Egy fővárosi gimnáziumba járó gyerek szülője nemrég arra hívta fel figyelmünket, hogy az igazgató tankerületi utasításra kötelezővé tette a 11. osztályosok honvédelmi nevelését, miután korábban, amikor még választható tárgy volt a honvédelem, érdeklődés hiányában nem indítottak ilyen órát. A középiskolák már korábban is választhatták szabad órakeretükben a honvédelmi oktatást, de 2023 szeptemberétől annyi változás történt, hogy a tantárgy oktatását vállaló iskolákban ez kötelezővé vált, mégpedig a gimnáziumok 11., a szakképzés 9. évfolyamán. Míg 2023-ban csak 6 iskolában, 2024-ben már 141, idén szeptembertől pedig 389 középiskolában – köztük 152 gimnáziumban és 237 technikumban – tanítják heti egy órában a honvédelmet.

A csatlakozó iskolák számának növekedését az idei tanévkezdéskor Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter teljes sikerként könyvelte el, az érintett szülő viszont annál inkább megütközött – nemcsak az óra bevezetésén, de azon is, hogy az évnyitón megtudta, hogy a külsős munkatárs, aki információink szerint a tankerület több iskolájában is honvédelmi órát fog tartani, nem más, mint Liebmann Katalin tartalékos őrnagy. Az a Liebmann Katalin, aki az 1990-es években még a Magyar Televízió műsorvezetője volt, majd az MDF képviselőjelöltjeként a politika felé fordult. Végül a Független Kisgazdapártban egészen a fővárosi elnökségig vitte, de amikor szétesett a párt, kizárták. A Torgyán Józsefről A Nagy Szerszám − kis politikai pornográfia címmel könyvet író volt kisgazda politikus, aki az Echo Tv-nél is dolgozott, öt éve állt katonának.

Még csak szeptember eleje van, így az órák minőségéről korai lenne bármit mondani. Annál inkább kérdés, hogy Liebmann őrnagy és a hozzá hasonló katonák − túl a kerettanterven, ami fegyver- és haditechnikai alapismereteket, kiberbiztonságot, elsősegélyt, térképtant, biztonságpolitikát, általános katonai ismereteket és hadijogot tartalmaz − mégis mit akarnak 2025-ben honvédelmi oktatás címén tanítani a gyerekeknek egy NATO-tagországban, az Európai Unió közepén.

Az iskolákat minden rendszerben nehéz volt rávenni, hogy komolyan vegyék a honvédelmi oktatást

A honvédelmi oktatás az előző rendszerben is abszurdnak tűnt a gyerekeknek. A kommunista diktatúra ideológiai alapon gyártotta az ellenséget (gyakorlatilag ma is ez történik), a honvédelmi oktatás pedig a mindennapokban sokszor viccbe hajlóan komolytalannak bizonyult. Akik akkor voltak gyerekek, még jól emlékeznek a pákozdi csata emlékére minden évben szeptember 29-én megrendezett Fegyveres Erők Napjára vagy a militarista tornaórákra, ahol testnevelés címén vezényszóra ment a jobbra át és a hátraarc, az alakzatba fejlődés, és nem volt ritka, hogy tisztelegni és jelenteni kellett a tanárnak, mint a hadseregben. 2004-ben aztán nemcsak a NATO-csatlakozás miatt megváltozott helyzet szüntette meg a kötelező sorkatonai szolgálatot, hanem az is, hogy a kilencvenes évekre a társadalom nagy részének elege lett a katonai szolgálat értelmetlenségéből.

Jól mutatja a honvédelmi oktatás helyzetét az a középiskolák igazgatóinak bevonásával készült 2017-es kutatás, amit Lacsny Márton hadtudós, biztonságpolitikai szakértő készített: az iskolák ötödében elő sem került a honvédelem témája, de ahol mégis, ott inkább csak formálisan, történelem- vagy osztályfőnöki órák keretében. Élő kapcsolat a honvédséggel kevés helyen van, szakkör vagy gyakorlati foglalkozás még ritkábban. És amikor arról kérdezték az igazgatókat, hogy mire lenne igényük a honvédelmi oktatás különböző formái közül, azt mondták, hogy a tanórák helyett inkább annak örülnének, ha több lenne az ingyenes sportfoglalkozás, a nyári tábor vagy más élményeket nyújtó programok.

A honvédelmi oktatás gyakorlatba átültetésével már a 80-as években is problémák voltak. Farkas János alezredes a Honvédségi Szemle 1985-ös számában arról panaszkodott, hogy

„a tantestületeknél többnyire kevés a katonai ismeretekkel rendelkező nevelő, a pedagógus pálya elnőiesedése tendenciává vált. Ami persze tény, de a hiányosságok egyedüli okaként el nem fogadható. Valljuk, hogy a honvédelmi ismeretek oktatásában a pedagógusnők érdeklődésére és készségére számíthatunk, hogy nem női mivoltuk, hanem az ismeretek hiánya, a helyenként tapasztalható idegenkedésük, a könnyebb megoldás felé fordulásuk az oka. (…) Természetesen a tapasztalatok közé tartozik az is, hogy − bár az iskolák szemléltető eszközökkel, tanári segédletekkel alapvetően ellátottak voltak − sajnos ezek egy része elavult, elhasználódott. Kevés a lövészetek lebonyolításához szükséges lőtér. Nehezen szerezhető be jó minőségű lőfegyver, és a meglevő fegyverek javítása hosszadalmas. (…) A pozitív tapasztalatok ellenére szólnunk kell a helyenként tapasztalható negatív tendenciákról is. Egyes esetekben formális a kapcsolat az iskola és a patronáló alakulat között, csak egy-egy rendezvény megtartására szorítkozik, vagy csak a kijelölés szintjén marad”.

Ahogy Hajdicsné Varga Katalin alkalmazott nyelvész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának tagja írta 2015-ös tanulmányában, „a honvédelem az egész társadalom ügye”, és az ország biztonságáért áldozatokat kell hozni, de nem mindegy, hogy ezt az emberek rájuk erőltetett kényszernek vagy önként vállalt feladatnak élik meg. A szerző szerint épp ezért kell a hazafias és honvédelmi nevelést visszahozni, ami egyébként valamilyen formában más országokban is létezik. Faludi Miklós, a Hadtudományi Szemle hasábjain 2012-ben ennél tovább ment:

„a rendszerváltás után megszűnt a sorkatonaság intézménye, és a fiatalok többségének számára eltűnt a pozitív férfikép, a követendő férfiminta a társadalomból. Akik egyszülős családban élnek, vagy az édesapjuk két állásban dolgozik, nem látnak követendő mintát. Az értékrendjük, a világgal való kapcsolatuk, vagy akár a fegyelmezettségük is megkérdőjelezhető. A szakemberek számára nyilvánvalóvá vált, hogy az a legcélravezetőbb mind a társadalom, mind az egyén számára, ha visszahozzuk a köztudatba, a közoktatásba, az egykor nagy népszerűségnek örvendő honvédelmi oktatást”.

A honvédelmi oktatás nyomai már a 2012-ben elfogadott Nemzeti Alaptantervben (NAT) is látszottak, ami „kiemelt figyelmet fordít a fiatal nemzedék hazafias nevelésére, honvédelmi identitástudatának kialakítására, a honvédelem ügyéhez történő pozitív hozzáállás folyamatos fejlesztésére” – írja Hajdicsné, de a 2020-ban elfogadott új NAT-hoz képest ekkor még inkább csak általános és indirekt módon jelent meg a honvédelem oktatása az alaptantervben. A 2020-as NAT már jóval konkrétabban nevesíti és integrálja a honvédelmi tartalmakat, lásd a cikk elején is említett középiskolai honvédelmi oktatás terjeszkedését. A helyzetet ahhoz lehet hasonlítani, amikor 1941-ben, a Horthy-korszak idején, vitéz Béldy Alajos, az ifjúság honvédelmi nevelése és a testnevelés országos vezetője kezdeményezte egy honvédelmi olvasókönyv létrehozását, ami a tervek szerint a mindennapi testnevelés elméleti tananyagához kapcsolódott volna, de röviddel ezután már egy új, önálló tantárgy létrehozásáról született döntés. „Ebben az intézkedésben egyszerre körvonalazódik a kifejezetten nemzeti célokat szolgáló új tantárgyak születésének egy újabb esete, illetve egyszerre látszódik az iskolai nevelés militarizálódásának felerősödése” – írja Mohr Szilárd oktatástörténész a Trianon 100 Kutatócsoport honlapján.

Ép testben ép lélek