Korábban is voltak jelei annak, hogy a világ gazdaságilag legfejlettebb országai szemet vetettek Afrikára, de 2025-ben a két nagyhatalom, az USA és Kína már egyértelmű versengésbe kezdett az afrikai gazdasági pozíciókért. A Deutsche Welle decemberi összesítése szerint az USA cégeinek közvetlen befektetései 2012 óta először három éve, 2023-ban haladták meg Kína cégeinek befektetéseit a kontinensen.

Afrika a platina, a kobalt, a lítium és más stratégiailag fontos ásványok egyik legnagyobb lelőhelye, ezért a kontinens kulcsszereplővé vált az Egyesült Államok és Kína között folyó geopolitikai versenyben. Mindkét nagyhatalom célja, hogy biztosítsa a hozzáférést ezekhez a nyersanyagokhoz, amelyek elengedhetetlenek az elektromos járművek, a megújuló energiákhoz szükséges eszközök, az elektronikai termékek és a katonai technológiák ellátási láncainak működtetéséhez. A nyersanyagok iránti növekvő globális kereslet miatt a verseny különösen Afrikában, emellett Dél-Amerikában éleződött ki.

Kína hosszú évtizedek óta jelen van Afrikában, infrastrukturális beruházásokkal és nagyszabású bányászati szerződésekkel erősítve pozícióját. Egyes kínai vállalatok nagy részesedéssel rendelkeznek kongói bányaüzemekben, és a kitermelt ásványokat gyakran Kínában dolgozzák fel, ami erős befolyást biztosít számukra az ellátási lánc egészét tekintve. Emellett Kína nem riad vissza az Afrikában még mindig jellemző politikai vagy gazdasági instabilitástól sem, ami több országban lehetővé teszi számára a piaci dominanciát. Ehhez képest az Egyesült Államok csak mostanában kapcsol erősebb fokozatra Afrikában; az amerikai befektetések gyakran kifejezetten kereskedelmi és profitorientált megközelítésre épülnek, ami ugyan növeli az amerikai tőkét a kontinensen, de nem feltétlenül jár hosszú távú stratégiai partneri kapcsolatok kiépülésével, ahogyan az az USA korábbi stratégiájából következhetett volna.

Az USA jelenlegi, már a Trump-adminisztráció által megálmodott hivatalos nemzebiztonsági stratégiája szerint

„az Egyesült Államoknak inkább kiválasztott országokkal kellene partnerségre lépnie a konfliktusok enyhítése, a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok ápolása, valamint a külföldi segélyezés paradigmájáról egy olyan befektetési és növekedési paradigmára való áttérés érdekében, amely képes kihasználni Afrika bőséges természeti erőforrásait és rejtett gazdasági potenciálját.

Az Egyesült Államok afrikai befektetéseinek azok a lehetséges területei, amelyek jó hozamot ígérnek – ilyen az energiaágazat és a kritikus ásványi anyagok kitermelése. Az Egyesült Államok által támogatott atomenergiához, a cseppfolyósított kőolajgázhoz és a cseppfolyósított földgázhoz szükséges technológiák fejlesztése nyereséget hozhat az amerikai vállalkozásoknak, és segíthet a kritikus ásványi anyagokért és egyéb erőforrásokért folyó versenyben.”

Az afrikai vezetők óvatosan igyekeznek navigálni a kontinens erőforrásaiért vívott globális versenyben, mert nem akarnak kényszerű választás elé kerülni a nagyhatalmak között. A valós cél nemcsak a nyersanyagok kiaknázása, hanem annak biztosítása, hogy Afrika több értéket tartson meg saját gazdaságában, például a helyi feldolgozóipar fejlesztésével, exportvámokkal és jobb szabályozással. Egyes kezdeményezések, így az Afrikai Unió Zöld Ásványkincsek Stratégiája is azt célozzák, hogy a kontinens többet kapjon a saját erőforrásaiból, ne csak nyersanyagként értékesítse azokat.

A növekvő kontinens

Az USA és Kína mellett az Európai Unió is próbálkozik a maga szerény eszközeivel, hiszen Afrika gazdasági súlya és jelentősége egyre nő.