A sírokba valószínűleg az egy kilométerre lévő tanya lakóit temették. Befolyásos emberek lehettek, a sírmellékletek gazdagsága és a sírok kora alapján az is lehet, hogy Kékfogú Harald udvartartásához tartoztak.
Az ókori egyiptomiak úgy vélték, hogy a nemesfém nyelvek segítenek az elhunytaknak abban, hogy kommunikálhassanak a túlvilágon.
A zsúfolt spanyolországi város különleges helyet talált több mint 6500 napelempanelnek, ami komoly lépés a 2030-ra vállalt klímesemlegesség felé.
A piramistól nyugatra található temetőben két méteres mélységben találtak rá az L-alakú formációra. A feltáró ásatások jelenleg is folynak, így hamarosan kiderülhet, hogy tényleg épített struktúráról van-e szó, és ha igen, mi lehetett a funkciója.
A nürnbergi sírokban már több mint ezer csontvázat számoltak össze, de az ásatások folytatásával akár 1500, a középkori pestisjárványban meghalt személy maradványai kerülhetnek elő.
A régészeknek is fejtörést okoznak a furcsa testhelyzetekben eltemetett holttestek az eddig feltárt 18 sírban.
Magyarország egyik legszebb temetőjében könnyű elszaladni egy-egy jelentős író, költő vagy tudós sírja mellett. Ezen hívatott segíteni a FiumeiGuide, ami térképen jelzi a sírokat, és tematikus sétákat is ajánl.
A temetkezési helyet a mai Nagy-Britannia területén az időszámítás előtti 2400-as évek közepén megjelent harangedényes kultúrában már használták.
Pannonhalma semmiképpen sem tekinthető átlagos lelőhelynek, hiszen ritka az olyan műemlékegyüttes Magyarországon, amit ezer éve szinte megszakítás nélkül használnak.
50 sírt találtak a Port-Royal pályaudvar közvetlen szomszédságában.
A sírásók egy meglévő temető bővítésekor bukkantak rá a kétezer éves sírokra, a leletek alapján a régészek úgy gondolják, hogy az itt élő egykori szkíták külön kultúraként tarthatóak számon.
A szenzációs leleteket olasz és magyar kutatók vetették alá alapos elemzésnek. A Vatya-kultúra elitjéhez tartozó anya a terhesség 28-32. hetében halt meg. A csepeli urnamezőt a legnagyobb magyarországi bronzkori temetőben tárták fel.
Egy Hvar szigetén található palota udvarát ásták fel régészek, és városkapu, kőfalak, valamint egy nagy temető maradványaira bukkantak. Egy szokatlan temetési rituálé nyomait is felfedezték: a gyerekeket óriási edénybe, különböző tárgyakkal együtt temették el a 4–5. századból származó nekropoliszban.
Az elhunytak speciális, újrahasznosított anyagból készült, levegőztetett tartályokban, faforgácsba ágyazva, környezetbarát szerves redukciós folyamat során válnak komposztként is hasznosítható porrá.
János halálmegvető bátorsággal fotózta őket, de a vezérkoca egy ponton a tudomására hozta, hogy ideje elsétálni.