Az utolsó percekben dokumentálni valamit, ami menthetetlenül eltűnik, jobb, mint egyáltalán nem dokumentálni. Amikor híre megy, hogy egy késő modernista házat, egy, a kádárizmus éveiben átadott középületet lebontanak Budapesten, akkor lép akcióba a Virtuális leletmentés projekt kétszemélyes csapata, Branczik Márta művészettörténész és F. Szalatnyai Judit fotográfus.

A BTM Kiscelli Múzeum keretein belül zajló projekt 33 épületet dokumentált eddig, ebből tizenhetet bontottak le, vagyis az épületek nagyjából felét. Az átadásuk idején ezekről az épületekről nemigen készült nagyobb fotódokumentáció, vagy ha készült is, az leginkább a külsőt örökíti meg, a belsőt ritkán – olyan folyóiratok pedig végképp nem voltak akkor Magyarországon, ahol ilyen típusú képes anyagok megjelenhettek volna. Márpedig az épületbelsők alakultak át legjobban az idők során, és sokszor a belsők rejtik azokat az formákat és anyagokat, ipari vagy kézműves megoldásokat, amelyek különlegessé teszik ezeket az épületeket. A Virtuális leletmentés főként a hatvanas-hetvenes, ritkábban a nyolcvanas évek házaival foglalkozik. Ennek az időszaknak az építészete villámgyorsan tűnik el a szemünk elől, még mielőtt igazi értékként tekintenénk rá, miközben már megjelent a nosztalgia és a valódi feldolgozás igénye is.

„Olyan túl sok épület már nincs. Ha megnézzük Budapestet abból a szempontból, hogy milyen jelentős, ebből a korszakból származó épületet újítottak fel, akkor nagyon keveset találunk – mondja Branczik Márta, a projekt kezdeményezője, akit munkahelyén, a BTM Kiscelli Múzeumban kerestünk fel. – Az Állatorvosi Egyetemet szeretnénk még lefotózni, és a Kútvölgyi rendelőintézetet, de oda eddig nem jutottam be, majd egyszer talán sikerül. Egy-két épület kivételével, ennek a teljes korszaknak a jellegzetes budapesti középületei megsemmisültek.”

Általában a bejutást a legnehezebb megszervezni, és legtöbbször a tulajdonosokkal, kezelőkkel a legnehezebb megegyezni; sokkal együttműködőbbek azok, akik a terepen dolgoznak, vagy éppen a bontást végzik. Van a felsoroltakon kívül még legalább egy épület, amelybe szeretett volna bejutni a projekt, de nem sikerült: ez az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet egykori épülete a Pusztaszeri úton, amely a Matolcsy György körüli alapítványok érdekeltségei közé tartozik, és jelenleg a Czeizel Intézet működik benne. „Nagy Róza titkárságáig jutottunk el, ő a Pallas Athéné Domus Optima Zrt. vezetője és Matolcsy jobbkeze volt. Rendre azt kaptuk, hogy majd egy hét múlva telefonál, és ez ment hetekig. Egy ponton jött az üzenet, hogy a Kiscelli Múzeum igazgatója keresse fel. Ő megtette, elment hozzá, kedélyesen elbeszélgettek, és megint nem történt semmi. Annyira sokáig, hogy akkor azt mondtam, hogy jó, azért más dolgom is van, mint hogy állandóan ezt hajtsam. De látszott, hogy az épület olyan helyen van, hogy könnyen lehet lakópark az egészből.”

A Kohó-és Gépipari Minisztérium (KGM) Margit körúti székházát 1972-ben adták át, és 2017-ben bontották le a Széllkapu projekt fejlesztése miatt. Az újpesti, Tavasz utcai Ady Endre Művelődési Központot 1985-ben adták át és 2020-ban bontották le; 35 évet ért meg, ami egy ház esetében nem sok. Egyik épület miatt sem vonult utcára senki – nem úgy, mint néhány építész a Budai várban a Diplomata-ház, illetve a Villamos teherelosztó lebontásakor –, pedig a maga nemében mindkettő rendkívül érdekes volt, a leletmentés szempontjából pedig egy-egy végletet képvisel.