Az elmúlt néhány ezer évben rengeteg különböző ötlete támadt az egyes civilizációknak arra, hogy miként lehet ideálisan megoldani az árucserét: fizettek gabonával, tevével, kagylóval, aranyrúddal, egyre kisebb értékű fémekből készült érmékkel, majd bankjegyekkel is, de a 21. században minden korábbinál gyorsabban változik a pénzrendszer. Elég csak 15 évet visszamenni az időben, hogy egy olyan világban találjuk magunkat, ahol nem lehet okostelefonnal fizetni, a banki átutalásnál nem érkezik meg azonnal a pénz a címzett számlájára, és már éppen bevezették az érintésmentes bankkártyás fizetést, de még mindig csúnyán néz a kasszás a Matchban, ha nem készpénzt húzol elő a tárcádból.

A fizetési technológiákról szóló talán legátfogóbb éves jelentés, a Worldpay Global Payments Report legfrissebb kiadása szerint 2014 és 2024 között 1,7-ről 18,7 billió dollárra nőtt a digitális fizetési eszközökkel történő online és bolti költések globális összege, ami 11-szeres növekedést jelent. Ugyanezen tíz év alatt 44-ről 15 százalékra csökkent a készpénzes fizetés aránya a bolti költések során. Bár a pénzügyi technológiák a 2010-es évek végére már bőven feljövőben voltak, a nagy változásban óriási szerepe volt a covid-világjárványnak, amely során higiéniai okokból is felértékelődött az érintésmentes fizetés jelentősége. A PIN padek helyét átvették a bankkártya-terminálok érintésmentes felületei, hirtelen mindent elöntöttek a QR-kódok, az Apple Pay és a Google Pay terjedésével mindenkinek lett mobiltárcája, és annyi digitális fizetési szolgáltatás nevét kellett megjegyezni a Revoluttól a Simple-n át a Barionig, hogy ember legyen a talpán, aki nyomon tudja követni, hány ilyet vett már igénybe.

A készpénzmentesség melletti érvek jól ismertek: kártyával, telefonnal, online fizetni gyors és kényelmes, nem kell igazodni az eladóhoz vagy bolthoz sem földrajzilag, sem nyitvatartásilag, a kereskedőnek sem kell készpénzzel bajlódnia, ráadásul az állam dolgát is megkönnyíti, hiszen a tranzakciók nyomon követhetősége hatékony fegyver az adócsalás és a pénzmosás, sőt akár a terrorizmus ellen is. Van, aki azt is ki meri mondani, hogy biztonságosabb is, mert hát mégsem a párna alatt kell rejtegetni a pénzkötegeket. Ezek hallatára mindig megszólal egy hang a sötétben: jó, de mi van, ha elmegy az áram, ha nincs internet (ne adj’ isten lehal a Cloudflare), vagy ha az állam idegen ügynöknek titulál, és egyszerűen elkobozza a digitális forintjaimat? És különben is, hány globalista óriásvállalatnak akarod még megadni a személyes adataidat?

A covid idején felgyorsuló pénzügyi digitalizációnak azonban Európában hamar gátat szabott a 2022-ben kirobbant orosz-ukrán háború. Hogy hogyan függ össze a készpénzhasználat a háborúval? Az egykori Pénz beszél blog még 2018 decemberében írt a készpénzmentesség felé haladó országokról, és hogy milyen dilemmákkal kell szembenézniük, például hogy „milyen biztonsági vagy akár geopolitikai kockázatokat jelenthet, különösen válsághelyzetben, politikai-katonai konfliktus esetén, hogy egy ország fizetési rendszerének működése alapvetően egy másik országban működő szolgáltató (például kártyatársaság) működésén, döntésein múlik?”. Az élet úgy hozta, hogy ezeket a kérdéseket néhány év múlva fel is kellett tennie pár országnak – többek között a blogposztban is példaként felhozott Svédországnak.

Vége a skandináv digitális mennyországnak