Idén Daron Acemoglu, Simon Johnson és James Robinson kapják a közgazdasági Nobel-emlékdíjat

Október 14-én, hétfőn kihirdették, hogy idén a közgazdasági Nobel-emlékdíjat három, az Egyesült Államokban kutató szakembernek ítélik oda.

Daron Acemoglu és Simon Johnson a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói, a harmadik díjazott pedig James Robinson, a Chicagói Egyetem munkatársa. A díjat odaítélő Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint munkájukat a társadalmi intézmények és az adott ország jóléte közötti összefüggések vizsgálatáért ismerték el.

Acemoglu, Johnson és Robinson kutatása rámutat, hogy a gyenge jogállamisággal és a lakosságot kizsákmányoló intézményrendszerrel működő országok gazdasága nem ért el akkora növekedést, mint az ezeken a területeken jól teljesítő államok.

A jólét és a társadalmi intézmények kapcsolata egészen a gyarmatosítás idejéig visszavezethető. A szakemberek szerint a legszegényebb gyarmatokon a gyarmatosítók olyan intézményrendszereket vezettek be, amelyek segítették a felzárkózást – ezek azok, amelyek a mai napig mintául szolgálhatnak az inkluzív intézményrendszer felépítéséhez.

Azok az államok azonban, ahol a rövid távú hasznot tartják szem előtt a politikai vezetők, elszegényedhetnek, gazdasági növekedésük pedig jellemzően megfeneklik. A pozitív változások helyett itt az erőforrások apadására kell számítani a Nobel-emlékdíjjal kitüntetett közgazdász szakértők szerint.

A kutatás azonban arra is rávilágít, hogy ezek a káros folyamatok nem feltétlenül maradnak fenn a végtelenségig: a kiszipolyozott országok lakossága kikövetelheti a vezetőitől a demokratizálódás feltételeinek megteremtését. A hiteltelen ígérgetés átfordulhat abba, hogy a lakosok végül elérik azt, hogy a politikai vezetés átadja a hatalmat, és elindulnak a demokratikus folyamatok az országban. Ez több korábbi gyarmat esetében is hasonlóan zajlott, és szegényebb országoknak reményt adhat a felzárkózásra.

Jakob Svensson, a Közgazdaságtudományi Díj Bizottságának elnöke szerint napjaink egyik legnagyobb kihívása az országok közötti jövedelmi különbségek csökkentése. A díjjal kitüntetett szakemberek kutatása megmutatja, hogy ebben a folyamatban a társadalmi intézményeknek is óriási szerepük lehet.

Egy város a példa rá

A szakértők az Egyesült Államok és Mexikó határán fekvő város példáján keresztül mutatják be a társadalmi intézményrendszer és a jogállamiság jólétre gyakorolt számottevő hatásait. Nogalest gyakorlatilag egy kerítés vágja ketté a két ország határán, ám az annak két oldalán élő emberek között igen kevés különbséget lehet azonosítani. Mégis, az anyagi helyzetük, és mindaz, amit ez befolyásol, igen eltérő.

A mexikói Nogalesben rosszabb a közbiztonság, alacsonyabb a várható élettartam és korruptabbak a politikusok is. Ezzel szemben az Egyesült Államokban demokratikus szabad választások vannak, elérhető társadalmi intézményrendszer, és jobb a közbiztonság, valamint az infrastruktúra is, mint délebben.

Acemoglu, Johnson és Robinson Az eltéréseket okozó tényezőket egészen addig szűkítette, míg világossá vált, hogy a különbségekért a társadalmi intézményrendszer felépítése tehető felelőssé. Ez az állítás pedig nemcsak egy-egy város, hanem komplett országok esetén is megállja a helyét.

Minden a gyarmatosításnál kezdődhetett

A Nobel-emlékdíjas közgazdászok kutatása alapján úgy fest, hogy egészen a gyarmatosításig kell visszamenni, ha azt akarjuk megvizsgálni, mi okozza az óriási anyagi különbségeket az országok között. 500 évvel ezelőtt ugyanis megdöbbentő módon épp azok az országok és régiók voltak a leggazdagabbak, amik ma a legszegényebbek.

Ennek okai a szakemberek szerint az akkor kiépített intézményrendszerben keresendők, ezek ugyanis vagy a területek felzárkóztatására vagy az ott fellelhető erőforrások kihasználására jöttek létre – majd évszázadokra meghatározták a térség gazdasági, valamint társadalmi helyzetét.