„Ott voltam én, egymagam a világűrben, távol mindentől, távol a hazától, távol tőletek, mégis akkor éreztem magam hozzátok legközelebb” – mondta Kapu Tibor kutatóűrhajós a HUNOR-programban részt vevő kutatóknak és mérnököknek a Magyar Tudományos Akadémián kedd délelőtt. Az MTA Dísztermében tartott, Küldetés teljesítve! című egész napos szimpóziumon nemcsak a HUNOR Magyar Űrhajós Program főbb tudományos eredményeit mutatták be, hanem betekintést adtak a magyar űrprogram jövőjébe is.

„Farkas Bertalan és Kapu Tibor révén sokan érezhették úgy, hogy közük van ahhoz, ami odafönt történik”

– mondta megnyitó beszédében Pósfai Mihály, az MTA elnöke, aki felelevenítette saját gyermekkori emlékeit az Apollo-holdraszállások követéséről, valamint az Apollo–8 küldetés során készült és a természetvédelem szimbólumává vált Földkelte képen keresztül érzékeltette az űrkutatás emberi gondolkodásra mért hatását. „Elindultunk a Hold felé és közben másként kezdtünk gondolkodni a Földről” – mondta a Széchenyi-díjas geológus, aki fontosnak nevezte, hogy az űrkutatásba bekapcsolódó magyar kutatócsoportok és cégek megismerjék egymás munkáját.

„Kapu Tibor küldetésével több mint négy évtized után ismét magyar űrhajós jutott a világűrbe. Ez mindannyiunk számára felemelő pillanat volt – mondta videóüzenetében Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter. – Meggyőződésem, hogy a tudomány támogatása befektetés Magyarország jövőjébe. Minden új felismerés, minden sikeres kísérlet közelebb visz bennünket ahhoz, hogy egészségesebben, boldogabban éljünk, korszerű technológiákat használjunk és versenyképes gazdaságot építsünk” – mondta a miniszter, aki szerint az űrkutatás különösen jól mutatja, mire képes a tudomány, a mérnöki tudás és a vállalkozói gondolkodás együttműködése.

A HUNOR-programban összesen 30 tudományos kísérlet valósul meg, amiből 25-öt Kapu végzett el tavaly nyáron a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Ezek az anyagtudománytól az űrorvosláson át a pszichológiáig tartó területeket érintettek, amik mögött mintegy 150, az ország különböző szegletéből a programhoz csatlakozó kutató áll. Kapu szerint a program sikeréhez elengedhetetlen volt a mindannyiukban meglévő küldetéstudat, ami lehetővé tette, hogy megfeleljenek a NASA szigorú előírásainak, és néha olyan megoldásokkal rukkoljanak elő, amilyenekkel az Atlanti-óceán túloldalán sem találkoztak még. Eközben a magyar kutatók is megtanulták, hogy a mikrogravitáció és az ISS mennyire más környezetet jelent, mint a földi laboratóriumok. A programhoz olyan, már most kereskedelmi haszonnal kecsegtető fejlesztések is kapcsolódnak, mint a 27G-Technology Kft. startup RANDAM kísérletének sugárzásmérő szenzorcsomagja, ami a többi tudományos kísérlet lefolytatását is nagyban segítette, és a jövőben szerepet kaphat a NASA Artemis holdprogramjában.

Magyarországon azért van jövője az űrkutatásnak, mert múltja is van

A Nemzetközi Űrállomásra kutatóűrhajóst küldő HUNOR-programot az Orbán-kormány 2021 júliusi kormányhatározata alapozta meg. 2021 októberében Ferencz Orsolya, a korábbi Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért felelős miniszteri biztosa jelentette be az űrhajós kiválasztási folyamat megkezdését, aminek eredményeként 2024 májusában jelentették be, hogy Kapu lesz a következő magyar űrhajós. „Magyarországon azért van jövője az űrkutatásnak, mert múltja is van – mondta kérdésünkre a szimpózium szünetében a HUNOR-programot elindító és éveken át vezető Ferencz, aki óriási sikernek tekinti a program kutatásokat és fejlesztéseket katalizáló erejét. – Azon dolgoztunk végig, hogy minél nagyobb mennyiségben jussanak fel magyar fejlesztések, minél több tudományterület legyen érintve, és az, hogy ez sikerült, ez mutatja azt, hogy Magyarországon ennek milyen komoly bázisa van.”

A HUNOR program kísérleteinek fejlesztési ideje átlagosan 15 hónap volt, mondta kérdésünkre Nagy Balázs, a HUNOR-program kutatás-fejlesztési igazgatója, egy, a keddi eseményt megelőző beszélgetésen. Összehasonlításul az Európai Űrügynökségnél (ESA) a 8 évnél rövidebb projektek ultragyorsnak számítanak, az amerikai űrügynökségnél (NASA) pedig az átlagos fejlesztési idő 8 év, igaz, ebben benne vannak a James Webb űrtávcsőhöz hasonló nagy projektek is. Egy olyan kutatóűrhajósnak, mint Kapu, az az előnye a fél évet az ISS-en tartózkodó űrhajósokkal szemben, hogy csak tudományos kísérletekkel foglalkozik fent, és nem kell az ISS karbantartásával törődnie, ami az állandó személyzet idejének túlnyomó többségét elviszi, mondta kérdésünkre Schlégl Ádám, a HUNOR-program élettudományi koordinátora, aki szerint emiatt a 18 napos küldetés alatt elvégzett tudományos tevékenység összemérhető egy féléves űrutazáséval.

„Kimaxoltuk a lehetőségeket” – mondta Nagy, amikor a NASA-val való együttműködésről kérdeztük. Az Ax–4 küldetés 59 kísérlete közül ugyanis 25 magyar volt, és a NASA-tól utólag azt a visszajelzést kapták, hogy ezek a kereskedelmi küldetések eredetileg nem ilyen nagy számú és ennyire komplex tudományos kísérlet végrehajtására lettek kitalálva. Kérdésünkre, hogy volt-e kormányzati elvárás a HUNOR-programban rejlő lehetőségek maximalizálására, Ferencz azt mondta, hogy mindenki, aki a programban részt vett, tudta, hogy 45 év után térünk vissza a nemzetközi tudományos porondra az emberes űrrepülésben, és most meg tudjuk mutatni azt, hogy mire vagyunk képesek. „Ez inkább belső hajtóerő” – mondta, majd hozzátette, hogy kormányzati nyomással még soha semelyik kormányzat nem tudott többlet teljesítményt kihozni tudósokból. „Jön az magától, ha hagyják dolgozni a tudományt.”

Rekonstruálták, hol éri a legtöbb sugárzás az űrhajósokat

„Ezzel a gyorsasággal ennyi tevékenységet még sosem integráltak a nemzetközi űrállomásra” – érkezett a NASA részéről a visszajelzés Örökös-Tóth István, a HUNOR-program vezető mérnöke szerint. De miért érdemes egyáltalán ennyi tudományos kísérletet a világűrbe vinni? Schlégl szerint élettani szempontból az űrbeli környezetet három dolog teszi különlegessé:

• a hosszú távú súlytalanság;
• a különleges sugárzási környezet (egy nap az ISS-en 200 napnyi földi háttérsugárzásnak felel meg, miközben az űrhajósok ki vannak téve olyan nagy energiájú részecskéknek is, amiktől minket a légkör megvéd);
• az űrhajó és az űrállomás nagyon szokatlan körülményei.

Ez utóbbit, vagyis az űrhajósoknak az ISS szokatlan körülményeihez történő alkalmazkodását vizsgálta Dúll Andrea, az ELTE PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézetének vezetője és kollégái ENPERCHAR kísérletükben, ami a környezetpszichológia eszközeivel derítette fel az ember és környezete közti harmonizációt.

Az űrhajósokat és űreszközöket érő sugárterhelés folyamatosan változik a küldetés során az időjárástól és a keringési pályától függően, ezért is kell folyamatosan mérni, mondta előadásában Géczy Gábor, a 27G-Technology Kft. ügyvezető igazgatója. Ez a sugárterhelés részben a Napból, részben galaktikus forrásból származó kozmikus sugárzást jelent. A cég, aminek dózismérői ma több tucat műholdon teljesítenek szolgálatot, 10 darab RadNano Infinity műszert biztosított Kapu Ax–4 küldetéséhez, amiket az űrhajósok viseltek, valamint a Dragon és az ISS különböző szegleteiben helyeztek el. Ezek az 55 grammos, energiahatékony eszközök a sugárdózis mellett olyan környezeti adatokat is rögzítenek, mint a hőmérséklet, a légnyomás, vagy a szén-dioxid-szint. A RANDAM mérésekből Géczyék rekonstruálták az űrhajósokat és az űrállomás különböző szegleteit a Föld körüli pálya különböző részein érő sugárterhelést – ezeket az eredményeket augusztusban publikálták a Scientific Reports folyóiratban.

Az Ax–4-en utazó űrhajósokat a 20 napos repülés során 15,4 millisievert (mSv) sugárterhelés érte, ami 140-160 mellkasröntgennek felel meg.

Kiderült az is, hogy az ISS egyes moduljai elég jól árnyékolnak, a Dragon viszont kevésbé: az űrhajóban utazó műszer 27 százalékkal nagyobb összdózist mért a küldetés során. Ez a RANDAM az egész küldetés alatt, a fellövéstől a landolásig vizsgálta a Dragon űrhajóban uralkodó körülményeket. De mennyire korlátozta a SpaceX ezeknek az adatoknak a rögzítését és publikálását? Géczy a Qubit kérdésére azt mondta, hogy Elon Musk űrvállalata nem engedte közölni azokat a RANDAM által rögzített és a szakirodalomban páratlannak számító adatokat, amik a Dragon űrhajó gyorsulását rögzítették, arra hivatkozva, hogy azokból rekonstruálni lehetne a Falcon–9 rakéta gyorsulási profilját, ami viszont ipari titoknak számít.

De a legmeglepőbb talán az volt, hogy az ISS-en az űrhajósokat ért sugárdózis 44 százalékáért a Dél-atlanti anomália néven ismert jelenség felelt: ez a Föld mágneses terének Dél-Amerika és Afrika déli része között húzódó gyenge foltja, ami miatt a Föld körüli pályán keringő űreszközöket pályájuk ezen pontján nagyobb sugárterhelés éri. Az, hogy miként változik a Föld mágneses terének erőssége az ISS bolygónk körüli keringésével, nemcsak a precíziós műszerek adataiban látható, hanem kiolvasható okostelefonokba gyárilag beépített mérőegységekből is. Ez már Kornyik Miklós, a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet alkalmazott matematikusának és az IMU-DRS kísérlet vezetőjének előadásából derült ki. Az IMU-DRS célja, ahogy tavalyi Kornyikkal készült interjúnkban bemutattuk, az volt, hogy egy okostelefon szenzorával gyűjtött adatokkal tájékozódási algoritmusokat tökéletesítsen. Ilyen algoritmusok a GPS nélküli navigációt segíthetik, például egy űrállomásokat monitorozó űrdrón vagy barlangi felderítő drón esetén.

A HUNOR vizsgálta az űrbeli sugárterhelés DNS-re gyakorolt hatását is, Bodai László, a Szegedi Tudományegyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszék egyetemi docense és kollégáinak DNA-REPAIR kísérletében. Ehhez a genetikai kutatásokban bevett ecetmuslica (Drosophila melanogaster) modellállatokat használták, és azt tesztelték, hogy két, súlyos DNS-hibák kijavításában szerepet játszó enzim túltermelése védelmet nyújt-e a megnövekedett sugárterheléssel szemben. A kísérlet sikeréhez a kutatóknak szinte minden nap egy új muslicagenerációt kellett indítaniuk, hogy a felbocsátásra legyen megfelelő korú generáció. Ezt Nagy szerint a NASA nagyon rugalmasan segítette, ami lehetővé tette, hogy ezt a kutatók el tudják végezni az űrügynökség laboratóriumaiban, miközben tolódott a felbocsátás. Miután a muslicákat hazahozták és genomjaikat megvizsgálták, a szakemberek meglepő módon azt tapasztalták, hogy az űrutazás nem fokozta a DNS-mutációk előfordulását, az enzimek túltermelése azonban nagyobb mutációs rátával járt együtt.

Arra, hogy a közel 20 különböző környezeti értéket mérő RANDAM szenzorcsomag miként segítette a HUNOR-program többi kísérletét, a VITAPRIC kísérlet az egyik legjobb példa. Ehhez az űrállomásra felvihető növénynevelő eszközöket fejlesztettek, és azt vizsgálták, miként lehetne fokozni a növények ellenállóképességét az őket a világűrben érő stresszszel szemben. Domokos-Szabolcsy Éva, a Debreceni Egyetem Alkalmazott Növénybiológiai Intézetének kutatója arról beszélt, hogy a növénynevelő szettüket úgy kellett megtervezni, hogy az minél kisebb térfogatú és minél könnyebb legyen. „Amikor először kimentünk Houstonba, kaptunk egy fehér zsákot, és mutatták, hogy na, ebbe tudjátok a payloadokat pakolni” – mondta kérdésünkre Nagy, a HUNOR-program kutatás-fejlesztési igazgatója. Hozzátette, nem a tömeg, hanem a térfogat, vagyis a Dragon űrhajóval felvihető eszközök mérete volt a legerősebb korlátozó tényező. A nemzetközi szabadalmaztatás alatt álló, 3D nyomtatással készült növénynevelő készletet ezért félig összeszerelt állapotban csomagolták be, majd az ISS-en Kapu szerelte össze, a környezeti adatokat pedig a RANDAM gyűjtötte. Kiderült, hogy az űrben termesztett retek és búza is biztonságosan fogyasztható lehet, ugyanakkor a magok stresszcsökkentését célzó kezelésnek lehet egy hátulütője is: csökkentheti a B-vitaminok koncentrációját. A kutatók a jövőben olyan eszközöket szeretnének fejleszteni, amik alkalmasak a növények teljes felnevelésére; ezek leginkább hosszútávú űrrepüléseken jöhetnek jól, de földi alkalmazásaik is lehetségesek.

Egy űrhajós már két hét alatt elveszítheti izmainak 10 százalékát

Ahogy a felbocsátás költségeinek csökkenésével és a magáncégek térnyerésével bővül az alacsony Föld körüli pályához való hozzáférés, egyre több olyan űrhajós lesz, aki nem esik át hosszú felkészítésen, mondta Schlégl, a HUNOR-program élettudományi koordinátora, így nagyobb a kockázata annak, hogy rosszul alkalmazkodnak a világűr körülményeihez, vagy fellángol náluk valamilyen krónikus betegség. Ezzel párhuzamosan a NASA Artemis-programjával mélyűri repülések zajlanak, amelyek során az űrhajósok az ISS-nél 1000-szer messzebb kerülnek a Földtől, ahonnan 3-6 napig tart hazahozni az asztronautákat. Ez egyre nehezebbé teszi az űrhajósok földi orvosi ellátását, így felértékelődik a telemedicina és az automatikus diagnosztikai eljárások szerepe, mondta Nagy Klaudia Vivien, a Semmelweis Egyetem Repülő- és Űrorvosi Tanszékének egyetemi docense, aki amellett, hogy a küldetés során Kapu orvosa volt, a TESH kísérletért volt felelős.

Az emberi szervezet pár nap alatt elkezd alkalmazkodni a világűr körülményeihez, mondta Schlégl, viszont mivel rendkívül takarékos működésre törekszik, elkezdi lebontani azokat a nagy energiaigényű szöveteket, amikre nincs szüksége: a vázizmainkat, a szívizmot és a csontokat. „Egy kéthetes küldetés alatt, ha az embernek nincsen speciális étrendje és nem edz minden nap, el tudja veszteni a harántcsíkolt izmainak 10-15 százalékát, a szív bal kamrájának kb. 12 százalékát” – mondta kérdésünkre a Kapuéhoz hasonló rövid távú űrutazások élettani hatásairól Schlégl, aki a HUNOR korábbi űrhajósjelöltje is volt. Mivel az űrhajósidő az Ax–4-hez hasonló küldetéseken kifejezetten értékes, és a lehető legnagyobb részét tudományos kísérletekre kívánják fordítani, az űrhajósok nem tudnak időt szakítani az edzésre. Ehhez képest a Nemzetközi Űrállomáson fél évig szolgáló űrhajósok napi két órát edzenek, speciális diétán élnek, és étrendkiegészítőket fogyasztanak. A rövid küldetések űrhajósai önként vállalják az egészségügyi következményeket, amiket csak kitartó rehabilitációval tudnak orvosolni. Erre szolgált a felkészülés, mondta a kutatás-fejlesztést vezető Nagy: vagyis arra, hogy legyen miből veszíteniük.

Nagy Klaudia szerint az ISS-en eddig kevés adatot rögzítettek a világűrhöz történő kezdeti alkalmazkodásról, ők viszont az AX–4 űrhajósaival épp ezt tudták vizsgálni okospólón hordható telemedicinás eszközök, valamint szív- és érultrahang vizsgálatok segítségével. Azt találták, hogy az űrrepülést megelőző állapothoz képest az űrhajósok pulzusszáma nappal és éjszaka is jelentősen csökkent, majd a hazatérés után a kiindulási érték fölé tért vissza. Az űrrepülés alatt paraszimpatikus túlsúlyt figyeltek meg, vagyis a vegetatív idegrendszer regenerációt elősegítő működése került előtérbe. A visszatérés után végzett vizsgálatok során azt tapasztalták, hogy a fizikai terhelés magasabb pulzust eredményezett, vagyis már a rövid távú űrutazás is kondícióvesztéshez vezetett, a Schléglék által várt élettani hatásoknak megfelelően. A retinavizsgálat során ugyanakkor nem találták az űrutazásra jellemző papillaödéma jeleit, de az ismert, hogy hosszú távú űrutazásoknál kialakulhat a neurookuláris tünetegyüttes (SANS). Ennek a lehetséges terápiás eszközeit tesztelte az END-SANS kísérlet, aminek során Balogh György Tibor egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézetének vezetője és kollégái olyan parányi, nanoszálas szemészeti inzerteket készítettek, amik a szemcseppekkel ellentétben hatékonyan juttathatnak a szembe hatóanyagokat a világűrben is, miközben nem homályosítják el a látást. Az egyelőre hatóanyagmentes inzertek mind a földi, mind az űrbeli teszteken jól teljesítettek, és szabadalmaztatás alatt állnak.

Páratlan mikrobiom-vizsgálatokat folytattak a világűrben

Azt, hogy milyen hatással van az agyi keringésre a világűr, Csiba László, a Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájának egyetemi tanára által vezetett VISPRO kísérlet vizsgálta, ami űrbeli körülmények között először mérte a látókérget ellátó hátsó agyi ér keringésének változását egy robotizált ultrahangkészülék segítségével. A transzkraniális dopplernek (TCD) nevezett magyar kísérleti eszköz olyannyira jól vizsgázott, hogy a NASA kérésére az Ax–4 küldetés után is az ISS-en maradt, amit Kapu korábban „elképesztően nagy elismerésnek” nevezett. Schlégl kérdésünkre elmondta, hogy egy idén januári incidens, aminek során az ISS-ről agyi keringéssel összefüggő problémák miatt evakuálni kellett egy űrhajóst, megerősítette a NASA és az ESA szakembereit abban, hogy jó döntés volt megtartani az eszközt az űrállomáson, hiszen az az agyi keringés 24-48 órán át történő monitorozását is lehetővé teszi. Az ISS-en lévő eszközt, mint Nagy elmondta, az ESA kezeli: a HUNOR-programtól már kaptak is arról egy tájékoztatót, hogy milyen orvosi diagnosztikai vizsgálatokra alkalmas. A mikrogravitáció hatására, mint Bihari Adél, az Észak Pesti Centrumkórház – Honvédkórház főorvosa elmondta, a keringés mellett az emberi hang is megváltozik, SINGREAD kísérletük ennek mérését célozta. Ennek eredményei idővel elvezethetnek olyan algoritmusok kidolgozásához, amikkel az űrhajósok hangjának elemzéséből érzelmi és mentális állapotukra, vagy akár egészségi állapotukra is lehet következtetni.

A világűr hatásai nem állnak meg a szív- és érrendszernél: a küldetés jelentős hatást gyakorol az űrhajósok mikrobiomjára is, amit a mindannyiunk szervezetében megtalálható sok billió mikroorganizmus (vírusok, baktériumok, archeák, gombák) alkot. Tombácz Dóra, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi docense elmondta, hogy MAGOR kísérletük most először vizsgálta nemcsak a bélmikrobiom vagy a szájüregi mikrobiom, hanem a húgyutak mikrobiális közösségének, az utóbbi években felfedezett urobiomnak az űrutazás során történő változását. A kutatók hosszú read szekvenálással fajszinten vizsgálták meg az űrhajósok mikrobiomját alkotó mikroorganizmusokat, és azt találták, hogy az összetételükben mutatkozó eltérés 49 százalékáért a kontrollokhoz képest egyéni sajátosságok felelnek, 23 százalékáért pedig maga a küldetés. Az űrhajósok vizeletmintáiból ráadásul két, az urobiomban elsőként leírt baktériumfajt is azonosítottak, amelyek jelenléte megnövekedett az űrutazás során. Schlégl, mint a Qubitnek elmondta, drasztikusabb mikrobiom-változásokra számított; az eltérés egyik oka szerinte az lehet, hogy már az űrutazás előtti időszak eltolódást okoz a mikrobiom összetételében, amihez képest a 20 napos fent tartózkodás nem akkora plusz sokk.

Harminc magyar kutatócsoportot kapcsoltak be az űrkutatásba

A HUNOR programban résztvevő kutatócsoportok közül az utóbbi időben négy sikeresen pályázott az Európai Űrügynökség (ESA) kiírásaira, és néhány újabb beadvány, köztük Tombáczék MICRO-ICE pályázata, ami a hosszútávú izoláció mikrobiomra gyakorolt hatását vizsgálná az Antarktiszon, jelenleg is elbírálás alatt áll. „A HUNOR-program már belépőkártya több európai űrügynökségi vagy egyéb nemzetközi pályázatra” – mondta Ferencz, és ez szerinte mutatja, hogy egy ilyen programnak évekre, évtizedekre előremutató hatása van. Az Európai Unió következő hétéves költségvetése a Bizottság javaslata alapján több mint 130 milliárd eurót szánna védelmi és űrtevékenységi portfólióra, amiből magyar kutatóközpontok és cégek is részesülhetnek majd.

„Lett harminc olyan kutatócsoport, olyan műhely Magyarországon, akinek most megvan az a tapasztalata, a tudása, az a gondolkodása, ami ahhoz kell, hogy ő űrkutatásban vagy űripari fejlesztésben részt vegyen” – mondta kérdésünkre Schlégl, ami szerinte még a mostani küldetés során elért tudományos eredmények jelentőségén is túlmutathat. Schlégl bízik abban, hogy még az ISS-en, vagy később valamelyik kereskedelmi űrállomáson újra jár majd magyar űrhajós, ugyanis a HUNOR-program alapján azt látja, hogy erre van igény a magyar kutatók és a magyar ipar részéről is.

„Ha csak egyet választhatok, akkor a fiatal generációk motiválása”

– mondta Ferencz, amikor a HUNOR-program számára legfontosabb eredményéről kérdeztük. A programmal több tízezer gyermekhez és fiatalhoz sikerült közelebb hozniuk az űrkutatás és a STEM világát, mondta Schlégl, aki szerint ennek hatása évtizedes távlatokban lehet majd érzékelhető.

Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter még júniusban jelentette be, hogy Kapu veszi át az idén év végéig tartó HUNOR Magyar Űrhajós Program vezetését, és megbízást kap a Magyar Űrügynökség koncepciójának kidolgozására, ami összefogná az űripari fejlesztéseket és kutatásokat.

„A Tudományos és Technológiai Minisztérium munkatársaival együtt azon dolgozunk, hogy Magyarország újult erővel lépjen a világűr színpadjára”

– mondta beszédében Kapu, aki a Qubitnek adott júliusi videóinterjújában részletesen mesélt a Magyar Űrügynökség koncepciójáról. Ferencz szerint most nagyon fontos lenne a HUNOR-program folytatása, mert együtt van a szakembergárda, megvan a tudásbázis és tapasztalat, és ha ezt tovább lehetne vinni, akkor az a jövőben nagyon jelentősen megtérülne.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Kapu Tibor: Orbán Viktor teljes mértékben megsértette a NASA-val kötött megállapodást

Tóth András, Kun Zsuzsi, Bodnár Zsolt podcast július 24.

A Qubitnek adott interjújában a kutatóűrhajós beszélt Polgár Judit köztársasági elnöki jelöléséről, az Orbán-videóhívásról és Kötcséről, űrutazásának hasznáról és tudományos eredményeiről, valamint a magyar űrprogram jövőjéről.

Kapu Tibor veszi át a HUNOR űrprogramot, és megalakulhat a Magyar Űrügynökség

Bodnár Zsolt tudomány június 25.

Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter Kapu űrutazásának első évfordulóján jelentette be, hogy új, politikailag független szervezetre van szüksége a felívelő magyar űriparnak, de jön a magyar űrtörvény is.