Az ELTE és az MTA űrkutatói is részt vesznek a Merkúr-expedícióban

2018.10.19. · tudomány

Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont mérnökei fejlesztették annak a planetáris ionkamerának az alacsony feszültségű tápegységét, amelyet a BepiColombo nevű űrszonda magával visz a Merkúrra. Az űreszköz intelligens jelfelismerő moduljának fedélzeti szoftverét pedig az ELTE Űrkutató Csoportjának tagjai írták.

Az október 20-án, magyar idő szerint hajnali 03:45-kor elstartoló Ariane 5 rakétával útjára indított BepiColombo hét év múlva éri el a Naphoz legközelebb keringő bolygót. Az űrszonda a tervek szerint bonyolult pályát követve, 2025. december 5-én érkezik meg a Merkúrhoz. Az út a hajtóanyag mennyiségének minimalizálása miatt tart ilyen sokáig: a mérnökök kilenc gravitációs hintamanővert is beiktattak az útvonalba, amelyek újabb és újabb lendületet adnak a szondának.

A manőverek elsőként a Föld, aztán kétszer a Vénusz, végül hat alkalommal a Merkúr gravitációs terét használják ki. A Merkúr körüli pályára állás után a tervek szerint a küldetés egy évig fog tartani, amelyet a tervek szerint meg is lehet hosszabbítani még egy évvel.

A Merkúrt vizsgáló BepiColombo fantáziarajza
photo_camera A Merkúrt vizsgáló BepiColombo fantáziarajza Fotó: ESA

A Naphoz legközelebbi bolygóra eddig a NASA Mariner-10 és a MESSENGER űrszondáinak sikerült rápillantania. A Mariner-10 pályamérései 1974-ben felfedték, hogy a 4800 kilométer átmérőjű bolygó térfogatának 70 százalékát a fémes mag teszi ki: a vékony köpeny és a kéreg nagy részét feltehetően korábbi ütközések során veszítette el a Merkúr. A 2011 és 2015 között lezajlott MESSENGER expedíció azt derítette ki, hogy a felszínen észlelt, a Holdéhoz hasonló meteoritkráterek és esetleges vulkanikus síkságok mellett a sarkok közelében valószínűleg vízjég található.

A BepiColombo ez utóbbi pontos összetételének kiderítése mellett arra keresi még a választ, hogy nézhetett ki a szoláris felhő a Naprendszer kialakulása előtt, milyen volt az összetétele, illetve hogy milyen folyamat vezethetett bolygórendszerünk kialakulásához. A Naprendszer létrejöttének megértésében segíthet annak a tisztázása, hogy miért nagyobb a Merkúr sűrűsége, mint a többi kőzetbolygóé (a Földet leszámítva). Továbbá hogy tektonikusan aktív-e a bolygó, valamint arra, miféle kölcsönhatás van a napszél és a bolygó mágneses tere között.

link Forrás

Az Európai Űrügynökség (ESA) a Japán Űrügynökséggel (JAXA) együttműködésben indítja útjára az űrszondát a Francia Guyana-i Kourou űrrepülőteréről. A startot itt lehet élőben nézni.