„Az előnyös válfajok fenmaradása a létérti küzdelemben”: 150 éve jelent meg Darwin Róbert Károly fő művének első teljes fordítása
1873 novemberében a Figyelő című irodalmi, szépművészeti és kritikai hetilap arról számolt be, hogy miután a „magyar temészettudományi társulat könyvkiadó-vállalata a közönség részéről örvendetes pártfogásra talált, s az aláírók száma ma már 1200 körül jár (...) a társulat igen tapintatosan járt el, midőn a rendelkezés alatt álló művek nagy csoportjából először is (...) Darwinnak a »Fajok keletkezéséről« irt hires munkáját választotta ki” azoknak, akik „a külföldi irodalmak nevezetesebb természettudományi műveit anyanyelvükön is leírni óhajtják”.
A Budapesti Szemle pár nappal később így már arról értesítette olvasóit, hogy az „eredeti hatodik bővített s javított kiadása után” immár magyar nyelven is olvasható a brit természettudós korszakos művének első kötete – „fordította Dapsy László, revidiálta Margó Tivadar” –, amellyel „a kir. magyar természettudományi társulat ajándékozta meg irodalmunkat”.
A 150 évvel ezelőtti könyvajánló szerint
„Darwin tanának főelvei és műveinek iránya sokkal ismeretesebbek, hogysem e helyen részletes ismertetésükbe, illetőleg bírálatukba akarnánk bocsátkozni. Azért itt csak elismerésünket nyilvánítva a természettudományi társulatnak e fontos alapmunka kiadásáért, röviden jelenteni kívánjuk annak megjelenését. Legyünk bár Darwin tanának követői vagy ellenesei, az Origin of Species magyar kiadását csak örömmel fogadhatjuk: e munka volt az, mely első megjelenésekor mintegy tizenöt év előtt megindította azon üdvös mozgalmat, mely a szerves lények tanának egészen új irányt jelölt ki”.
A Vasárnapi Újság az első kötet megjelenését üdvözölve egyúttal el is igazította azokat a tájékozatlanabb olvasókat, akik „az úgynevezett majom-elméletet tekintik hibásan Darwin nagy műve tartalmának”, holott az „csak egy parányi s jelentéktelen következménye ezen nagy horderejű eszmének”.
A recenzens szerint az első és a következő évben érkező második kötetből megtudható, mit jelent a természetben „az előnyös válfajok fenmaradása a létérti küzdelemben”. Az utóbbi félmondat egyébként az első teljes fordítás megjelenése előtt rendre a darwini mű alcímeként szerepelt a magyar nyelvű sajtóban, de miként a „struggle for life” kifejezés első fordítása, a „létérti harcz”, úgy ez az archaikus magyarítás sem bizonyult tartósnak.
Ezredéves balhiedelmek
Bár az először 1859-ben megjelent kötetek jelentős indulatokat szítottak világszerte, a magyar tudományos elit egyöntetű lelkesedéssel üdvözölte A fajok eredetét.
„Azon tudósok között, kik a jelenkor vizsgáló, kutató szellemének engedve, a természettudományok elvitázhatlan bizonyságainak segélyével egy egészen ujvilágot derítettek föl az emberi elme előtt, megczáfolván ezredéves balhiedelmeket, felfedve számos sejtett titkot; — a legelsők közé tartozik Darwin Károly Róbert, a hírneves angol természetbúvár, kinek kutatásai és ezek alapján közzétett művei valóságos forradalmat idéztek elő a tudományos világban”
– fogalmazott 1871 tavaszán a Magyarország és a Nagyvilág című képes hetilap vezércikke.
A Tekéző majmok című publicisztikát – szokása szerint álnéven – publikáló Ágai Adolf főszerkesztő szerint miközben Darwin munkásságának egyre több lelkes híve akadt, „a legszenvedélyesebb támadások is szakadatlanul folynak ellene azok soraiból, kik az új tanok által nem csak eszményi világnézetüket látják megtámadva, hanem egyszersmind aláásva egyik legfontosabb társadalmi intézményeinket a vallást és egyházat is”.
A legfiatalabb márciusi ifjúként már 12 éves korára országosan ismert, orvosdoktori végzettségű Ágai szerteágazó közírói munkásságát a ma tudománykommunikációnak nevezett ismeretterjesztés fémjelezte. Az evolúció elméletét vakon tagadók dühe szerinte abból ered,
„hogy az a rettenetes Darwin kérlelhetetlen alapossággal mutatá ki azt, miszerint ős szüleink hűséges képmásait a még ma is zavartalan eredetiségben ugrándozó orangutangokban látjuk: emberi dölyfünk megaláztatott. Igaz ugyan, hogy némi elégtétellel mondhatjuk : mennyivel különbek vagyunk őserdei rokonságunknál! De hátha e brazíliai unokavéreink meg abban a véleményben vannak, hogy mi fajultunk el, mégpedig a civilisatió által”.
„Nőknek is ajánlott”
Az első magyar nyelvű fordítást az a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendelte meg, amelyet a magyar tudomány krémje alapított kimondottan a legújabb nemzetközi eredmények népszerűsítésére és a honi kutatások támogatására. A természettudományos progresszió első számú figurájának számító, a magyar sajtóban sokszor Darwin Róbert Károly néven emlegetett Charles Darwin és munkássága állandó téma lett az akadémiai szféra mellett a művelt társasági körökben is.
A társulat azt a jeles biológusként ismert Dapsy Lászlót kérte fel a fordításra, aki az 1860-as évek elején Londonban és Edinburghben mélyedt el hosszú hónapokra a darwinista tanok rejtelmeiben, így ismerte az elmélet keletkezéstörténetét, valamint a kritikai szakirodalmat is.
Dapsy volt az, aki a Vasárnapi Újság Darwinról szóló 1871-es számában egyértelműen tisztázta, hogy
„a darwini tanoknak — melyeket mi már e lapok múlt évi folyamaiban ismertettünk röviden — szerintünk nem abban rejlik főhorderejök, hogy a fajoknak nem külön teremtését, hanem egymásból származását, s így az embernek is szükségkép egy hozzá legközelebbi alantibb állatfajból kiválását szándékszik bebizonyítani, hanem abban, hogy (...) nézeteinket a teremtés kora és módja iránt tetemesen megváltoztatják”.
A „nőképző egyesület” soros rendezvényéről beszámoló A Hon című lap így lelkiismeretfurdalás nélkül idézhette a természettudományi társaság alelnökének 1873 elején megtartott előadását, amelyben báró Eötvös Loránd a „felsőbb nőnevelés” kérdéskörében
„fölhozta Darwin elméletét, melyet oly sokan magyaráznak félre; föl a materialismus és spiritualismus harczát, melyhez, mint felekezeti harcához a tudománynak, mint ilyennek semmi köze. Föltette a kérdést, hogy ha a tudomány nem egyéb, mint törekvés a tudás felé, érdemes-e egy férfiúnak egész életét lelkesedéssel e czélra fordítani? És azt feleli reá, hogy igen, mert maga e vizsgálódás a legnemesebb tudványat elégíti ki és mert e vizsgálatokból elvont törvények nagy hasznot nyújtanak az emberiségnek. Ezért meri a természet tanulmányát nőknek is ajánlani”.
Vicc-evolúció
Bár a majomrokonság okán hosszú évekig Darwinon volt szokás gúnyolódni, egy idő után a humor korabeli nagyágyúi már nem élcelődtek a darwinizmuson. Az evolúció tana és a brit tudós életműve a hétköznapi és a közéleti ostoboság ellentétévé vált.
A Bolond Istók élclap 1878 áprilisában a politikusok szellemi színvonaltalanságát karikírozva például azt írta, hogy még a leghaladóbb természettudomány sem tudta addig kideríteni, hogy „a fejlődésnek melyik fajta képezi magasabb stádiumát: az államférfi vagy pedig az ebihal? És nem is lesz addig tisztában, míg azt az aquariumot, mely magyar parlamentnek neveztetik, tüzetes tanulmány tárgyává nem teszi” – mármint Darwin.
A 19. század végére a tudomány eszközeivel a legérthetetlenebb jelenségekre is logikus magyarázatot találó természettudós archetípusát megtestesítő, az első tömegkulturális ikonok egyikének számító Darwin tekintélyét a legalpáribb tréfák sem tudták kikezdeni – sem éltében, sem holtában.
A Borsszem Jankó Darwin 1882 áprilisi halálhírét például arra használta, hogy alaposan kifigurázza a mindenkori hatalmat nyakat behúzva kiszolgáló újságírói lakájmentalitást – mindössze 11 nappal a tudós elhunyta után. A „Nekrológ a »Magyar Állami«-ból” című kroki az 1880-ban alapított Magyar Távirati Iroda működését akkor (is) jellemző igazodási kényszer paródiája, vagyis annak karikatúrává torzított eredménye, hogy mi történik akkor, ha a hírszerkesztők maradéktalanul teljesíteni kívánják az aktuális kormányzat ideológiai elvárásait.
„Az emberiség egyik legmakacsabb és legveszedelmesebb ellensége múlt ki az imént Angliában, ahová a bölcs természet internálta. Már 1809-ben megszületett, tehát legzsengébb korában tette meg élete legfontosabb lépését és nagyon kétséges, valjon előre meggondolta-é ennek következményeit. (...) 1831-től 1835-ig körülutazta a földtekét, mint a hold szokta, s ez által holdkóros eszméinek bizonyítékát adta. Tehetetlenségének legjobb jele, hogy ezután 24 évig mit sem adott ki, úgy, hogy az angol könyvpiaczon csak ismeretlenséget aratott. 1859-ben »a fajok keletkezéséről« czimű munkájában a fajtalanság eszményét igyekezett megközelíteni. Ezután behozta a »létért való küzdelmet«, melyet ő előtte nem ismertek, s ezáltal az összes emberiség létét fölöttébb küzdelmessé tette. De még evvel sem érte be, hanem az ember eredetét is majomra vezette vissza, ami gyávaság, mert az élőktől félvén, azoknak őseit szidta majmoknak”.
A 19. század végére aztán a törzsfejlődés darwini teóriája – az Einstein-féle relativitáselméletekhez hasonlóan a végtelenségig lebutítva persze – beépült a magyarországi tömegkultúrába. Így hát a kevésbé pallérozott olvasó is könnyedén dekódolhatta az alábbi karikatúrát, amely szintén az idézett élclapban jelent meg, de már 1891-ben.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: