A nyár büdös, de csábító sztárja: a sárgadinnye

A dinnye erőteljes érzéseket tud kiváltani az emberből: Karinthy Frigyes két elbeszélésében is megemlékezett róla, és a heves rajongástól mindkét esetben eljutott addig a megállapításig, hogy a dinnye le sem tagadhatja a rokonságát a tökkel, ami sajnos az ízén is érződik.

Persze csak rosszabb esetben, de ezt kívülről megállapítani nehéz, ezért is érik egymást a népi trükkök a hersintéstől a kopogtatáson át a kongatásig és a kacs közeli szemrevételezéséig, és ezért állnak elő időről időre új és csalhatatlan módszerekkel az érettség megállapítására az erre szolgáló applikációktól a lézeres dinnyevizsgálatig.

Ami a leginkább kézenfekvő módszert, a lékelést illeti, az a felröppenő hírekkel ellentétben nem az Európai Unió aknamunkája miatt tűnt el, hanem amiatt, hogy ehhez ivóvíz minőségű vízzel kellene előbb lemosni a dinnyét, és megfelelő higiéniai körülmények között végezni a műveletet. Erre a klasszikus út menti árusoknál nem mindig van lehetőség, és ahogy Karinthy is kitért rá, az embernek nem feltétlenül csak a tök jut eszébe a dinnyéről, hanem az a trágya is, amin terem, a szabályok szerint pedig az embernek csak azt a dinnyét adhatják el az ilyen standokon – ahol nincs megfelelő tisztaságú ivóvíz és effélék –, amit a szeme előtt vágnak ketté vagy lékelnek meg, már lékelt példányokat nem.

A szaglálók tábora

De a lékelés, kongatás és a többi boszorkányság leginkább a görögdinnyehívőket érinti, a sárgadinnye hívei jobb híján a szaglálásra és a kocsánynézegetésre hagyatkozhatnak. A zöldes szín általában édesebb belsőre utal, de ez nem minden dinnyére érvényes szabály, azok a gyümölcsök (technikailag zöldségek) pedig, amelyek erjedt szagúak, már nem finomak.

Azok sem, amiknek nincs illatuk, ilyenkor valószínű, hogy a dinnye még nem érett be. A kacsnézgetők tábora szerint azért érdemes erre is figyelni, mert az érett dinnyénél a kacs elszárad. De ez a módszer sem csalhatatlan; az is lehet, hogy azért száraz, mert már túl régen szedték le. Csak hogy bonyolultabb legyen a helyzet: bár akad olyan sárgadinnye, aminek elszárad a kacsa és leválik a növényről, ez nem mindegyikre igaz.

Hiába, az élet nem egyszerű, annál is inkább, mert sárgadinnyéből és eleve dinnyéből is rengeteg változat létezik, ezeket pedig a laikusok gyakran keverik is egymással. Észak-Amerikában például szarvashiba, mégis elterjedt a sárgadinnyét lekantalupozni, pedig két külön fajtáról van szó, igaz, a kantalupnak Herbie Hancock óta talán jobb a renoméja. Olyan nagy különbségek azért nincsenek, a sárgadinnye már csak sárgadinnye marad, de a variációk száma szinte végtelen a Javított Zentaitól a Zimovka Jabloncenaján át a Hógolyó vagy Kősárga névre keresztelt fajtákig. És itt még csak egy magyar kutatásban ismertetett 47, javarészt magyar nemesítésű variáció közül válogattunk: mivel a termesztett fajták és a vadfajok gyakran átkereszteződnek, még annál is több különböző sárgadinnye lehet, mint amennyinek egyáltalán sikerült nevet adni.

Zsigmond dinnyéi

Ez nem csak most, hanem a múltban is zavart okozott: amikor dinnyéről van szó, egyáltalán nem világos, hogy egyáltalán mire gondolhatott a költő. Szerencsés esetben a szóban forgó gyümölcsről fennmaradt valami leírás, netán ábrázolás is, ebből legalább annyi kiderülhet, hogy sárga- vagy görögdinnyéről volt-e szó, vagy netán tökről, esetleg valami uborkaféléről.

Megbízhatóbb támpontot jelenthetnek a fennmaradt dinnyemagok, ezek genetikai elemzése alapján pontosítható az adott faj. Így derült ki az is, hogy Zsigmond korában, a 15. század elején Budán nagy valószínűséggel inodorusz típusú, sima héjú, zöld húsú sárgadinnyét ettek, ami valahol a mai Hógolyó és Kősárga fajták között helyezkedhetett el.

Ennek feltárása már csak azért sem kis fegyvertény, mert dinnyefronton legalább akkora, sőt még nagyobb a homály, mint az uborkáknál, de nem is meglepő, hogy kabakosként a két növény története egybefonódik: nagyon valószínű, hogy például a Tiberius császár által kedvelt uborka is valójában dinnyeféle volt, nem a hétköznapi uborkaként ismert Cucumis sativus, pláne nem sárgadinnye (Cucumis melo). Ahogy az uborkának, úgy a dinnyének is a mai napig létezik kesernyésebb változata: ezt a kukurbitacin nevű vegyület okozza, aminek a túlzott fogyasztása mérgezéses tüneteket okozhat.