A természetes szelekció egyik formája, a direkcionális szelekció sokkal fontosabb szerepet játszott az ember közelmúltbeli evolúciójában, mint korábban gondoltuk – foglalta össze kérdésünkre ősi DNS-adatokon alapuló kutatásának egyik legfontosabb megállapítását Ali Akbari, a Harvard Egyetem genetikusa.

Akbari kollégáival, köztük az archeogenetika egyik vezető alakjával, David Reich-kal feltárta, hogy az egyes genetikai változatokat gyakoribbá vagy ritkábbá tevő direkcionális szelekció milyen hatást gyakorolt az elmúlt tízezer évben az emberi genomra. 16 ezer nyugat-eurázsiai ember ősi DNS-adatainak elemzésével kiderült, hogy jelentőset: az eddig ismert 21 helyett 479 olyan genomi régiót azonosítottak, ahol erős szelekció jelei látszanak. Ezek közül több olyan is van, ami egészségi állapotunkkal és a kognitív teljesítmény modern mutatóival hozható összefüggésbe.

„Ez azt mutatja, hogy a szelekció kiterjedt volt, csak eddig nem láttuk a jeleit” – írta Akbari, aki az áttörést az ősi DNS-adatmennyiség több mint tízszeresére növelésének, valamint újonnan kidolgozott statisztikai módszerüknek tudja be. A Nature folyóiratban április közepén publikált eredményeik arra is rávilágítanak, hogy a szelekció a bronzkor felé haladva, a vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre történő áttéréssel vált intenzívebbé.

Ez a kutató szerint összhangban áll az ekkor Európában és közel-keleti szomszédságában a társadalmi szerveződésben, az étrendben és a kórokozóknak való kitettségben bekövetkező gyökeres változásokkal. Erre utal az is, hogy a legerősebb szelekciós jelekre olyan genetikai változatoknál bukkantak, amik az immunrendszerre, a gyulladásos folyamatokra és az anyagcserére hatnak.

Időben és térben is változhat, hogy mi előnyös