Milyen társadalom az, ahol csak részegen merjük kifejezni, ami bennünk van?

„Ha iszom, az a baj, ha nem iszom, az nem baj, de nem jó” – a mondat az És mi van Tomival? című filmben hangzik el Pali (Polgár Tamás) szájából, aki Sancho Panzaként kíséri a főszereplőt, a Thuróczy Szabolcs alakította Szálka Sándor bábszínészt a budapesti utcákon, hogy megtalálják néhány napja eltűnt társukat. Mindhárman az Anonim Alkoholisták közösségének tagjai.

Ebben a mondatban az alkohollal kapcsolatos egyéni és társadalmi tapasztalatok olyan sok vetülete sűrűsödik össze, hogy felsorolni is nehéz. Kinek baj és kinek nem baj? Mikor és hogyan baj? És mekkora is itt valójában a baj? Mi teszi az alkoholt vonzóvá vagy taszítóvá az egyén, a családja, a tágabb környezete vagy az egész társadalom számára? Ki lehet-e törni az ivás béklyójából, és ha igen, mi vár a másik oldalon? Mit is jelent az a másik oldal? Lehet egy olyan közegben nem inni, ahol nem létezik társasági élet alkohol nélkül?

Till Attila október végén bemutatott filmje egy alkoholfüggő nagyon nem lineáris felépülési folyamatát kíséri nyomon, és időnként pokoli erős jelenetekben vágja a néző arcába, hogy milyen mélypontokat hozhat az egyének és a családok életébe az alkohol, és mennyire nem egyszerű a felépülés egy olyan társadalomban, ahol lépten-nyomon alkoholba botlunk.

„Nagyjából minden családra jut egy olyan rokon, akár csak egy távolabbi rokon, akinek ebben érintettsége van” – mondta kérdésünkre Kapitány-Fövény Máté addiktológus, klinikai szakpszichológus, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet munkatársa, aki közreműködött az állami támogatás nélkül készült film forgatókönyvének a megírásában. (A Nemzeti Filmintézet azzal az indokkal utasította el a film tervét, hogy a magyarokat nem érdekli a téma.)

Alkoholizmusban világelső?

Pontosan nem lehet tudni, a magyarok mit gondolnak az alkoholról szóló filmekről, de hogy maga a problémakör érinti őket, az egészen biztos. Nemrég megjelent, a Száraz novemberrel foglalkozó podcastunkban Verdes Tamás addiktológiai konzultáns említette, hogy a WHO adatai szerint akár a magyar lakosság 20 százaléka is érintett lehet az alkoholbetegségben, minden 3-4. férfi küzdhet ezzel a problémával. A Központi Statisztikai Hivatal 2019-es önbevalláson alapuló felmérése szerint szerint 420 ezer ember, a 15 éves és annál idősebb férfiak csaknem tizede, míg a nők 1,5 százaléka volt nagyivó. Korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk azzal, hogy a World Population Review térképe szerint, amely a WHO 2016-os adatfelvételén alapul, a magyar férfiak több mint harmada, 36,9 százaléka alkoholbeteg, szemben a nők 7,2 százalékával, együttesen ez azonban így is a lakosság 21,2 százalékát teszi ki.

Ezekkel a számokkal Magyarország világelső, még úgy is, hogy egy főre jutó alkoholfogyasztásban számos ország lekörözi a magyarokat, egy tavalyi felmérés szerint például még az első húszba sem férünk be a fejenként elfogyasztott 10,54 liter tiszta alkohollal. Az első helyen egyébként Románia áll 16,98 literrel, a másodikat a grúzok vitték 14,44 literrel, őket követi Lettország 13,72 literrel, míg a sörimádó csehek lecsúsztak a dobogóról 13,3 literjükkel.

„Itt nem feltétlenül csak az számít, hogy egy országban mennyi alkohol fogy, hanem a fogyasztás mintázata, ami olykor sokkal fontosabb. Lehet, hogy vannak országok, ahol összességében többet iszik a lakosság, de például azért, mert többen kontrolláltan fogyasztanak. Magyarország az egy főre jutó alkoholfogyasztás tekintetében nincs az élbolyban, de aki iszik, az hazánkban nagyobb arányban kontrollvesztett módon teszi. Lényegében ez az addikció – mondta Kapitány-Fövény. – Megközelítőleg 5-800 ezer olyan alkoholbeteg lehet, aki valóban klinikai ellátást igényelne, de ez csak becslés. Ami persze rengeteg, épp elég ahhoz, hogy nagyjából minden családra jusson egy olyan rokon, akár csak egy távolabbi rokon, aki érintett”.

Az addiktológus hozzátette azt is, hogy a különböző magyarországi epidemiológiai kutatásokból és a becsült statisztikákból az azért látszik, hogy az elmúlt 10-15 évben inkább stagnál az alkoholproblémákkal küzdők száma, ugyanakkor a tizenévesek körében a lányok alkoholfogyasztása folyamatosan nő, sőt az elmúlt években be is hozták a fiúkat. Adalékként azt is hozzátehetjük, hogy a 2013-tól hungarikummá avanzsált pálinka, amelyet saját használatra (napi négy felesig) néhány éve adómentesen is le lehet főzni, olyan nem regisztrált alkoholtermelés, ami Kapitány-Fövény szerint látens adatokat eredményezhet: „az egy főre jutó alkoholfogyasztást elsősorban a bolti eladások alapján számolják, és abba nem kalkulálják bele az otthoni főzéseket. Mivel ez Magyarországon elég komoly hagyománnyal rendelkező tevékenység, könnyen lehet, hogy ha ezt is hozzászámolnánk, akkor az egy főre jutó alkoholfogyasztásban is a világranglista felső 1 százalékba kerülnénk”.

Hogyan igyál, ha már iszol?

Nem véletlen, hogy már azzal bajban vagyunk, hogy pontosan megmondjuk, Magyarországon hány embert érint az alkoholbetegség. A problémakört körüllengő stigmatizáció és szégyen sokakat eltántorít attól, hogy bevallják maguknak, hogy problémájuk van, vagy hogy segítséget kérjenek. Pedig, ahogy azt Schwab Richárd gasztroenterológus a 8. Qubit Live közönségének elmondta, az alkoholnak nincs az egészségünkre nézve biztonságos dózisa. Ez nem azt jelenti, hogy senkinek nem szabad alkoholt innia, hanem azt, hogy az összkockázati környezethez képest kell meghatározni, hogy milyen mértékű a szervezet védekező képessége.