Két koca és két süldő alkotta azt a vaddisznóalakulatot, amely hétfő este 7 óra táján tette tiszteletét a verőcei temetőben.

Először a vezérkoca bukkant fel a sírok között – ő rendszerint idős, tapasztalt, egészséges, rátermett példány. Az ő feladata a konda védelme és irányítása:

Aztán kiderült, hogy nincs egyedül:

Majd egy másik koca is felbukkant:

„Két bringást hallottam meg, hogy ámuldoznak, hogy vaddisznó a temetőben. Aztán lenéztem a teraszról, s ott kóricáltak. Fotógép fölkap, aztán futás a temetőbe” – mesélte Kléri János, aki a képeket készítette.

A vaddisznókondák általában 10-20 példányból állnak, kocákból, malacokból és süldőkből vegyesen; a kanok csak a párzás idején csatlakoznak a kondához, amúgy magányosan élnek. A nőstények nagy odaadással védik kicsinyeiket, így az emberre is kifejezetten veszélyesek.

„Tulajdonképpen nem ijedtem meg, mert én azzal a szándékkal mentem le a temetőbe, hogy lefotózzam őket, ismerve a veszélyét egy malacos kocának. De nem ők voltak az elsők, akikkel találkoztam, s azért megtanultam, hogy mik azok a jelek, amikor jobb menni onnan. Aki szemben áll velünk, az például elindult felénk. Ez egy jel, hogy ideje menni."

És mit csinált Kléri, amikor megkapta a félreérthetetlen jelzést?

„Elsétáltam. ☺ De aztán megint utánuk néztem, csak akkor már bent zörögtek egy bozótosban. Ezek az utána nézések már rizikósabbak, mint az első randi. Mert ebben az esetben már egyszer kaptam egy figyelmeztetést, mikor felém indult. Ilyenkor már bepöccenhet mami."

Az utóbbi időkben a beépítettség és a lakott területek terjeszkedése miatt egyre több vadállat jelenik meg a városokban, falvakban, és nem csak az erdős, külterületi részeken: néhány éve Budapesten a Vámház körúton és a Rákóczi úton, tavaly májusban az Újlipótvárosban, a Balzac utcában is láttak vaddisznót.