A természet jobb és bal keze

A természetről általában olyan fogalmak juthatnak eszünkbe, mint béke és harmónia, növekedés és gyarapodás, állandóság és rendszeresség. Egy olyan állapot, amely tőlünk függetlenül alakult ki, amely kívánatos, és amelyet értő gonddal őrizni és védeni kell a mesterséges, természetet károsító beavatkozásoktól. Azonban mintha a természet része volna a küzdelem, a hanyatlás, a pusztulás, sőt a kihalás is. Ha ez így van, akkor hogyan tudjuk megkülönböztetni a természetes állapotot a természetellenestől, a kívánatos tendenciákat a nemkívánatosaktól?

Az olasz filozófiatörténész, Antonello La Vergata újonnan megjelent, brilliáns könye (Images of the Economy of Nature, 1650-1930: From "Nature's War" to Darwin's "Struggle for Life") több évtizedes, angol, olasz, francia, német, svájci és svéd könyvtárakban, illetve levéltárakban folytatott kutatás méltó betetőzése, amely forrásközpontú elemzéssel, idézetekkel gazdagon merített stílusban mutatja be, hogy milyen egymással konkuráló leírásokkal jellemezték a természetet olyan nagyhatású gondolkodók, mint Francis Bacon, Robert Boyle, Charles Darwin, Jean-Baptiste Lamarck, Johann Wolfgang von Goethe, Thomas Robert Malthus, Alfred Russel Wallace vagy Stephen Jay Gould.

Vajon mit szólna Greta Thunberg a természet gonoszságához?

Bár napjainkban a természettel kapcsolatos közbeszéd jobbára kimerül abban, hogy a természetes jó, a természetellenes pedig rossz, és vita csupán abban van, hogy mi természetes és mi nem az, ez nem volt mindig így. Számos természetfilozófus és más értelmiségi gondolkodott a természetben észlelhető gonoszságról. Az élőlények sok száz millió éve nap mint nap küzdenek az erőforrásokért, ártanak egymásnak, sőt, elpusztítják egymást. Így volt ez már jóval az emberiség megjelenése előtt is. Mi ez, ha nem a gonoszság megnyilvánulása a természetben?