Annyira megtetszett egy magyar kísérleti eszköz az amerikai űrügynökségnek, hogy Peggy Whitsonnal, az Axiom–4 küldetés parancsnokával kivetették a Nemzetközi Űrállomás (ISS) szemeteszsákjából, és az űrállomáson hagyták – mesélte Kapu Tibor kutatóűrhajós szombat délután a HUNOR – Magyar Űrhajós Program tudományos kísérleteit bemutató rendezvényen, amit a Huniverzum űrkiállításon tartottak. „Ez elképesztően nagy elismerés” – mondta.

Az agyi artériák véráramlási sebességének mérésére szolgáló ultrahangkészülék, a Transzkraniális Doppler (TCD) jövőbeli használatáról konzultációkat folytatnak a NASA-val, mondta kérdésünkre Kapu, aki úgy tudja, hogy tavaly nyári űrutazása óta az ISS-en újabb mérést még nem végeztek az eszközzel. Ennek részben az az oka, hogy az ultrahangkészülék használata rengeteg előzetes gyakorlást igényel. Az eszközt Balogh Eszter, a Debreceni Egyetem neurológusának és kollégáinak VISPRO kísérletéhez juttatták fel az ISS-re, és azt vizsgálták vele, hogy miként változik az űrrepülés során az agyi vérellátás és ezzel az űrhajós látása és koncentrációs képessége.

Ha a világűrben tényleg megváltozik a szemmozgás, akkor az megkérdőjelez minden korábbi, az űrbeli környezet kognitív képességekre gyakorolt hatását vizsgáló kutatást – mondta Matuz András, a Pécsi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetének kutatója az űrben végzett egyik kísérlet, a MAGYAR előzetes eredményeiről. Az űrben átfogó módon tanulmányozták a mikrogravitáció agyműködésre gyakorolt hatását egy VR-szemüveg, egy szemmozgáskövető szenzor és egy viselhető funkcionális agyi képalkotó berendezés segítségével. A mérések során azt találták, hogy a földi körülményekhez képest az űrutazás során az asztronauta tekintete sokkal instabilabbá válik, vagyis nehezebben tud egy adott pontra fókuszálni. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy az űrbeli tartózkodás során nem az űrhajósok koncentrációja vagy memóriája romlik, hanem a szemmozgásuk változik meg, és a lassabb reakcióidő ennek a következménye.