Még ha ki is pukkad a bitcoinlufi, a mögötte rejlő technika elhozhatja az új digitális korszakot

2009-es kibocsátása óta hatalmas utat járt be a kriptovaluták őse, a bitcoin, de gyakran még most, nyolc évvel később is úgy beszélnek róla, mint valami egyszeri, gyors, halálra ítélt kísérletről. „Folytatódik a bitcoin-őrület” – ez a cím hat héttel, öt hónappal vagy akár négy évvel ezelőttről is ismerős lehet, és ha a dilifázison már túl is lépett a valuta, érthető a hosszan tartó lelkesedés egy potenciálisan világmegváltó technológia iránt.

Bár az árfolyam még mindig olyan ingadozó, hogy egy órán belül akár több száz dollárral is képes fel-le ugrálni egy bitcoin értéke, az év elején még az 1000 dolláros határ alatt lévő árfolyam márciusban rekordot döntött azzal, hogy történetében először többet ért egy uncia aranynál, de most ott tartunk, hogy folyamatos csúcsdöntések után már a 10 000 dolláros álomhatárt is bőven átlépte.

A bitcoin árfolyama az elmúlt egy évbenForrás: CoinDesk

A technológia alapjait Satoshi Nakamoto álnéven lefektető, azóta is ismeretlen személy (vagy csoport) becslések szerint egymillió bitcoint tett félre a kezdetekben, ami ma még az ingadozó árfolyamon is legalább tízmilliárd dollárt érne. De a brutális növekedést talán még jobban mutatja a legelső valós tranzakciót lebonyolító Laszlo Hanyecz tanmesébe illő esete. A floridai férfi 2010 májusában 10 000 bitcoinért vásárolt két Papa John’s pizzát egy másik hobbiprogramozótól – az egy centnél is kevesebbet érő összegből jóllakni nagy üzlet volt, de ha megtartotta volna a digitális pénzét, mára 58 millió dollárja lehetne belőle.

Túl nagyra nőtt ahhoz, hogy ne kezdjék el tiltani

Mivel a bitcoinhoz hasonló, a bankrendszeren kívül helyezkedő, decentralizált kriptovaluták lényege, hogy kizárják a pénzügyi tranzakciókból a harmadik felet, a hagyományos gazdasági szereplők egy része ellenzi a használatukat, vagy legalábbis szkeptikus velük szemben, és újabb dotkomlufitól tart. A legnagyobb amerikai bank, a JPMorgan Chase vezérigazgatója szeptemberben csalásnak nevezte a bitcoint, és megtiltotta, hogy a cégen belül bárki is azzal kereskedjen: „Egy pillanat alatt kirúgnám őket. Két okból: mert a szabályainkba ütközik, és mert hülyék”. Jamie Dimon szavait azóta a korábbi Fed-vezér, Ben Bernanke is tovább hangoztatta, míg Lloyd Blankfein, a Goldman Sachs CEO-ja egyelőre nem tud állást foglalni, de arra figyelmeztet: „Emlékezzünk, milyen szkeptikusak voltak az emberek akkor is, amikor a papírpénz felváltotta az aranyat”.

A bitcoin-sztori villámgyors alakulása azonban még az olyan befolyásos emberek véleményére is hatással volt, mind Jamie Dimon, a JPMorgan ugyanis november 21-én bejelentette, hogy a bank fontolgatja a bitcoin futures határidős termékeivel való kereskedést a chicagói árutőzsdén (Chicago Mercantile Exchange).

Az elmúlt két hónapban két nagyhatalom is keményen nekiment a kriptovalutáknak. Amikor a világ legtöbb bitcoinbányájával rendelkező, egykor a teljes bitcoinkereskedelem 90 százalékának helyet adó Kína elrendelte az ország kriptovaluta-tőzsdéinek bezáratását, a bitcoin árfolyama hirtelen 2000 dollárnyit zuhant: 5100 dollárról indult, és meg sem állt 3100-ig. A kínai kormányt leginkább az bosszantja, hogy az ország meglehetősen zárt tőkepiacáról bitcoinon keresztül lehet a legegyszerűbben pénzt kivinni, emellett a valuta pénzmosásra és illegális tevékenységek (drogkereskedelem, terrorizmus) finanszírozására is kitűnően alkalmas.

Erre hivatkozott most októberben Vlagyimir Putyin orosz elnök is, amikor az orosz pénzügyi szereplők előtt felszólalt a kriptovaluták ellen – bár a bitcoin bányászatát Oroszország korábban államilag támogatta, az elnök már törvényileg szabályozná annak kibocsátását és forgalmát, Makszim Oreskin gazdaságfejlesztési miniszter pedig egyenesen egy piramisjátékhoz hasonlította a működését. Ez utóbbit egyébként már a JPMorgan egyik vezető stratégája is hangoztatta, aki a kezdetekben felhalmozott bitcoin-készlettel rendelkező első felhasználók és az egyre bonyolultabb és kevésbé profitáló bitcoinbányászattal foglalkozók közti szakadékra fűzte fel a piramisjátékos hasonlatot.

Hogy miként állíthatnak elő virtuális pénzt a bányászok, vagyis azok a piaci szereplők, akik a kriptovaluták előállításával foglalkoznak, azt a legkönnyebben úgy lehet megérteni, ha könyvelőként tekintünk rájuk. A decentralizált rendszerben ugyanis ők felelnek azért, hogy a valutatulajdonosok ne költhessék el többször ugyanazt az egységnyi összeget. A minden felhasználó számára elérhető „főkönyv”, azaz a bitcoin történelmének minden egyes tranzakcióját rögzítő blokklánc (blockchain) bonyolult kriptográfiai feldadvány megfejtéséhez köti az egyes pénzügyi folyamatok létrejöttét – ezt az ellenőrzői feladatot látják el a komoly hardverigényű számítások elvégzéséért cserébe újonnan kibocsátott bitcoinokkal jutalmazott bányászok.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

A hőskorban, nagyjából 2014-ig még simán lehetett otthon szórakozni a bitcoinbányászattal, de ahogy egyre több egység kerül forgalomba, úgy kell egyre bonyolultabb számításokat elvégezni, az ezzel járó anyagi áldozatokkal együtt – az egyénileg megfizetethetetlen villanyszámla miatt a bányászok kénytelenek csoportokba tömörülni, miközben a bányászathoz ideális, kereskedelmi forgalomban kapható videokártyákat úgy kapkodják el a boltokból a kriptolázban égők, hogy a készlethiánnyal és a megugrott keresletből fakadó áremelkedéssel is számolniuk kell.

A két videokártya-óriás, az Nvidia és az AMD ezért már kifejezetten bányászatra hangolt hardvereket is piacra dobott a nyáron, az alábbi ábrán pedig az is szépen követhető, ahogy az elmúlt öt évben gyakorlatilag együtt mozgott az Nvidia-részvények és a bitcoin árfolyama.

Forrás: Google Finance

Most lett a hobbiból komoly üzlet

Amikor a Vice három éve egy kínai bitcoinfarmon járt, az ott rendszerbe állított gépek havi 80 ezer dolláros villanyszámla mellett napi 20-25 bitcoint tudtak kitermelni, ami akkor 200-250 ezer dollárt ért. Itt épp 3000 egymással összekötött, az internetre csatlakoztatott bányászgép pörgött éjjel-nappal, az ehhez szükséges hűtőberendezések süvítése és minimális, de állandó emberi felügyelet mellett. De ahogy idővel egyre komplexebbé vált a megfejtendő feladat, már nemhogy egyénileg, hanem kisebb csoportokban sem éri meg bányászkodni. A mai kriptofarmerek ehelyett gyakran globális társulásokhoz (úgynevezett poolokhoz) csatlakoznak a hardverükkel, a kiszámíthatóbb jutalmazás reményében, és elterjedt a felhő alapú bányászat is, amely során óriási bitcoinfarmok gépeit lehet virtuálisan kibérelni, és kivenni az üzletből a részesedést.

Mivel azonban a kitermelhető bitcoin mennyisége – az alkotó szándéka szerint – véges, arra is kell gondolni, mi ösztönzi majd a közösséget a tranzakciók elkönyvelésére, ha a bányászok munkája a teljes, 21 milliós bitcoin-készlet kitermelése után feleslegessé válik. A legtöbb szakértő szerint ez 2145 környékén következik be, és addigra már rég többet keresnek majd a bányászok az idővel egyre stabilabbá váló tranzakciós díjakból, mint magából a bányászatért járó jutalomból – cserébe a blokklánc-ellenőrzés a viszonylag gyors pénzszerzési lehetőség helyett hosszabb távú befektetéssé alakul.

A kriptovaluták piaci kapitalizációja a tízezres határátlépés idején a 300 milliárd dollárt közelítette, ebből viszont csak nagyjából 175 milliárdot tett ki a bitcoin – a nyílt forráskódnak köszönhetően ugyanis bárki ismerheti és továbbfejlesztheti az eredeti szoftvert, ennek eredményeként egyre több valutát dobnak a digitális piacra. Az új kriptopénzek létrehozásának egyik módja a hard fork, amely során úgy változik a bitcoin-blokklánc protokollja, hogy alapvető konszenzusszabályok módosulnak (pl. blokkméret, bányászok jutalmazása), így jött létre a Bitcoin Cash, a Bitcoin Gold vagy a Dash is.

A bitcoinnak viszont több olyan konkurense (Ripple, Litecoin, Zcash) is megjelent az elmúlt években, amely nem az eredeti blokkláncot viszi tovább, hanem hasonló alapokra építkezve, de teljesen függetlenül próbál helyet követelni a kriptopiacon. Ezek közül is az Ethereum platformja a legjelentősebb: az először 2015 nyarán kibocsátott ether (éter) árfolyama az év elején még a 10 dollárt sem érte el, most viszont már hónapok óta 300 dollár fölött ingázik – jelenleg az 500 dolláros határt közelíti. De az Ethereum nem is mint fizetőeszköz fontos igazán. Akkor miért fontos?

Megvan a jövő nagy megoldása, csak még nem pontosan tudni, mire

Az Ethereum alkotói felismerték, hogy egy blokklánc alapú adatbázis nemcsak számlaegyenleget képes manipulálhatatlan formában tárolni, hanem például szerződéseket is. A Turing-teljesre tervezett, vagyis minden elméletben algoritmizálható feladat megoldására képes rendszerben így bármilyen okosszerződést meg lehet kötni – ennek lényege, hogy ha két fél valamiben megegyezik, és ezt digitális aláírásával szentesíti, akkor a rendszer automatikusan végrehajtja a megállapodást, a lefektetett szabályok szerint. Azaz a szerződést nem lehet megszegni, akár lakásbérletről, értékpapírok adásvételéről vagy közösségi finanszírozású projektek kivitelezéséről van szó.

Azt talán még Satoshi Nakamoto sem tudta, hogy milyen lehetőségek rejlenek a blokklánc-technológiában az egyszerű fizetésen kívül. Ahogy a Harvard Business Review írta márciusban: „A blokklánc azt teszi majd a pénzügyi rendszerrel, amit az internet tett a médiával”.

A Newsweek 1995-ben hozta le Clifford Stoll azóta legendássá vált jóslatait az internet jövőjéről. A csillagász egy-egy éles meglátása mellett többek közt szűretlen adatok óceánjának nevezte a Google- vagy Wikipédia-mentes webet, de az internetes könyvvásárlást és újságolvasást is nevetségesnek tartotta. Most hasonló szkepticizmussal nézik a bitcoin és a többi blokkláncra épülő kezdeményezés nyolc éve tartó, egyre komolyabb duzzadását, mint a Stoll cikkének megjelenésekor hatéves világháló kezdeti botladozásait.

Átláthatóság, biztonság, cenzúrázhatatlanság – ez a blokklánc szentháromsága Trinh Anh Tuan, a Budapesti Corvinus Egyetemen belül működő Fintech Center vezetője szerint. Ezek a tényezők olyan előnyt jelentenek, amiért már érdemes felvenni a harcot a rendszernek gyakran felrótt gyenge pontok ellen – mondta a kutató a Qubitnek. Az egyik legnagyobb, megoldásra váró probléma Trinh szerint az anonimitás kérdése. Mivel minden közösségileg feldolgozott tranzakcióból vissza lehet keresni a számlát, ahonnan jött a pénz, a központ vezetője szerint fontos névtelennek maradni, hogy a zsarolás vagy a hackelés még csak fel se merüljön senkiben. Másfelől viszont a névtelenség alaposan megnehezíti a hatóságok dolgát, amennyiben a bűnözők pénzmosásra vagy illegális finanszírozásra használják a rendszert.

A legnagyobb vállalatok, köztük számos bank és tech-cég már szövetségeket (R3, Hyperledger) is létrehoztak, hogy közösen gondolkodjanak a technológiában rejlő lehetőségek kiaknázásáról – az Enterprise Ethereum Alliance nevű, már kétszáznál is több taggal rendelkező brainstorming-közösségben az OTP Bank is helyet kapott idén júliusban. Érdekes módon olyan intézmények is fejest ugrottak a technikába, amelyeknek egyébként a végét jelentené a blokklánc alapú berendezkedés: a legnagyobb amerikai elszámolóház, a nagy blokklánc-kutatásokba belevágó Depository Trust & Clearing Corporation például tipikusan olyan harmadik fél, amely nem kívánatos a közvetlen interakción alapuló okosszerződések világában. A Wired szerint ez viszont csak a Szilícium-völgyből ellesett védelmi mechanizmus, miszerint „fel kell karolni a legnagyobb fenyegetést jelentő technológiákat, mielőtt mások felhasználják ellened”.

Csak a blokkláncainkat veszíthetjük

A Marginal Revolution blogot vezető közgazdász, Tyler Cowen a bitcoin nagy tízezres napját után azt írta: „Sokáig azt gondoltam, hogy a bitcoin egy lufi, de megváltozott a véleményem”. Cowen elsősorban a legtartósabb lufinak is nevezett arany kihívóját látja a bitcoinban, tehát pénz helyett vagyontárgyként tekint rá. 

Ugyanazon a napon jelent meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjjal kitüntetett Jean Tirole cikke a Financial Times-ban: „A bitcoin két különböző kérdést vet fel. Fenntartható? És ha az, akkor hozzájárul a közjóhoz? A válaszaim: valószínűleg nem és biztosan nem”.

Tirole az elmúlt hónapok eseményeit látva eljutott odáig, hogy egyértelmű lufinak nevezze a bitcoint, de amíg a nagy közgazdászok a kriptovaluták jövőjén vitatkoznak, a cikkéből kiderül, hogy van valami, amiben megvan a közös nevező: „A szkepticizmusom nem érinti a blokkláncot, a bitcoin mögötti technológiát. A megosztott főkönyv szívesen látott innováció, rengeteg hasznos alkalmazási lehetőséggel”.