Az épületszigetelés számos módja áll a kivitelezők rendelkezésére, azt pedig, hogy mikor milyen anyagot érdemes választani, leginkább az épület céljai határozzák meg. Teljesen más előírások vonatkoznak egy lakóépületre, egy irodaházra vagy egy üzemcsarnokra, az viszont mindegyikben közös, hogy gazdasági és környezetvédelmi szempontból is megéri őket szigetelni. A belső komfortérzet növelése mellett a szigetelés olyan beruházás, ami a jelenlegi magas energiaárak mellett gyorsan megtérül.

A szigetelés ismert módjai közötti választást a felhasználók bízhatják energetikai mérnökökre, kereskedő szakemberekre, de önállóan is el lehet igazodni az anyagválaszték világában. Az azonban fontos, hogy az előírásokat betartva, körültekintően válasszák ki a megfelelőt.

A Masterplast Kelet-Közép-Európában egyedülálló módon a szigetelőanyagok szinte teljes palettáját forgalmazza, több országban gyártóként is jelen van. A kínálatban tehát minden háztartás vagy építtető megtalálja azt, amire szüksége lehet és minden épületrészre olyan szigetelés kerülhet, amely a szabványoknak és az igényeknek is tökéletesen megfelel.

A szigeteléssel a közel nulla energiaigény a cél

Magyarországon a szigetelésre vonatkozó előírásokat a “7/2006. (V. 24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról” rendelet tartalmazza. Ebben nem a szigetelés pontos vastagságát vagy fajtáját írják elő, hanem a szerkezet minimálisan elérendő teljes hőszigetelő képességét. Ezt a szakma a fajlagos hőátbocsátási tényezővel (U) jellemzi, ami kifejezi, hogy egy négyzetméteren mennyi a távozó hőveszteség értéke. A szigeteléssel a cél ennek az U értéknek a nullához közelítése.

A jelenlegi előírás szerint U ≤ 0,24 W/m²K értéket kell betartani az új építéseknél és a jelentős felújításoknál. Az Országos Tanúsító Központ weboldalán pedig egy táblázat is található arról, hogy ez az érték az egyes faltípusoknál kb. Milyen vastagságú szigetelésekkel biztosítható.

A pontos anyagvastagság-meghatározásához ismerni kell a választott szigetelőanyagot, ugyanis a szigetelések esetében egy másik fontos mutatószámot is figyelembe kell venni. Ez a hővezetési tényező (λ), amely minden anyagra megadható és megmutatja, átlagos értéke 0,04 W/mK a legtöbb kőzetgyapot és polisztirol hőszigetelő anyag esetében.

Szigeteléssel nemcsak a falakon, hanem a padlón, a födémen és a tetőn is számolni kell, a teljes épület energetikai hatásfoka akkor maximalizálható, ha a tervezés ezek mindegyikére kiterjed. Továbbá, nemcsak a hőszigetelés tervezésére érdemes gondot fordítani, hanem arra is, hogy az egyes helyiségek közötti hangszigetelés, szükség esetén pedig a vízzárás is megvalósuljon. A helyiség funkciója pedig azt is befolyásolhatja, hogy az azt körülvevő falakon milyen anyag alkalmazható biztonsággal.

Azbesztet már maximum bontásnál találni

A jelenleg forgalomban lévő szigetelőanyagok mindegyike biztonságosan alkalmazható a beépítési előírások betartásával. A kivitelezés során szükség lehet védőfelszerelésre, de ezek használata mellett semmilyen egészségkárosító hatásuk nincs. A régi épületekben még előforduló azbeszttartalmú szigetelőanyagokkal szemben a modern ásványgyapotok és polisztirolhabok tökéletesen biztonságosak.

A legtöbb elérhető hőszigetelőanyag közepes vagy jó hővezetési tényezővel rendelkezik (0,06 W/mK <λ<0,15 W/mK vagy λ < 0,06 W/mK), de a hőszigetelés hatásfokát ezek nem önmagukban, hanem a szerkezetet jellemző értékkel együtt adják ki. Alapvetően három csoportba sorolhatók a szigetelőanyagok, léteznek szálas termékek (ilyenek az ásványgyapotok, a kőzet- és üveggyapot), üreges anyagok (ezek például a polisztirolhabok és a poliuretán) és vannak ömlesztett anyagok is (mint amilyenek az agyaggyártmányok).

A szálas szigetelőanyagok egyik legfontosabb előnye, hogy nem éghetők, mivel nagyon alacsony a szervesanyag-tartalmuk. Ugyancsak emiatt a kártevők sem rongálják meg, a rágcsálók és a rovarok számára nem vonzó anyag. Az ásványgyapotok közé kétféle anyagot sorolnak, ide tartozik a kőzetgyapot és a salakgyapot. Az előbbinek is több fajtáját használják, a szálakat képezhetik bazaltból, gabbróból vagy például márgából is. A sűrű szálas szerkezetnek köszönhetően nemcsak az épületek külső hőszigetelésében jó, hanem a hangszigetelésben is remekül hasznosítható. A kőzetgyapot közepes hővezetési tényezőjével általános szigetelőanyag, amely kimondottan tartós. Az ásványgyapotok előállítása során nagy mennyiségben használnak újrahasznosított anyagokat, a legtöbb termék pedig paplan, lemez vagy cső formában érkezik meg a felhasználókhoz.

Hasonlóképp, az üveggyapotok egy jelentős részét is üvegipari maradékanyagok felhasználásával készítik. Környezetbarát és közkedvelt hőszigetelő megoldás, ami számos formátumban elérhető a kivitelezők számára. A kőzetgyapothoz hasonlóan tartós, fagyálló képességei pedig kültéri használatra is alkalmassá teszik.

Az üreges anyagok között a legismertebben a polisztirolhabok vagy a hungarocell. A polisztirolhabot alacsony hővezetési tényezője népszerű megoldássá teszi olyan épületek szigetelésében, ahol nem követelmény a sav- és tűzállóság. A polisztirol ugyanis nem áll ellen az olajoknak és a szerves oldószereknek, illetve nehezen éghető anyagnak számít. Többféle kivitelben is elérhető, alacsony költségű megoldás, azonban környezeti lábnyoma nagyobb, mint az ásványgyapotoké. Éghetősége miatt közösségi és magasépületekben csak korlátozottan alkalmazható, de lakóházak szigetelésére széles körben használják, körültekintéssel, megfelelő felszereléssel a páraáteresztése is ideális, nem nedvesednek alatta a falak. Alacsony tömege előnyös akkor is, amikor nagy terhelésű szerkezetek szigetelése történik.

A poliuretán a polisztirolhoz hasonlóan nehezen éghető anyag, a helyszíni habosítási lehetőségnek köszönhetően a nyílászárók melletti rések a gerendaközök is jól kitölthetők vele. Könnyű, ugyanakkor drága szigetelési megoldás, ami nemcsak hőszigetelésre, hanem hangszigetelésre is alkalmas. A párára és a savakra nem érzékeny, ellenálló, tartós megoldást jelent olyan környezetben, ahol az éghetőség nem jelent akadályt a jogszabályok szerint.

A műanyag habok természetesebb alternatívája a cementhab, amelyet ásványi anyagokból gyártanak és zárt terekbe, üregekbe pumpálva használják ki szigetelő-képességét. Alkalmazása a poliuretán habhoz hasonló módon történik, előállításához pedig a tengervízből kinyert ásványokat használnak.

Az ömlesztett hőszigetelő anyagokat leginkább ipari alkalmazásokban használják, az agyaggyártmányok kemenceszigetelésre is használhatók. A perlites szigetelőanyagok felhasználási köre szélesebb, a pincék szigetelésétől kezdve a hőszigetelő betonokban is alkalmazzák. A lapostetők hőszigetelésében a perlitpaplan gyakori választás, ez műanyag fóliába töltött ömlesztett perlitet jelent.

A felsorolt hőszigetelőanyagok mindegyike alkalmazható lakóterekben, irodák, középületek és gyártócsarnokok kivitelezése során is, megkötést pedig elsősorban az jelent, hogy milyen természeti és biztonsági feltételek között működik az épület. A tűzvédelemre szigorúbb előírások vonatkoznak középületek, magasépületek, irodák és csarnokok esetén, míg a lakóházaknál a döntést jobban befolyásolhatja a költség. A legtöbb, jelenleg forgalomban lévő hőszigetelő anyag hasonlóan jó szigetelőképességekkel bír, így a döntés a kivitelezőkön múlik, akik a fentiek függvényében dönthetnek a szigetelőanyag mellett.

(A cikk megjelenését a Masterplast Nyrt. támogatta.)