Az elmúlt tizenhat évben gyökeresen átalakult a hazai online nyilvánosság. Az egyik formáló erő a NER által kialakított hatalmi erőtér volt, amely az állam erőforrásaival alakította át a piac szerkezetét. A másik pedig a globális digitális tér platformosodása, vagyis az a folyamat, amelyben az olyan óriásplatformok, mint a Meta és a Google leuralták az egész világot, így Magyarországot is. A két, összefonódó folyamat következményei mélyek és egyértelműek: a jelenlegi magyar digitális nyilvánosság egyszerre vált kiszolgáltatottá a globális szereplőknek és vált függővé az aktuális politikai hatalomtól. Most, hogy megnyílt a lehetőség a változásra , újra érdemes feltenni a kérdést: mit tehet az állam egy autonóm, önfenntartó magyar digitális nyilvánosság létrehozásának és támogatásának érdekében? Ehhez elsősorban nem szigorúbb médiaszabályozásra, nem is újabb forrásokra, hanem a globális platformok valamint a média, kultúra és az állam viszonyának újratárgyalására van szükség: saját digitális infrastruktúrára, a pártpolitikától távolabbi intézményekre, a források közvetett költésére, és mindenekelőtt a digitális nyilvánosság és kultúra új szemléletére.

A 2010-es év egyszerre jelzi a NER tizenhat évének kezdetét, és az egyik utolsó pillanatot a magyar internet történetében, amikor még létezett egy erős helyi online médiatér, saját platformokkal, videós infrastruktúrával, portálokkal. A NER, miközben a magyar gazdasági és kulturális szuverenitást helyezte retorikájának a középpontjába, uralmának végére az ország digitális nyilvánosságát mégis függőbbé tette, mint az a kezdetekkor volt. Az akkori magyar digitális világ több fontos funkciója, a közösségi hálótól a levelezésig a két vezető hazai híroldal köré csoportosult. Így például az Origóhoz tartozott az iWiW közösségi háló, az online videóstreaming területén még szemmel látható szereplő volt a Videa; hasonlóképpen, az e-mailezés piacán is még jelentősnek számított a portfólió részét képező Freemail. Az akkori kor rövid videója a blogformátum volt, a legnagyobb magyar blogplatform pedig az Indexszel szorosan összefonódó blog.hu. Az Indexnek is megvolt a saját videóplatformja és e-mail szolgáltatása, az Indavideo és az Indamail. Az akkori internet egyfajta belépő kapuiként működtek az olyan kezdőoldalak és hírgyűjtő oldalak, mint a sok milliós látogatottságú Startlap vagy a Hírkereső. Mára ebből gyakorlatilag semmi nem maradt meg: a felsorolt szereplők közül mindegyik vagy megszűnt, vagy elvesztette a jelentőségét. Mi történt?

Hogyan került kettős függésbe a magyar digitális nyilvánosság?