Magyar Péter, a Tisza Párt miniszterelnök-jelöltje az elmúlt hetekben többször is elmondta, mit fog tenni az új kormány annak érdekében, hogy az ország hozzájusson a befagyasztott uniós forrásokhoz. Legutóbb szerdai közmédiás interjújában ismételte ezt meg: csatlakozás az uniós ügyészséghez, a nyomozó hatóságok függetlenségének visszaállítása, a sajtószabadság helyreállítása, a propaganda támogatásának leállítása. A negyedik pontként az akadémiai szabadság és az egyetemi autonómia visszaállítását jelölte meg, ami azt jelenti, hogy a legfontosabb és vélhetően első intézkedések között ott vannak az oktatást és a kutatást érintő változások is.

Februárban már szemléztük a Tisza-program problémaleltárát és vállalásait a tudomány és a felsőoktatás terén. Most megnéztük, mi szerepel a párt programjában a legsürgősebb teendők között. Noha nincs feltétlenül fontossági sorrend illesztve az egyes vállalások mellé, a program fő célkitűzéseiből és irányaiból kirajzolódik, mik lehetnek a legelső teendők.

Ha pedig abból indulunk ki, hogy az uniós források felszabadítása a prioritás, akkor elég egyértelmű, hogy mely pontokkal kezdhetnek. Van ezen kívül három olyan nagy programelem, amely mindhárom területen visszaköszön:

• az autonómia visszaállítása,
• a forrásbővítés
• és a hatékonyságnövelés.

Autonómia

„Visszaállítjuk az egyetemek autonómiáját, megszüntetjük a KEKVA-modellt” – ígéri a program, bár azt nem részletezi, hogy miként. Mint emlékezetes, az Orbán-kormány mindössze két év leforgása alatt, 2019 és -21 között a legtöbb hazai egyetemen végigvitte az úgynevezett modellváltást. „Közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba” (kekva) szerveztek 21 magyar egyetemet, összesen 1700 milliárd forint értékű közvagyont. Bár a modellváltás mérlegét még nem igazán lehet megvonni – erre vállalkozik például egy átfogó kutatás, amelyről a Qubiten is szó volt –, két dolog biztos.

Egyrészt nem egyöntetűen negatív vagy pozitív a mérleg. Ahány egyetem, annyi eset, az egyetemek több forráshoz jutottak, jobbára csökkentek az adminisztrációs terheik, ugyanakkor kizáródtak a nemzetközi hálózatokból. Másrészt a kekva-kuratóriumok tele vannak politikai kinevezettekkel, és jelentősen csorbult az intézményi autonómia – épp ezért és az átláthatóság hiánya miatt zárta ki az Európai Bizottság ezeket az egyetemeket az Erasmus programból. Nagy kérdés, hogy a kekvák megszüntetése mit jelent, a Tisza-kormány milyen működési modellt választ, hogyan vágja át a gordiuszi csomót. Nehezen eldönthető ugyanis, hogy ezek magán- vagy állami egyetemek-e, hiszen az állam az alapítványosítás után is benne maradt a finanszírozásban. Ráadásul például a BME ugyan tavaly modellt váltott, de nem kekva lett belőle, hanem cég.