Az Athéni Egyetem kutatói 2026 februárjában egy olyan tanulmányt publikáltak a Scientific Reports című folyóiratban, amellyel csendben, szinte fű alatt megerősítettek egy közel 50 éve vitatott elméletet, ami a vallások születésére és az ókori szertartások menetére is rávilágíthat. A kérdés egyszerűnek tűnt: vajon az ókori görög papnők felhasználhatták-e a természet egyik legmérgezőbb gombáját, hogy a viszonylag kezdetleges korabeli technológiával biztonságos pszichedelikus elixírt állítsanak elő belőle? A friss kutatásban megállapították: igen.

A szóban forgó hozzávaló az anyarozs (népi nevén varjúköröm), amely egy rozson, árpán és más gabonákon élősködő gomba, a Claviceps purpurea megkeményedett, áttelelni képes formája, úgynevezett szkleróciuma. Véletlen elfogyasztása évszázadokon át járványokat okozott. A közismert „Szent Antal tüze” nevű betegség például akkor jelentkezett, amikor a középkorban anyarozzsal szennyezett gabonából készült lisztet használtak fel kenyér vagy más ételek sütéséhez – elfogyasztásuk után napokkal vagy akár hetekkel jelentkezett az ergotizmus néven is ismert betegség, amely görcsökkel, hallucinációkkal, üszkösödéssel és tömeges halálozással járt. Az 1418-as párizsi járvány egyedül körülbelül ötvenezer áldozatot szedett.

De mi van, ha ezt a hallucinogén anyagot szándékosan is fogyasztották, akár már ókori szertartásokon is, hogy egyfajta varázsitalba keverve földöntúli élményt nyújtson? Az elmélet legsebezhetőbb pontja mindig az volt, hogy vajon hogyan nyerhették ki a gomba hatóanyagát az ókorban úgy, hogy meglegyen a hatása, de közben életben is maradjanak. A friss tanulmány elsősorban azt bizonyította, hogy erre megvolt a lehetőségük: ha ugyanis az elégetett fa hamujából származó lúggal kezelik az anyarozst, az lebontja a mérgező vegyületeket, de megőrzi a lizergsav-amidot (LSA-t), az LSD néven ismert pszichedelikus szer – kémiailag nagyon hasonló – hallucinogén előanyagát.

A titkos kultusz

Az eleusziszi misztériumok az ókori világ legféltettebb vallási szertatásai voltak. Az Athén közelében fekvő Eleusziszból (mai nevén Elefszína) több mint háromezer évvel ezelőtt induló kultusz Démétér istennő és Zeusztól született lánya, Perszephoné tiszteletére összpontosult – mindkettejüket a termés, a termékenység istennőiként tartják számon a görög mitológiában. A misztériumvallásba még római császárok is beavatást nyertek, és tagjai a szertartások részleteit a halálbüntetés terhe mellett őrizték. Amit viszont a mítoszokból, görög és korai keresztény írók leírásaiból és a régészeti leletek alapján mégis tudunk, az egészen lenyűgöző.

A beavatási szertartás előtt állók napokig böjtöltek, szent úton zarándokoltak a helyszínre, majd a böjtöt egy kükeón nevű itallal törték meg – egy gyógynövényekkel, köztük a csípős illatú csombormenta-félével ízesített, árpából készült elixírrel. Ennek elfogyasztását az ókori leírások szerint egy látomásokkal teli éjszaka követte, amely alapjaiban változtatta meg a halandósághoz fűződő viszonyukat. A szertartáson áteső Cicero, Szophoklész vagy a költő Pindarosz egyaránt olyan kifejezésekkel írták le az élményt, amelyek félreérthetetlenül egyfajta természetfelettivel való találkozásra utalnak.