevándorlóellenes retorikához szokott közvélemény számára talán meglepő, hogy bár a bécsiek közel fele mára nem osztrák, ezzel együtt (vagy talán részben ennek köszönhetően), az Economist listáján az osztrák főváros 2024-ben immár harmadszorra lett a világ legélhetőbb városa.

Habibi, tanulj meg németül!