Térképeken mutatjuk be, hogyan változtathatja meg a Föld arculatát a tengerszint-emelkedés

Több száz millió ember sorsa és a part menti területek lakhatósága függ attól, hogy miként alakul majd a következő évtizedekben két, Magyarországtól közel 15 ezer kilométerre található gleccser jövője. Ezért nem véletlen, hogy az éghajlatkutatók és a média is közelről követi a Thwaites és a Pine Island jégárak olvadását, és annak a nyugat-antarktiszi jégtakaróra, valamint a bolygó egészére gyakorolt hatását.

A tengerszint-emelkedés az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés egyik legsúlyosabb következménye, aminek hatásai évezredek múlva is érezhetők lesznek. Az óceánok hőtágulása, valamint a gleccserek és jégtakarók olvadása következtében a 20. század eleje óta 20 centiméterrel nőtt a globális tengerszint – írja az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legfrissebb, a klímaváltozás fizikai alapjait összefoglaló (AR6 WG1) jelentése.

A tengerszint az évszázad végéig az 1995–2014 közöttihez képest további 40-80 centiméterrel emelkedhet majd az IPCC szerint, attól függően, hogy a következő évtizedekben mennyi üvegházhatású gázt bocsátunk ki. A közelmúltbelihez képest 1 méteres tengerszint-emelkedésre a következő évszázad második feléig kerülhet sor, 2300-ig pedig akár a 3 méteres emelkedés is összejöhet a magas kibocsátással számoló forgatókönyv esetén. Évezredes távlatokban még a párizsi egyezményben lefektetett 1,5 és 2 fokos klímacélok mellett is elérheti az emelkedés mértéke a több métert, ha valóban katasztrofális olvadásnak indulnak a sérülékeny nyugat-antarktiszi és grönlandi jégtakarók.

Ha ez bekövetkezik, a Föld a mostani holocén előtti interglaciális időszakra, a 115-130 ezer évvel ezelőtti Eemianra emlékeztet majd, amikor az óceánok szintje a mait 5-10 méterrel szárnyalta túl. A tengerszint a negyedidőszaki jégkorszak során – sok-sok ezer éves időtávokon – akár 120 méternyit is ingadozhat, ahogy ezt a 20 ezer évvel ezelőtti, utolsó eljegesedési maximumról szóló cikkünkben bemutattuk. A hozzávetőleg 11 ezer évvel ezelőttre, a holocén kezdetére visszanyúló emberi civilizáció első évezredeiben a tengerszint 60 méternyit emelkedett, majd közel 7 ezer évvel ezelőtt a mostani szint körül stabilizálódott. Ma 267 millió ember él olyan part menti régiókban, különösen a trópusi területeken, amelyek 2 méterrel a tengerszint felett fekszenek, és ez a század végéig a 410 milliót is elérheti.

Ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy milyen nagyobb, kontinentális vagy globális léptékben is könnyen látható hatásai lennének a partvonalakra az 1 méteres, 3 méteres, 13 méteres és 65 méteres tengerszint-emelkedésnek. A térképeket, amiken a világosabb színek a nagyobb, míg a sötétebbek a kisebb vízmélységet jelzik, a FloodMap szolgáltatásról töltöttük le, amely az amerikai földtani intézet (USGS) modern, globális magassági adatait használja.

A 13 méteres forgatókönyv lényegében a grönlandi és nyugat-antarktiszi jégtakarók teljes elolvadásával számol, és évezredes távlatban realisztikus az IPCC szerint, a 65 méteres pedig azt mutatja be, hogy elméletben mi történne, ha a grönlandi, a nyugat-antarktiszi és az 52 méternyi tengerszintnek megfeleltethető, hatalmas kelet-antarktiszi jégtakaró eltűnne a bolygónkról. Az 1995-ös Vízivilág című film sugallatával ellentétben ekkor se kerülnének a szárazföldek víz alá és a felmelegedés jelenlegi üteme mellett az összes jég elolvadását egészen biztosan elkerüljük.

A globális léptékű térképen az 1 és 3 méteres tengerszint-emelkedés hatásai még nem olyan szembetűnők, bár az már itt is látható, hogy a leginkább kitett régiók (például a vietnámi Mekong folyó deltatorkolatánál) víz alá kerülnek. A 13 méteres forgatókönyv egészen katasztrofális hatásai jól kirajzolódnak Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Európában és Ázsiában is, a 65 méteres emelkedés pedig jelentősen átrajzolná lényegében az összes kontinens partvonalát.