Amikor a 2000-es évek végén megjelentek az első okostelefonok, még kevesen sejthették, hogy néhány éven belül nemcsak a kapcsolattartást, hanem az egész internetet és a mindennapi szokásainkat is teljesen átformálják. Mára teljesen természetessé vált, hogy az emberek az utcán videótelefonálnak, sorozatot néznek a vonaton valamilyen streaming szolgáltató appján keresztül, vagy épp gigabájtnyi adatot küldenek egymásnak másodpercek alatt – és nemcsak a wifire csatlakozva, hanem akár mobilnetről is. Mindezt az a csendes forradalom tette lehetővé, ami a mobilhálózatok generációkon átívelő fejlődését kísérte: az a többnyire feltűnésmentes infrastruktúra-építés, amely az analóg 1G hanghívásaitól elvezetett minket a fenti tevékenységeknek megágyazó szupergyors 5G-ig (a G egyszerűen a generáció rövidítése).

Miközben az 5G-hálózatok lassan hét éve tartó kiépítése még be sem fejeződött, az iparág szereplői már a következő évtizedet meghatározó technológiai háttérrendszer alapjait fektetik le – igen, jön a 6G. A hálózati generációváltásokat mindig a korábban sci-finek tűnő technológiai ugrás ígéretével és a kor legdivatosabb hívószavaival igyekeznek eladni: a 4G-nél a hordozhatóvá váló gyors internet állt a középpontban, az 5G-t önvezető autókkal teli okosvárosok képével hirdették, a 6G esetében pedig mi más is lehetne a hivatkozási alap, mint a mesterséges intelligencia?

A bunkofontól az okostelefonig

Ha megnézzük, hogyan fejlődtek az elmúlt négy évtizedben a mobilhálózatok, jól látszik, hogy az új generációk nemcsak gyorsabb kapcsolatot hoztak, hanem alapjaiban változtatták meg azt is, mire használjuk azt az eszközt, amit éppen telefonnak nevezünk – a bunkofontól az egyszerű mobilon át a tenyérnyi okostelefonig. Az 1980-as évek analóg 1G rendszerei még szinte kizárólag hanghívásokra szolgáltak, majd a kilencvenes években megjelenő digitális 2G hálózatok hozták el az SMS-ek korszakát, és ekkor vált igazán tömegessé a mobiltelefon-használat. A 2000-es évek elején indult 3G már lehetővé tette a mobilinternetet, bár mai szemmel nézve még meglehetősen szerény sebességgel. A 2010-es évek 4G-hálózatai viszont már valódi szélessávot kínáltak: ezek tették lehetővé a streaming szolgáltatások, a közösségi média és az appokra épülő ökoszisztéma robbanásszerű növekedését.

Az 5G – amelynek kiépítése 2019 körül kezdődött világszerte – már nemcsak a felhasználók telefonjaira koncentrált. A mérnökök olyan hálózatot terveztek, amelyben egyszerre akár több millió szenzor, kamera, jármű és ipari berendezés kommunikál egymással. Az ígéretek között az ultraalacsony késleltetés, az okosvárosok infrastruktúrája, a távoli robotvezérlés és az autonóm közlekedés szerepelt. Bár az 5G-előfizetések száma ma már világszerte milliárdos nagyságrendű, a technológia legambiciózusabb alkalmazásai egyelőre lassabban terjednek, mint azt a marketingkampányok sugallták.

Ennek egyik oka, hogy a leggyorsabb 5G-kapcsolatokhoz nagyon sűrű antennahálózat szükséges, amit költséges és időigényes kiépíteni. Sok országban ezért a szolgáltatók olyan frekvenciákat használnak, amelyek inkább csak fokozatos javulást hoznak a fejlett 4G-hálózatokhoz képest. A felhasználók szintjén az 5G gyakran egyszerűen csak egyfajta gyorsabb mobilinternetnek érződik, nem pedig teljes technológiai korszakváltásnak, de a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az ipari alkalmazások és a vállalati hálózatok területén a technológia valódi hatása még csak most kezd kibontakozni.

A következő generáció fejlesztői részben éppen ezekből a tapasztalatokból indulnak ki.: a 6G a tervek szerint 2029-2030 környékén jelenhet meg, és nemcsak újabb sebességnövekedést ígér, hanem teljesen új alapokra épített hálózatokat is.

Az AI-központú 6G-hez már a világűrre is szükség lesz