Ma száz éve, 1919. szeptember 11-én hunyt el Csáth Géza. Történetét az teszi egyedivé, hogy megindító módon ő maga tudósított saját szenvedésének pillanatairól, amelyek napról napra végigkövethetőek fennmaradt naplóiban, naplótöredékeiben.
Az audiovizuális emlékek helyzete, megőrzése összetettebb és problémásabb, mint a raktárakban álló olajfestményeké. A muzeológus szerint az olyan műtárgyak esetében, mint a filmszalagok vagy a hangszalagok, maga a hordozó is megőrzésre érdemes, mert igenis örökséget képvisel.