„Úgy tűnik, az időjárás is meghallotta, miről beszélünk, tegnap országszerte megérkezett az eső! Jó látni, hogy sok helyen jelentős csapadék hullott és a következő napokban további esőzésekre számíthatunk. De az eső önmagában még nem megoldás, a legfontosabb, hogy a lehulló vizet meg is tudjuk tartani” – olvasható az influenszereket megszégyenítő tempóban posztoló Gajdos László élő környezetért felelős miniszter szerdai Facebook-bejegyzésben.

November 11-én a zöld tárca illetékesei a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Mérnöki Kamara, a Magyar Víziközmű Szövetség, a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, a Global Water Partnership, a Fővárosi Vízművek és a Magyar Tudományos Akadémia képviselőivel közösen keresték a válaszokat arra, hogyan lehet az eddiginél jobban megőrizni és hasznosítani Magyarország vízkészleteit. Hogy mire jutottak, arról semmiféle hivatalos közlemény nem született, és semmiféle érdemi információt nem sikerült beszereznünk.

A miniszter az elmúlt hetekben napi rendszerességgel népszerűsíti hasonló bejegyzésekkel a közösségi platformon a Tisza-kormány „átfogó vízmegtartási programját”, ám a konkrétumokat módszeresen kerüli. Azt azonban minden egyes alkalommal kiemeli, hogy a 2027-es költségvetés tervezete szerint jövőre a „vízügyi és környezetvédelmi uniós fejlesztések teljes kerete 49 milliárdról 221 milliárd forintra emelkedik”. Ahogy azt is, hogy a korábbiak többszörösét vízmegtartásra, valamint ivóvíz- és szennyvízkezelésre fordítandó összegből indított Történelmi vízmegtartási program tízezer kilométernyi belvízcsatornán állítaná helyre a zsilipeket, szabályozhatóvá tenné a vízvisszatartást, és ezzel mintegy 400 ezer hektár mezőgazdasági terület vízbiztonságát, így a Tisza, a Maros és a Körösök térségének vízpótlását javítaná. Ezt a tervek szerint további 1000 kilométernyi önkormányzati és 3000 kilométernyi, a nagy vízügyi rendszereket a termőföldekkel összekötő kisebb csatorna helyreállítása és működtetése támogatna.

„A cél az, hogy a folyóvizek eljuthassanak a kiszáradással fenyegetett tájakra, és ott a csatornákban, a talajban, a réteken és a vizes élőhelyeken megmaradjanak. Ennek érdekében támogatják a vizes élőhelyek kialakítását, a helyi vízőrző kezdeményezéseket, és vízprémiumot készít elő a kormány azoknak, akik vizet tartanak meg a földjükön” – olvasható az október 20-án megjelent szövegben.

A részletekért többször kerestük az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot, ahonnan utoljára november 11-én azzal a válasszal hárították el érdeklődésünket, hogy

„a költségvetés országgyűlési elfogadása előtt a témában nem tudunk nyilatkozni”.

Szómegtartás

Pedig volna miről. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) november 5-i, Tudomány és Parlament című rendezvényén Gajdos miniszter egy Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv néven elkészült 600 oldalas államigazgatási sorvezetőről beszélt a Facebook-posztjainál jóval cizelláltabb köszöntőjében. Ám ennek részleteiről is csak annyi tudható, hogy ez a dokumentum hivatott kijelölni azokat a szakmai és stratégiai irányokat, amelyek mentén a következő évtizedekben „növelhető Magyarország vízmegtartó képessége, és javítható az alkalmazkodás a változó éghajlati és vízháztartási viszonyokhoz”. A miniszter szerint a következő négy évre ez a kormányzati anyag készíti elő „a szükséges jogszabályi, támogatási, intézményi és beruházási változtatásokat, valamint az oktatási, szemléletformálási, tudományos és monitoringrendszerek fejlesztését”. Az akcióterv állítólag a már 2026 őszétől elindítható beavatkozásokat is tartalmazza.

„A cél az, hogy a 2026 ősze és 2027 tavasza közötti időszakban várható csapadék minél nagyobb részét a tájban tartsuk, elősegítsük a beszivárgását, és a felszínen, illetve a felszín alatt is hasznosítható vízkészleteket hozzunk létre. Így már most megkezdhetjük a felkészülést a következő aszályos időszakra” – mondta a miniszter, hangsúlyozva: a program sikeres megvalósításához elengedhetetlen egy önálló tudományos-szakmai háttérintézmény létrehozása. Olyan intézményre van szükség, amely a korábbi Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézethez (VITUKI) hasonlóan biztosítja a vízgazdálkodási döntésekhez szükséges kutatási, elemzési és tudományos-szakmai hátteret. A Gajdos által felvázolt tervek szerint az elkövetkező hat hónapban egy balatonnyi vizet pótolnak vissza a tájba, és ezzel megkezdik a Magyarország vízkészletében felhalmozódott, mintegy hét balatonnyi vízhiány mérséklését.

Meg is nyugodhatnánk, hiszen a fentiek alapján a napnál is világosabb: a Tisza-kormány elkötelezte magát a megbolydult hidrológiai ciklusok és a vízpazarlás együttes hatása miatt évről évre súlyosbodó kiszáradási folyamat kezelése mellett.

Tűzoltás

Ugyanakkor az már most látszik, hogy a büdzsé tervezetében elkülönített 221 milliárd még akkor is kevés lenne, ha a teljes összeget vízmegtartásra fordítaná az állam. De a publikált rubrikák szerint az évtizedek óta mostohának számító ivó- és szennyvízhálózatok rendbetételének elkezdését is ez a keret hivatott fedezni. A Víz Koalíció adatai szerint mintegy 1000-3000 milliárd forintnyi összeg hiányzik a víziközmű-rendszerből az optimálishoz alulról közelítő működéshez, miközben a közművek karbantartására, rekonstrukciójára fordítható költségvetési források összege eddig sosem haladta meg az évi 200 milliárdot.

Az ország 4,9 millió hektárnyi mezőgazdasági területéhez képest 400 ezer hektár „vízbiztonságának” megteremtése mindenképp dicséretes vállalás, de az állami meteorológiai szolgálat kétféle számítási metódus alapján megrajzolt alábbi két térképe szerint a baj sokkal nagyobb.

Az is biztos, hogy a regnálása másfél évtizede alatt a klímaváltozáshoz vakrepülésben alkalmazkodó Orbán-rezsim semmittevése után mindenképpen üdvözlendő a költségvetésben is jelentkező szemléletváltozás. Vagyis annak felismerése, hogy a HungaroMet október eleji elemzése szerint az elmúlt 126 év legsúlyosabb aszálya után az eddigi – elvezetésre optimalizált, felszíni tározásra és szántóföldi öntözésre berendezkedett – vízgazdálkodás csődöt mondott.

Mint emlékezetes, az Orbán-kormányzat még 2025-ben is természeti katasztrófát emlegetett, amikor a kapkodó központi aszályelhárítás iskolapéldájaként „a csatornák, tározók, holtágak tározókapacitásának maximális kihasználására, a vízkészlet növelésére” két előkészített fővárosi árvízvédelmi projekttől csoportosított át 4,7 milliárd forintot a Homokhátság nem sokkal korábban még 1700 milliárd forintból megvalósítani kívánt vízpótlására. Hiszen tudható volt, hogy az összeg valójában csak az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) „forráshiányát” volt hivatott enyhíteni.

Vízkormányzás

Az érintett tudományágak és szakterületek eredményeit integráló Vízválasztó koncepció szerint a belvízcsatornák szabályozhatóvá tételével, kisebb zsilipek, tározók építésével, az árterek időszakos elárasztásával, vizes élőhelyek helyreállításával leírható, kis léptékű és lokális vízmegtartás része az ágazatokon átívelő komplex paradigmaváltás gyakorlati eszköztárának. Korábban megírtuk, hogy a szakértői becslések szerint egy-egy természetalapú beavatkozás nagyságrendekkel olcsóbb, mint a 2025 elején az OVF égisze alatt indult Vizet a tájba! programban szereplő, 1000-3000 milliárd forint közötti költségűre becsült vízügyi beruházások, amelyekben nagy tározók, több ezer kilométeres csatornarendszer és a zsilipek automatizálása is szerepel.

Nem csak a Vízválasztó Mozgalom állítja évek óta kiterjedt tudományos kutatások eredményeivel és pilot projektek sorával alátámasztva, hogy az antropogén klímaváltozással egyre gyakrabban ránk robbanó aszály ellen a tájszintű vízkormányzás a leghatékonyabb megoldás. A provokatív kecskés és tevés demonstrációk mellett aszályfórumokat is szervező Zöld Gerilla Mozgalom még a nyáron vetette fel, hogy a közel 40 ezer kilométernyi belvízelvezető csatornarendszer egy részén a lefolyás lassításával, fenékgátak kialakításával megfogható a víz. Szerintük a csatornák szakaszos betömése, a létező zsilipek bedeszkázása „gyorsan és olcsón megoldható, a civilek és a gazdák bevonásával, a vízügy szakmai felügyelete mellett”.

Civil megmentők?

A hivatalos forrásból meg nem erősített, de a Qubithez eljutott egybehangzó információk szerint a zöld tárca a költségvetési tervezetben kiemelten tárgyalt „történelmi” program elindítását a látványos eredményeket produkáló, kis léptékű kísérleteket megvalósító, idén februárban országos mozgalomba szerveződő helyi vízőrzőkre bízná. Ennek jele lehet, hogy nyári beiktatását követően Gajdos az elsők között fogadta hivatalában a Vízőrző Mozgalom delegációját.

A Dabasi-turjánostól a zalai Nemesszentandrásig „háztáji” vízmegtartási és vízvisszatartási beavatkozásokat szervező és kivitelező civilek honlapján olvasható munkaanyagban részletezett „természetszerű gát létesítmények, mérnökbiológiai partfal-stabilizációs eszközök, tókák és sekély medencék, lefolyáslassító természetes struktúrák” és „hódmenedzsment eszközök” megvalósításának néhány milliós állami támogatása azonban aligha képes helyrebillenteni a durván negatív magyarországi vízmérleget, és lassítani sem tudja az ország totális kiszáradását.

Ahhoz ugyanis az érintett civilek szerint is az ökológia, a hidrológia, a geológia és még egy sor további mérnöktudomány eredményeit integráló, ágazatokon átívelő komplex stratégiára és paradigmaváltó vízkormányzásra volna szükség.