Huszonegy intézmény, legalább 1700 milliárd forint értékű közvagyon és egy vadonatúj fogalom: a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány, a kekva. Emellett az Európai Bizottsággal hosszú évek óta tartó, folyamatos konfliktus, amelynek leginkább a magyar egyetemi hallgatók, oktatók és kutatók a vesztesei.

Röviden így lehet összefoglalni az úgynevezett egyetemi modellváltást, a magyar felsőoktatásnak ezt a sajátos privatizációs formáját, ami az elmúlt tizenöt év egyik, ha nem a legnagyobb rendszerszintű átalakítása volt a közintézményi szférában. Ehhez képest nagyon gyorsan zajlott le; a kormányzat két év leforgása alatt, 2019 és 2021 között végigvitte a legtöbb hazai egyetemen. Ma ott tart a folyamat, hogy a még megmaradt öt egyetemet is előbb-utóbb beterelnék valamilyen új modellbe – a Budapesti Műszaki Egyetem már meg is kezdte ezt az átalakulást, egy megint csak új és eddig ki nem próbált szerkezetben, egyfajta részvénytársasági formában.

Viták és botrányok kísérték és kísérik a folyamatot: az SZFE-n a hallgatók lázadása és egyetemfoglalás, a MOME-n, amelyet mintaprojektnek szánt a kormányzat, hallgatói tiltakozás és rektorbuktatás. Néhány napja fény derült az eddigi – vélhetően – legsúlyosabb botrányra, a Neumann János Egyetem dermesztő mértékű vagyonvesztésére is.

A kekvás szerkezetben az alapítványok lettek az egyetemek tulajdonosai és fenntartói, jelentős vagyont kaptak, de az állam is benne maradt a fenntartásban valamilyen módon. Néhol úgy, hogy részvényeket adott nagy, hazai cégek állami tulajdonrészéből, néhol pedig magát az eddigi állami támogatást adja oda az alapítványnak. Néhol jobban beleszól a kuratórium az egyetemi autonómiába, néhol egyáltalán nem. A látszat ellenére úgy tűnik, nincs két egyforma folyamat a modellváltásban, és nincs két egyforma végeredmény sem.

Több éve zajlik egy átfogó OTKA-kutatás, amely az egyetemeink átalakulását dokumentálja és vizsgálja. A Modellváltás a felsőoktatásban – Hogyan befolyásolja az intézményi kormányzás átalakulása a magyar egyetemeket? című kutatás vezetője éppen azon az egyetemen dolgozik, amely az első volt a modellváltás folyamatában. A Qubit podcastjának vendége Kováts Gergely, a Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének docense, a Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának az igazgatója.

Az általa vezetett kutatócsoport az egyetemek belső folyamatait deríti fel és elemzi, és ebből vonja le következtetéseit a modell egészére nézve. Egyben a nemzetközi kontextusra is kitekint, hiszen a nálunk zajló átalakítások olyan változásokra és kényszerekre reagálnak, amelyek a világon másutt is nyomást helyeznek az egyetemekre. Igaz, a világon másutt nemigen született olyan sajátos elegy, mint a magyar modell. Valóban nem? Mi a különbség az itteni, illetve az európai és amerikai alapítványi rendszerek között? Mennyire kirívó megoldás a kekva és mik a veszélyei? A homogénnek tűnő átalakulási folyamatban milyen különbségek látszanak egyetemenként? Miért van az, hogy néhány helyen botrányos volt az átalakulás, másutt csöndes? Több lett az egyetemek pénze? Mennyire kódolt a rendszerben a politikai beavatkozás, vagy a rossz pénzügyi döntések lehetősége?

Kováts szerint, ha jellemezni kellene az egyetemi modellváltást mint folyamatot, azt mondhatnánk, hogy a legtöbb biztosítékot kiiktatták belőle, ezért aztán lesz olyan alapítványi kuratórium, amelyik jól csinálja a dolgát, és lesz, amelyik katasztrofálisan. Mint mondja, jelenleg szinte semmi sem akadályozza meg az alapítványi kuratóriumokat abban, hogy akár „hülyeséget is csináljanak”. A kutatás még legalább egy évig tart, a folyamatos publikációk mellett zárásként egy könyv jelenik majd meg az eredményekből, és egy nagyobb konferenciára is sor kerül. Kováts Gergelyt az eddigi tapasztalatokról kérdeztük.

Hallgasd alább:

A beszélgetést Nagy Gergely kollégánk vezette. Az epizód elérhető Spotify-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Egyetemek cérnaszálon – öt hazai felsőoktatási intézmény, ahol „helyzet van”

Nagy Gergely oktatás március 7.

Attól még, hogy a modellváltó egyetemek elveszítik közintézmény jellegüket, nagyon is közügy, hogy mi történik velük. Öt egyetem aktuális helyzetét összegezzük: ezek közül három még nem váltott modellt, egy most fog, egy pedig jól demonstrálja, hogy mi az alapítványi rendszer rákfenéje.

Az eddigi rektorhelyettes, Darázs Lénárd lesz az ELTE új rektora

Nagy Gergely oktatás február 24.

Három jelölt volt versenyben, közülük az lett a befutó, aki 2017 óta már az ELTE vezetésében dolgozik. Pályázata alapján az új rektor az alapítványosítás helyett az állami fenntartás mellett teszi le a garast.

„Egyetlen emberrel sem beszéltem még, aki szeretné, hogy a mi egyetemünk is modellt váltson. Rettegünk!”

Balázs Zsuzsanna tudomány 2023. október 2.

Már csak öt olyan egyetem maradt Magyarországon, ami nem esett át a hazai felsőoktatási intézményeket elszigetelő modellváltáson. Európa egyre messzebb kerül; a kutatói hálózat frissen kinevezett elnöke az ázsiai kistigrisekkel példálózik. Mi vár az ELTE-re és a BME-re?