Az MQA (Master Quality Authenticated) digitális zeneformátum fejlesztői szerint az új fájltípus stúdióminőségben szólaltatja meg a zenét. Egy szűk, de egyre hangosabb kisebbség azonban úgy látja (hallja), hogy az MQA hangminősége még a cd-ével sem vetekedhet, és semmi másra nem jó, mint hogy a zeneipar összes szereplőjétől besöpörje a licencdíjat.
Megőrizhető-e a múlt csorbítatlan formában, ha még a nyugati civilizáció egyik legfontosabb zeneművének megértése is akadályokba ütközik? Az információ számos ponton torzul, mire eljut az alkotótól a befogadóig. Ennek ellenére, sőt éppen ezért fontos, hogy a lehető legalaposabb megismerésre törekedjünk. Olyan út ez, amin akkor is járnunk kell, ha tudjuk, hogy sosem érhetünk célba.
Ha a ma létező adatokat szétosztanánk a földlakók között, az egy főre jutó adatmennyiség háromszázszor töltené meg az alexandriai könyvtárat. Kérdés, hogy ebből mennyi fog fennmaradni. A cél az, hogy semmi se menjen veszendőbe, de a fizikai realitásokat ismerve ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Mégis muszáj megpróbálnunk.
2011 óta idén először fordult meg a trend. Nem a vinil lett népszerűbb, hanem a streaming jön föl a letöltés rovására.