Az áprilisi országgyűlési választáson egyetlen nemzetiségi lista sem szerzett kedvezményes mandátumot: a 2018-ban és 2022-ben még sikeres német listának ezúttal nem sikerült elérnie a szükséges küszöböt, így az új Országgyűlésben egyetlen nemzetiségnek sincs teljes jogú képviselője. Közben hamarosan elkezdődhet az új alkotmány előkészítése, és ha a választási rendszer és a parlamenti képviselet alapjairól újra dönteni kell, a nemzetiségek képviseletének kérdését sem lehet megkerülni.

Magyarországon tizenhárom elismert nemzetiség él, de közülük a jelenlegi választási rendszerben valójában csak kettőnek, a németnek és a romának van egyáltalán esélye arra, hogy kedvezményes mandátummal teljes jogú képviselőt juttasson az Országgyűlésbe. A többi tizenegy közösség számára a parlamenti mandátum a gyakorlatban elérhetetlen: érdekeiket szavazati joggal nem rendelkező nemzetiségi szószóló jelenítheti meg az Országgyűlésben. A választási rendszer további problémája, hogy aki nemzetiségi választóként kíván részt venni az országgyűlési választáson, annak előre le kell mondania arról, hogy pártlistára szavazzon. A nemzetiségi választók regisztrációt követően ugyanis saját nemzetiségük egyetlen, az országos nemzetiségi önkormányzat által összeállított listájára voksolhatnak, amelyen még a jelöltek sorrendjét sem befolyásolhatják. Ha pedig egy kisebb településen vagy szavazókörben csak egy-két nemzetiségi választó szavaz az adott nemzetiségi listára, még az is kiderülhet, hogy kire szavaztak, hiszen a nemzetiségi szavazólapon egyetlen lista szerepel.

A fentiek nem pusztán választójogi technikai problémák. Arról szólnak, hogy egy magyarországi roma, német, szlovák, horvát vagy szerb választópolgárnak milyen árat kell fizetnie azért, ha nemzetiségi identitását a politikai részvétel során is ki szeretné fejezni. Le kell-e mondania valamelyik politikai jogáról? Igazolható-e, hogy egy nemzetiségi közösség számára a választási rendszer nehezebbé teszi a parlamenti képviselet elérését, mint a többséghez tartozó választók számára? Tehető-e különbség a nemzetiségek között lélekszámuk alapján? Feltételezhetjük-e egy nemzetiségi választóról, hogy ugyanazt gondolja a közügyekről, mint nemzetiségi közösségének többi tagja? És biztosítható-e számára ugyanaz a titkosság, amely minden más választót megillet?