Az alkohol az első számú társadalmi probléma ma Magyarországon
A tukmálást, a társadalmi beágyazottságot, a normalizálást és a problémák szőnyeg alá söprését is gondnak látja Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány projektkoordinátora, ha az alkoholról van szó. A szakember szerint fel kellene végre ébrednünk, és rá kellene jönnünk arra, hogy az alkoholfogyasztás a jelenlegi formájában egyszerűen nem elfogadható, vagy legalábbis nem lehet járható út mindenkinek.
Verdes Tamás addiktológiai konzultáns pedig az addiktológiai ellátás fősodrával szemben fogalmaz meg kritikát; ő részben a saját tapasztalatai, részben a 60-80 éve duzzadó szakirodalomra, illetve a nemzetközi gyakorlatra hivatkozva úgy látja, hogy igenis létezhet mértékletes fogyasztás, és az, hogy valaki függő volt, nem jelenti azt, hogy egész életében az is marad.
A Qubit podcastjában a Száraz November apropóján beszélgettünk arról, hogyan látják a szakemberek, van-e középút a fogyasztásban – már ami az alkoholt illeti. Az adásban olyan kérdésekre kerestük a választ, mint hogy mi kell ahhoz, hogy egy érintett felismerje a problémáját, milyen eszközök segíthetnek a felépülésben, és fel lehet-e épülni egyáltalán?
Hallgasd alább:
Az epizód elérhető Spotify-on, Google Podcasts-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!
Minden a stigmával kezdődik
Verdes szerint már maga a szó, hogy valaki függő, stigmát süt az érintettek homlokára, ezzel együtt pedig be is zárja őket egy szűk fiókba. Így nemcsak magát a függőséget nehéz legyőzni, hanem azt a társadalmi stigmát is le kell vetni, ami ezzel jár. Dávid hozzátette, hogy az alkoholfogyasztási zavarok körüli fogalmak leírásában használt szavak tekintetében is változásra van szükség, csakúgy, mint ahogy ma már nem használják egy szerhasználóra a „drogos” kifejezést.
Így a szakemberek szerint nem érdemes és nem is szerencsés alkoholizmusról beszélni, helyette alkoholhasználati zavarként, problémaként érdemes hivatkozni rá, valamint fontos belátni, hogy a túlzott mértékű fogyasztáshoz milyen traumák vezetnek.
Az, hogy milyen mennyiségű és rendszerességű fogyasztás számít függőségnek, ugyancsak nem egyértelmű. Nincs arról egységes szakmai álláspont, hogy a napi egy sör vagy a 2-3 havonta esedékes kiadós kocsmázás jelent-e nagyobb kockázatot ebből a szempontból. Verdes onnan fogná meg a kérdést inkább, hogy az érintettnek milyen a hozzáállása a szerhez, sóvárog-e, milyen érzelmeket kapcsol hozzá, kialakult-e benne a rendszeresség iránti igény, milyen céllal fogyaszt.
Bár az orvostudomány jelen állása szerint nincs olyan, hogy egészséges mértékű alkoholfogyasztás, az alkohollal való viszonyt lehet normalizálni a szakemberek szerint. Ez pedig azért is fontos, mert a teljes absztinencia sokakat elriaszt a felépülés útján való elindulástól, ugyanakkor kisebb lépésekben és belátható távlatokban mindenki megtalálhatja azt, hogy mi az a mérték, amit elfogadhatónak talál.
A mérték érték
A Száraz November minden évben 30 napig arra hívja fel a figyelmet, hogy függetlenül attól, hogy milyen a vélt vagy valós viszonya az embereknek az alkohollal, pár hét erejéig próbálják ki a józanságot. Erre azért is érdemes 30 napot áldozni, mert Verdes elmondása szerint kb. egy hétre van szükség ahhoz, hogy a szervezet megszabaduljon az elfogyasztott italoktól, utána kezdődik a tisztulás, így tulajdonképpen bő két hétnyi józanság marad a hónapból.
Ez azonban Dávid szerint sokakat olyan eufóriával tölt el, hogy utána sokáig kitartanak az elhatározás mellett, és csak hetekkel vagy hónapokkal később töltik ki az első pohár italt. A nagy erejű szokások leépítéséhez talán egyetlen száraz november nem elég, de a rendszeresen beiktatott absztinens napokkal, hetekkel vagy akár hónapokkal mindenki megfigyelheti, hogyan reagál a teste és az elméje az új szemlélethez. Máshogy oldanak meg ilyenkor problémákat az emberek, új megküzdéseket kereshetnek – így önismeretnek sem utolsó.
Ez utóbbinak pedig a felépülésben is óriási szerepe van. Dávid és Verdes egyetértenek abban, hogy a függőségek kezelése megfelelő terápia nélkül elképzelhetetlen. A konzultáns a rendszeresen elfogyasztott mennyiség csökkentésében, a célok kitűzésében és elérésében segíthet, a terapeuta pedig az önismereti folyamat támogatása mellett megteremtheti a feltételeket a függőség hátterében húzódó traumák feltárásához. Mert ha nem is mindig, de igen gyakran, a szerhasználat egy trauma eredménye, az alkohol pedig egy hosszú távon nem adaptív megküzdési stratégia, ami Magyarországon a hivatalos statisztikák szerint 450 ezer (KSH) vagy akár közel 2 millió (WHO) embert érinthet.
(Címlapkép: Bankó Gábor/444)
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
