Kétezer évvel ezelőtt beindult a jégkorszak, aztán a globális felmelegedés megállította – derül ki egy friss kutatásból, amely szerint a legutóbbi eljegesedés során Észak-Amerika jelentős részét beborító jégtakaró utolsó maradványa, a Barnes-jégsapka kétezer éve újra növekedni kezdett.

„Kétezer éve megkezdődött az eljegesedés, amit az ipari forradalom és az azt kísérő üvegházgázszint-emelkedés megállított” – írta kérdésünkre Nicolás Young, a Columbia Egyetem geokémikusa, aki a Science folyóiratban október 22-én közölt kutatást vezette. A kutatók az eljegesedés kezdetét a jégtakaró újbóli növekedésének megindulásához kötik. Ezt két kormeghatározási módszer eredményeire alapozzák, amikkel azt vizsgálták, hogy miként változott a kanadai sarkvidék hatalmas Baffin-szigetén található jégsapka mérete az elmúlt néhány ezer évben.

20-25 ezer évvel ezelőtt, az utolsó eljegesedési maximum során a Laurentide-jégtakaró a fél észak-amerikai kontinenst lefedte: Manhattant 600 méter vastag jég borította, és jég alatt volt Chicago, valamint Toronto is. A Laurentide-jégtakaró ekkor közel 80 méternyi tengerszintnek megfelelő vizet tárolt, többet, mint amennyit ma az antarktiszi jégtakaró. Az eljegesedési maximum után jött a nagy olvadás, és a jégtakaró északkeleti irányban kezdett visszahúzódni, a kanadai sarkvidék felé.

„A Laurentide a viszonyítási pontot adó jégtakaró” – írta Young, amikor azt firtattuk, hogy miért ennek a jégtakarónak a növekedéséhez kötik az eljegesedés kezdetét. Az eljegesedések idején ez a legnagyobb jégtakaró, és a jégtakarók közül ez gyakorolja a legerősebb hatást a Föld éghajlati rendszerére, ahogy kiterjed és összehúzódik a glaciális ciklusok során. A 2,58 millió éve kezdődő és máig tartó negyedidőszaki jégkorszak során a Föld északi és déli sarkvidékét is jégtakarók borítják.

A jégsapka érzékenyen reagál az éghajlat változására