Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) februárban előállt egy anyaggal, amely A Magyar Tudományos Akadémia és az alapkutatási rendszer megújítása címet viseli. Az MTA közelgő, májusi elnökválasztása elé időzített írásban többek között kijelentik, hogy csak olyan jelöltet tudnak támogatni, aki a 2019-ben az MTA-tól elszakított kutatóhálózat egységének helyreállítását és az MTA-hoz való visszakerülését képviseli. Maga az ADF is 2018-ban alakult, amikor már érzékelhető volt, hogy a kormányzat radikális átalakításokra készül a magyar tudományosság legfőbb testületében és a hozzá tartozó kutatóhálózatban.

Az azóta történteket alaposan dokumentálta a sajtó; természetesen a Qubiten is foglalkoztunk vele. A hálózat leválasztása, a többszöri névváltoztatás és átalakítás, az MTA szerepének eljelentéktelenítése, négy bölcsész- illetve társadalomtudományi intézet ELTE-hez csatolása állandósult átmenetiséget, rendezetlen feltételrendszert hozott, a dolgozók kiszolgáltatottságát, valamint – legalábbis az ADF szerint – káoszt. Az ADF olykor kemény konfliktusokat is vállal, miközben rendre közzéteszi az aktuális helyzetről szóló elemző és javaslattevő anyagait. Ez a mostani az újraegyesítésre tesz javaslatot, és arra, hogy az irányítást egy új testület vegye át – nem mellesleg szerintük alkotmánysértő is a jelenlegi helyzet. Ezen kívül az a szándék is tetten érhető a szövegben, hogy így, másfél hónappal a választások előtt a tudományos közeg legyen felkészülve arra, hogy egy esetleges politikai változás nyomán újra lehessen tárgyalni a hazai kutatás és felsőoktatás egész jövőképét.

Az ADF elnökével, Lőrincz Viktor jogásszal, illetve a szervezet elnökségi tagjával, Havas Attila közgazdásszal, innovációpolitikai elemzővel ültünk le beszélgetni.

Qubit: Kezdjük azzal a bizonyos szöveggel, ami most jelent meg, és az Akadémia, valamint az alapkutatás újragondolására szólítja föl a leendő MTA-vezetést. Egyrészt elváráscsomagnak tűnik, amit kutatók fogalmaznak meg az MTA felé, ugyanakkor ott rejlik benne valamilyen fajta vízió is arról, hogyan kellene kinéznie a kutatóhálózatnak. Reálisnak tartják a megvalósulását? Hiszen ha jól értem, azt javasolja, hogy menjünk vissza 2019 elé.

Lőrincz Viktor: Visszatérnénk az elszakítás előtti állapothoz, de nem minden változtatás nélkül. Szerintünk most van egy olyan pillanat, amikor valóban el lehet kezdeni gondolkodni a jövőképen. Mi persze azt is el tudtuk volna fogadni, ha a jelenlegi kormányzat magáévá teszi azokat az elképzeléseket, amiket már régóta mondunk. Nem történt meg, bár értünk el részeredményeket: egy évre például felfüggesztették annak a törvénynek a hatályba lépését, ami a HUN-REN-t az egyetemek jelentős részénél is alkalmazott kekva-szerű magánszervezetté alakítja. Mi úgy gondoljuk, el tudtunk érni valamit a 2019-es tiltakozásokkal is, mert már akkor is felmerült az alapítványosítás, és ezt akkor nem valósították meg. Ugyancsak felmerült, hogy szétosztják az egész hálózatot különböző egyetemek között, ami szintén nem történt meg.

Mivel az MTA-elnökválasztás folyamatában még nem láttunk programokat, ezért döntöttünk úgy, hogy akkor mi megmondjuk, hogy mit szeretnénk.
Részben a korábbi nyilatkozatok, szavazások alapján, hiszen itt a folyamat során többször megkérdeztük a kutatóhálózat munkatársait is, és a nagy többség mindig azt támogatta, hogy a kutatóhálózat kerüljön vissza az Akadémiához.

Havas Attila: Fontos hangsúlyozni, hogy mi nem a 2019. szeptember 1. előtti állapotokat szeretnénk visszaállítani. Persze mondhatjuk, hogy akkor jobb volt a helyzet, mint most, de az sem volt olyan, ami megfelelt volna a nemzetközi jó gyakorlatoknak, vagy akár a magyar viszonyoknak. Tehát nem állítjuk, hogy az akkori akadémiai irányítás és működési mód tökéletes lett volna, semmin nem kell változtatni, elég visszamenni oda. 2019-ben született egy Eötvös 2020+ nevű program, körülbelül tízen írtuk, a létrehozásában részt vett több kutatóközpont főigazgatója és kutató. Abban volt már javaslat arra, hogy miként lehetne átalakítani az irányítási rendszert. Most megnéztük, és azt gondoltuk, hogy egyrészt túl általános volt, másrészt azóta évek teltek el. Tehát nem azt ismételtük meg, hanem a kutatók mindennapi életének problémáiból, nehézségeiből kiindulva tettünk új javaslatot. Fontos, hogy nem oda szeretnénk visszamenni. Legyen új nyitány.

Erről az új nyitányról kivel lehet beszélgetni most? Kik itt a partnerek?

LV: Elsősorban a nyilvánossággal. Nekünk fontos, hogy ezek transzparens folyamatok legyenek, hiszen a 2019-es átalakítás, az elszakítás is úgy történt, hogy különféle háttérbeszélgetésekből kiszivárogtak ugyan félinformációk, de nem lehetett tudni, hogy pontosan mit szeretne a minisztérium, és miért szeretné. Például máig nem tudjuk, melyek voltak a célok, amiket el akartak érni. Szerintünk nem valószínű, hogy bármit is elértek volna az elcsatolással, hiszen nem működik jól a rendszer.

Szeretnénk, ha az elnökjelöltek programjának vitája is a nyilvánosság bevonásával történne, hiszen az Akadémia nem magánklub, hanem közpénzből működő, közhatalmat gyakorló köztestület.

A szakszervezet például partner?

Igen, a szakszervezet is foglalkozik ezzel a kérdéssel, és talán ők is elő fognak majd állni valamilyen véleménnyel. Van egy reprezentatív szakszervezet a kutatóhálózaton belül, a TDDSZ [Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete] aminek a taglétszáma szintén 2019 után futott fel. Ha létrejönne egy új irányító szervezet, ami a kutatóhálózat ügyeit intézi, akkor abban mindenképpen helyet kell kapnia a munkavállalói érdekképviseletnek is, és ez azért is fontos, mert például az ELTE-hez csatolt négy kutatóközpontnál a TDDSZ nem kapott helyet a szenátusban. Az FDSZ-nek [Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete], van helye, de a TDDSZ-nek nincs, és ezt alapvető problémának tartjuk.

HA: Érdemes megkülönböztetni a nyilvánosság három körét. Az egyik az MTA nyilvánossága, és ebbe beleértendő az elcsatolt négy kutatóközpont is. Az első szint tehát a dolgozók és a különböző kutatóhelyek vezetői. A második szint az Akadémia nyilvánossága, amely egy tágabb szakmai kör, mert a köztestületben minden PhD-fokozattal rendelkező magyar kutató tag, és nagyon sokan egyetemeken dolgoznak, soha nem is dolgoztak a kutatóhálózatban. A harmadik kör pedig ennél is szélesebb, mert az, hogy milyen a magyar alapkutatás helyzete, milyen feltételek között dolgoznak a kutatók, és ebből következően milyen eredményeket lehet várni tőlük, az nem csak a tágan értelmezett kutatói közösség ügye, hanem a leendő munkáltatóké is. Őket azért említem, mert az egyetemek képzik a jövő diplomás munkavállalóit. Az sem mindegy, hogy az egyetemek hogyan működnek együtt más, részben közfinanszírozású, részben piaci kutatóhelyekkel.

Meglehetősen széles kör.

Még ennél is szélesebb, mert kellenének a szakpolitikusok is, mégpedig mindazok, akik hasznosíthatják a kutatási eredményeket. Itt nem csak a mostani Kulturális- és Innovációs Minisztériumra gondolok, hanem a Nemzetgazdasági Minisztériumra is, vagy ha lesz valaha környezetvédelmi minisztérium, akkor arra is. A potenciális piaci hasznosítók is fontosak. Nem lehet minden kutatási eredményt közvetlenül és azonnal hasznosítani, és ez nem a kutatóhelyek feladata, hanem vállalkozásoké, nonprofit vagy profitorientált vállalkozásoké. Nehéz lenne olyan területet megnevezni, ahol, ha nem is azonnal és közvetlenül, de 5-10-15 év múlva a kutatási eredményeket ne tudnák hasznosítani.

Volt bármifajta kapcsolatfelvétel a Tisza Párt köreivel?