Hogyan gyógyítanak a lovak?

Bár ma már a törpehörcsögtől a szarvasmarháig számos fajt használnak terápiás célokra világszerte, több mint valószínű, hogy a legsokoldalúbb gyógyító cím örökös birtokosai a lovak maradnak. A Budapesten és Fóton június 18-22. között megrendezett 18. Lovasterápiás Világkonferencia mindenképp ezt igazolja.

Az öt kontinens 29 országából összegyűlt több száz terápiás szakember által kezelt betegségek, zavarok és rendellenességek indikációs listája ugyanis a szexuális abúzustól a szklerózis multiplexen és demencián át a szenvedélybetegségekig terjed, a kulcsszereplő pedig a tornaeszközként, motiváló érzelemgenerátorként és segédpszichológusként egyaránt bevethető ló.

Az elmúlt száz évben kedélyjavító luxusból sokrétű gyógymóddá fejlődő lovasterápia legújabb tudományos eredményeiről beszámoló 87 szakmai előadás valamennyikéről természetesen még a Qubit sem tud beszámolni, az alábbi összefoglalónkban mégis megpróbálunk ízelítőt adni abból, miért éppen az Equus caballus a legtöbbet foglalkoztatott állati asszisztens.

Beszédfejlesztő mozgásimpulzus

A ló görög neve, hipposz után kezdetben hippoterápia néven művelt rehabilitációs módszerrel ugyan már az első világháború gerincsérült veteránjainak tucatjait sikerült lábra állítani, de csak az 1970-es évek elejére sikerült tudományos eredményekkel alátámasztani, hogy mitől is lehet létjogosultsága a neurológiai és ortopédiai gyakorlatban. Ekkorra derült ki ugyanis, hogy „a ló lépés jármódban a hátán ülő számára a normál emberi járás mozgásimpulzusait közvetíti. Vagyis a lovas gerincére, medencéjére ható, a törzs és a csípő izmait aktiváló, előremozgató erők ugyanazok, mintha az illető két lábon járna. Egy lépésben haladó ló percenként 110 ilyen háromdimenziós lengésimpulzust közvetít a lovas teste felé” – összegzi a lényeget Carol Fleck amerikai sportorvos a Hippoterápia: az emberi járás és a lovaglás mechanikája című, 1992-ben megjelent tanulmányában.

Az eredetileg mozgásjavításra, a károsodott egyensúlyrendszer fejlesztésére szolgáló metodika ma már az egyes kórképekhez – a szklerózis multiplexhez, az izomsorvadásos betegségekhez, az idegrendszeri rendellenességek különböző fajtáihoz, illetve a sérülés következtében kialakult fogyatékosságokhoz – alakított speciális technikákat alkalmaz. A szakemberek minden esetben a ló mozgását viszik át a páciensre. A derék négylábú mozgásai tevődnek át a lovas medencéjének, csípőízületének és ágyéki gerincszakaszának egészére. A terápiás lovaglás hatása az egyensúlyra, a motorikumra, a koordinációra és az orientációra közvetlenül érzékelhető, kihat a viselkedési rendellenességekre és a magatartási zavarokra is.