A német rendőrség Berlinben elfogta a 65 éves Daniela Klettét, akit harminc éve kerestek terrorcselekményekben való részvétele miatt. A Vörös Hadsereg Frakció (Rote Armee Fraktion – RAF) szélsőbaloldali terrorszervezet egykori tagját Berlin Kreuzberg negyedében, egy közönséges, nyolcemeletes bérházban levő lakásban fogták el, ahol Claudia Ivone néven élt, olasz útlevéllel. A környék kutyasétáltatói leginkább a Malaika nevű fehér kutyájáról ismerték, a ház lakói arról, hogy barátságos és segítőkész szomszéd, aki olykor gyerekeket korrepetál, és néhányan azt is tudták róla, hogy érdekli a capoeira.

Ami harminc évig tartott a nyomozóknak, az alig harminc perces munka volt egy újságírónak: a német rendőrség egy, a témával foglalkozó podcastból, egy kanadai újságíró információi alapján találta meg Daniela Klettét.

Michael Colborne, a Bellingcat oknyomozó projekt újságírója bárki számára hozzáférhető arcfelismerő alkalmazásokkal azonosította a keresett RAF-tagot még tavaly novemberben – állítása szerint ő csodálkozott a legjobban, amikor rögtönzött kutatása eredménnyel járt. A Bellingcatet, illetve Colborne-t a német regionális közmédia, az ARD Legion című politikai podcastjának készítői keresték meg, akik egy ideje napirenden tartották a még körözés alatt álló RAF-tagok ügyét. Mint Colborne a Deutsche Wellének (DW) adott interjújában elmondta, az iránt érdeklődtek, hogy az oknyomozóknak vajon vannak-e olyan megoldásaik, amelyek egy ilyen ügyben segíthetnek. Colborne a legegyszerűbb eszközökhöz nyúlt, a PimEyes és az az Amazon-féle AWS Rekognition arcfelismerő- és összehasonlító alkalmazásokhoz.

„Nem gondoltam volna, hogy bármi komolyan vehetőt találok” – mondta Colborne. Klette régi portréfotóit vette alapul, hogy hasonló arcokra bukkanjon, azaz olyanokra, akiket az AI hasonlónak tart Klettéhez. Így akadt rá egy nő fotóira, aki egy berlini capoeira-központban szerepelt néhány képen, egy német-brazil baráti közösség rendezvényein, illetve egy portugál irodalmi felolvasáson, a közönség soraiban. Klette, azaz Ivone egyébként a Facebookon megtalálható fotókon is szerepelt.

A rendőrség vajon miért nem nyúlt azokhoz az eszközökhöz, amikhez egy újságíró? A szakértők, illetve Colborne szerint vélhetően azért, mert a szigorú német adatvédelmi szabályok megnehezítik ezek használatát a hatóságok számára. Bár Colborne a DW kérdésére hozzátette: azt gondolta, hogy amit ő megtalált, azt minden bizonnyal az Európai Unió legerősebb országának apparátusai is megtalálják.

A kutatás eredményeit a podcast decemberi adása ismertette, a rendőrség pedig február végén fogta el Klettét – bár azt nem erősítették meg, hogy valóban Colborne kutatását felhasználva találták meg, csak annyit közöltek, ők még novemberben kaptak információkat a nő hollétéről.

Arról egyelőre nem tudni, hogy Klette elárult-e bármit arról a további két RAF-tagról, akiket még mindig keres a rendőrség. Daniela Klette 1989-ben csatlakozott a RAF-hoz, évtizedek óta élt illegalitásban, és az Egyesült Államok bonni képviseletének 1991-es megtámadása és egy 1993-as merényletben játszott szerepe miatt körözték, amikor a csoport Frankfurt közelében felrobbantotta a Weiterstadt börtön épülő új szárnyát. Vélhetően benne volt más akciókban és bankrablásokban is. A 90-es évek első felében még aktív RAF 1998-ban ugyan bejelentette feloszlását, de a bankrablások, amelyek a szervezet fő bevételi forrását jelentették , nem szűntek meg. Klette, valamint a még bujkáló Ernst-Volker Staub és Burkhardt Garweg gyaníthatóan legalább egy tucatnyi rablásban volt érintett, amelyek során összesen több mint kétmillió eurót szereztek meg.

Klette, Staub és Garweg a RAF úgynevezett harmadik generációnak tagjai voltak, akiket az „alapítók”, köztük Andreas Baader, Ulrike Meinhof és Gudrun Ensslin mítosza, és sok részletében máig tisztázatlan, börtönbeli halála, valamint a kiszabadításukat megkísérlő második generáció akciói radikalizált. Az 1970-ben alakult RAF kezdetben főként a náci Németországból magukat átmentő üzleti és politikai szereplőket, valamint a hadiipar embereit támadta; 1977-ben a „német ősz” merényletsorozatban a második generáció tagjai rabolták el és ölték meg Hanns-Martin Schleyert, a német gyáriparosok szövetségének elnökét. A harmadik generáció a német egyesítés körüli privatizáció és pénzvilág néhány meghatározó tagját vette célba: ők ölték meg 1989-ben Alfred Herrhausent, a Deutsche Bank akkori elnökét, 1991-ben pedig Karsten Rohweddert, az állami vagyonkezelő vezetőjét – ez egyben az utolsó merényletük is volt. 1998-as megszűnéséig a RAF összesen 34 ember haláláért és 200 megsebesítéséért volt felelős.