A végletekig központosított, túlterhelt és szelektív oktatási rendszerben mindenki rosszul jár: a gyerek szenved a túlzott mennyiségű és sokszor értelmetlen tananyagtól, a szülő szenved, mert látja a gyerekét szenvedni, a tanár pedig szenved az egész rendszer diszfunkciójától, a meg nem becsültségtől, a túlterheltségtől és a fullasztó adminisztratív terhektől. A Tisza-kormány oktatási és gyermekügyi miniszterét, Lannert Juditot arról kérdeztük, hogy mi változhat már meg az első száz napban, hogyan lesz 21. századi az iskola, mit tervez annak érdekében, hogy minden gyerek hozzáférjen a minőségi oktatáshoz, és lesz-e elég politikai bátorsága az új vezetésnek ahhoz, hogy szembemenjen az oktatási szelekcióból ezidáig sikeresen profitáló középosztály érdekeivel.

Mi az, amit már 100 nap múlva is érezni fogunk az oktatási kormányzásából?

Azt remélem, hogy egy kicsit megnyugodnak a pedagógusok, és ettől kicsit nyugodtabb lesz az iskolai hangulat is. Tényleg azt gondolom, hogy ez nagyon fontos. Folyamatosan egyeztetünk a szakmai szervezetekkel, hogy már most könnyebb legyen az iskolai élet, például a kompetenciamérés-cunamit leállítjuk, a pedagógusok teljesítményértékelési rendszerét (TÉR) megszüntetjük. Minden, ami túl sok adminisztrációval jár, azon változtatunk, és a sztrájkjogokat visszaállítjuk. Azt szeretnénk, ha a tanárok jobban éreznék, hogy megbecsülik őket, hogy érezzenek perspektívát, még ha most nem is tudunk rögtön sok dologban változtatni, mert a szeptemberi tanévkezdéshez már túl rövid az idő. Márpedig a tanévnek el kell indulnia.

Mond arra példát, amin szívesen változtatna, de nem lehet már kivitelezni ilyen rövid idő alatt?