Kitört Balin az Agung, leállt a légi közlekedés, de addig jó, amíg egy kis hamuval megússzuk

Az Indonéziához tartozó Balin működő Agung vulkán egy héttel ezelőtti kitörése, a 4000 méteres magasságban terjengő vulkáni hamu miatt először a repülőjáratokat kellett törölniük a hatóságoknak, majd hétfőn le kellett zárniuk a sziget repülőterét, a Depansar Airportot is.

Az aktív, de nem túl gyakran kitörő Agung-hegyet szeptember óta árgus szemekkel figyelik a kutatók, akkor kezdődött meg ugyanis a korábbinál intenzívebb szeizmikus aktivitás. Az úgynevezett mély rengések száma szeptember 19-én meghaladta a 400-at, de húsz sekély rengést és 11 tektonikus rengést is mértek a műszerek. Mély rengésnek azt nevezik a vulkanológusok, amikor a rengések legalább 70 kilométer mélyen keletkeznek. A sekély rengésnél a földfelszín közelében, mindössze 6-12 kilométer mélyen van a hipocentrum, a tektonikus rengés pedig a magma mozgását jelzi. Vagyis minél több a sekély, illetve a tektonikus rengés, annál közelebb van a magma a felszínhez.

A térségben egyébként két másik vulkán is aktív, de azok be sem kerülnek már a helyi hírekbe sem: Szumátra szigetén hetek óta folyamatosan kitör a Gunung Sinabung – szerencsére sem reptér, sem embertömeg nincs a közelben –, a Maluku Utara szigeten lévő Gunung Api Dukono pedig nem jelent túl nagy veszélyt, leginkább csak füstöl. Indonézia interaktív vulkántérképén itt lehet kutakodni.

Előrejelezni nem lehet

A vulkánkitörést pontosan nem lehet előrejelezni, a tudósok és hatóságok annyit tehetnek csupán, hogy figyelik a jeleket, és megteszik a szükséges óvintézkedéseket, emelik a készültségi szintet. Ha a jelek arra utalnak, hogy a vulkán bármikor kitörhet, a veszélyes területekről kitelepítik a lakosságot. A magma mozgását a rengések gyakorisága és típusa mellett jelzi a tűzhányó felszínének megemelkedése, a feltörő gázok összetétele, illetve a felszíni hőmérséklet.

Először vonakodott, aztán csak kitört

Szeptember 14-én az indonéz hatóságok a második készültségi szintet léptették életbe a négyfokú skálán, ez a figyelmeztető fokozatot jelenti. Három nappal később hármasra emelték a készültséget, miután a földrengések szaporodni kezdtek, ráadásul megnőtt azon rengések száma, amelyek vulkanotektonikus eredetűek voltak, azaz a magma mozgásához kapcsolódó kőzettesttörések következtében keletkeztek.

Újabb négy nap telt el, és a legmagasabb fokozatú készültségre kapcsoltak a hatóságok, több mint 50 ezer embert telepítettek ki a vulkán 9-12 kilométeres körzetéből. Ekkor már napi 700 rengést érzékeltek, közülük sok sekély rengés volt. A műholdak ugyanebben az időszakban azt mutatták, hogy a hegy tetején lévő kráterből gőz száll fel, és a termikus területek is folyamatosan kidolódtak.

A kitörés végül november 21-én, kedden következett be, ezt szombaton egy újabb követte. A két kitörés freatikus jellegű volt, azaz a felszín alatti vizek túlhevülése, hirtelen gőzzé válása okozta. Ilyenkor a magma nem jut a felszínre, a robbanás a felszín alatti kőzeteket veti szét és ezek szétrobbant darabjai kerülnek ki a vulkánból – magyarázza a Tűzhányóblog. A szombati kitörés után nem lankadt a hamukibocsátás. A magma még mindig csak a felszín közelében volt, fel azonban nem tört. A felszálló hamu és füst ugyanakkor több kilométer magasra emelkedett, ráadásul a környező településeket vulkáni hamueső borította be, és a lakosság csak maszkban mehetett ki az utcára.

Összesen 140 ezer embert telepítettek ki, közülük a legtöbben visszatérhettek lakóhelyükre, a hatóságok azonban továbbra sem engednek senkit a vulkán 12 kilométeres körzetébe – ez azt jelenti, hogy több tízezer ember továbbra sem tud hazatérni. A hamufelhő kelet felé sodródott a szélben, ezért kellett lezárni a szomszédos sziget, Lombok repterét. A kitörések vasárnap is folytatódtak, hol gyengébb, hol erősebb intenzitással. Ezzel együtt az esőzések miatt különös veszélyt jelentenek az időközben kialakult iszapárak is, amelyek a hegy déli oldalán száguldanak lefelé.

Ennek ellenére a lakosság és a turisták is biztonságban vannak, a szigetről nem kell elmenekülnie senkinek. A mostani készültséget és egyelőre sikeres védekezés nagyrészt annak tudható be, hogy a legutóbbi, 1963-ban bekövetkezett kitörés tragédiába torkollott: több mint ezer ember halt meg, a későbbi kitörésekkel együtt pedig kétezer halálos áldozatot követelt az Agung (a kitöréssorozat kisebb megszakításokkal ugyan, de 1963 márciusától egészen 1964 januárjának közepéig tartott).

Európa sem csendes

Indonéziában 120 működő vulkán van, vagyis a mostani esemény nem megy szenzációszámba. Sőt alapvetően a tudományos félórát leszámítva a hírekbe is csak akkor kerülnek be a kitörések, ha tragédia történik, vagy ha leáll miattuk a légi közlekedés, ahogy 2010-ben is az izlandi gleccservulkán, az Eyjafjallajökull esetében történt. A tűzhányó nem is nagy szám a szigeten, nem a legaktívabb, és gyakoratilag semmiféle veszélyt nem jelent – nincs a környékén sem település, sem út. A hét évvel ezelőtti kitörés csak a hamufelhő miatt volt aggasztó, az ugyanis hetekre lebénította a légi közlekedést.

Izlandon ennél vannak komolyabb kitörések is, manapság pedig jelentősebb aktivitást mutat a Vatnajökull gleccserhegységben püfögő Bárðarbunga és Öræfajökull, illetve a szomszédos gleccserhegy, a Katla. Az országban nem izgulják túl a vulkánkitöréseket, amit jól mutat, hogy egy különösen nyugtalan hegy, a Hekla mellett kialakított turistaközpontban egyszerűen kitáblázták, mit kell csinálni, ha épp jön a láva meg a hamu: futni például fölfelé kell, lefelé felesleges, a láva úgyis gyorsabb.

Életveszélyes olasz bestiák

Nem lehet ugyanakkor egy legyintéssel elintézni az összes tűzhányót, jó néhány életveszélyes bestia működik a világon, és persze több lista is készült a legveszélyesebbekről. Ezeken a listákon nem feltétlenül az a tűzhányó számít a legveszélyesebbnek, amelyik a leggyakrabban tör ki, hiszen például a Stromboli nagyjából félóránként kiböffent magából egy-egy méretes füstgomolyagot, a kráter széléről pedig a fel-felfortyanó magmát is látni lehet.

Hasonló körbe tartozik a legtöbb európai vulkán: a felszínhez közeli gőzölgés, füstölgés, kénes szag, a bugyborgó és feltörő vizek vagy a barlang fölött megsülő csirke inkább turistalátványosságnak számít, mintsem valós veszélynek. Olaszországban ugyanakkor két olyan vulkán is van, amelyik akár brutális rombolást vihet véghez az országban.

Vezúv és a törpeszuper

A Vezúv és a Campi Flegrei, a Nápolyt keleti, illetve nyugati irányból fenyegető vulkánok hatalmas pusztításra képesek. A Vezúv legismertebb kitörése időszámításunk szerint 79-ben leradírozta a térképről Pompeit és Herculaneumot, a Campi Flegrei pedig – amely messziről nézve jelentéktelen, a 450 méteres magasságot sem elérő domb – a 16. században zúzta porrá a partvidéket. A két vulkán közvetve több millió ember életét veszélyeztetné, ha kitörne.

A Campi Flegrei ráadásul igazi szunnyadó pusztítónak minősül. Az úgynevezett szupervulkán azért különösen veszélyes, mert a felszín alatt akkora magmakamra van, hogy kitörésnél egy szimpla tűzhányó által kinyomott lávamennyiséghez képest annak ezerszerese kerülne a felszínre, és ez több mint 1000 köbkilométernyi lávát, kőzetet és törmeléket jelent.

A folydogáló láva mellett még nagyobb pusztítást végezhetnek a kitörést kísérő egyéb jelenségek, mint a földrengés, a szanaszét köpködött sziklák, kövek, amelyek bombaként pusztítanák a felszínt, de a szétáradó hamu és törmelék is megtenné a hatását. A kiterjedt, jórészt vízalatti vulkanikus területből kilátszó dombocska, ami 39 ezer évvel ezelőtt az elmúlt 200 ezer év legnagyobb európai kitörését okozta, az olasz csizma egész szárát felismerhetetlenné tehetné.