A Rémálom a Szőlő utcában, vagyis a Budapesti Javítóintézetben elkövetett súlyos visszaélések, bűncselekmények, azok időtartama és kiterjedtsége nemcsak a gyermekvédelmi szakmát, hanem teljes társadalmat is megrázták. A javítóintézetben történtek mellett más súlyosabb ügyek, így a Hűvösvölgyi Gyermekotthonban elkövetett bántalmazások is előkerültek. A kormányzat részéről ezek az ügyek alapvetően tűzoltó jellegű, rendészeti-kriminalizációs válaszreakciókat generáltak. A jogvédelmi válaszkeresés során ugyanakkor újra és újra feltűnik az a javaslat is, hogy szükség lenne egy önálló gyermekjogi ombudsmanra. Ez az elképzelés szerepel az ellenzéki politikai pártok konkrét felvetéseiben és a szakmai szervezetek, például a Gyermekjogi Civil Koalíció ajánlásaiban is.

Az intézmény létrehozásának felvetése természetesen nem újdonság: a 20 éves Gyermekszegénység elleni Nemzeti Program már javasolta a „gyermekombudsman”, a Gyermeki Jogok Országgyûlési Biztosa intézményének létrehozását (ehelyett az egészséges környezethez való joggal foglalkozó Jövő Nemzedékek Biztosának intézménye jött létre végül 2007-ben). A magyar gyermekjogi irodalomban is többen érvelnek amellett (köztük Lux Ágnes gyermekjogi szakértő a tanulmányaiban), hogy a gyermekjog-védelem problémáira megoldást jelenthetne egy önálló gyermekjogi biztosi intézmény megalakítása. Mindez annak ellenére került újra az asztalra, hogy jelenleg is van olyan ombudsmanunk, aki a gyermekek jogaiért is felelős. De vajon érdemes-e létrehozni egy önálló gyermekjogi ombudsmant, és ha igen, akkor milyen szempontok mentén?

Hirtelen felindulás vagy kegyelmi pillanat?

Az IKEA, az ABBA és a Volvo mellett az ombudsman is egyfajta svéd, vagy kicsit kiterjesztve skandináv brand: az első ombudsmant Svédországban nevezték ki, és az intézmény viszonylag sokáig a skandináv államokban létezett. Így nem meglepő, hogy úttörő módon az első önálló gyermekjogi ombudsmani hivatal Norvégiában jött létre 1981-ben, két évvel az 1979-ben meghirdetett Gyermekek Nemzetközi Évének sikere után. Máshol azonban drámaibb, a jelenlegi magyar helyzethez részben hasonló botrányok vezettek az önálló gyermekjogi ombudsmanok létrehozásához – ez történt Belgiumban és Írországban is.