A szkeletonozás a szánkózás legbrutálisabb módja

A 2018. évi téli olimpiai játékokon a bob, a szánkó és a szkeleton versenyszámait közös pályán, a pjongcsangi Alpensia Sliding Centre-ben rendezik meg.  

A szánkóban és a szkeletonban (a szó angolul csontvázat jelent, egy erősen lecsupaszított szánkóra kell gondolni) a szénszálas műanyag szánok korcsolyaszerű, éles pengéken csúsznak, hogy minél kisebb legyen a mozgást akadályozó súrlódási erő. A két sportág versenyzőinek hasonló fizikai akadályokat kell legyőzniük, amit az alábbi képlettel írhatunk le:

Azaz a közegellenállási erő (FD)  egyenlő az alakfüggő ellenállástényezőt (C, tipikus értéke: 0,4-1), levegősűrűséget (ρ), a sportoló haladási irányra merőleges testfelületét (A) és a sebességének négyzetét (v²) tartalmazó szorzat felével. A versenyzők a lehető leggyorsabb indulással, nekifutással maximálják a kezdősebességüket, a szkeletonosok és a szánkósok – a bobosoktól eltérően –  menet közben még kézzel is rásegítenek. 

Fotó: Tóth Róbert Jónás

A szánkósok hátra fekve, a szkeletonosok hasra fekve, fejjel előre próbálják minimalizálni azokat az erőhatásokat, amik lassíthatják őket a csúszás során. Leginkább a haladási iránnyal merőleges testfelületüket próbálják a lehető legkisebbre szorítani, illetve tökéletes íveken végigcsúszni a jégcsatornában, ahol akár a 140 km/h-s végsebességet is elérhetik a pjongcsangi pályán.

A sportoló vállai és térdei apró mozdulataival éri el az irányváltásokat, testsúlyának minimális áthelyezéseivel, a kanyarokban minél nagyobb íveket fogva, hogy a centripetális gyorsulás is segítse az ezredmásodpercekben mérhető előny megszerzésében:

Azaz a centripetális gyorsulás (ac) egyenlő a sebesség négyzetének (v²) és az ív vagy kanyar sugarának (R) hányadosával. Ez a gyorsulás a kör középpontjába mutat, erre merőleges az érintő irányú sebesség.

Mivel a szkeletonosok fejjel előre csúsznak, a kanyarokban, fordulókban az akár 5G-t is elérő gyorsuláshoz tartozó erő, illetve az ezzel szemben fellépő közegellenállási erő leginkább a fejüket és nyakukat terheli, ezért ritka, hogy napi két-három alkalomnál több csúszást vállaljanak. A sportolók folyamatosan arra panaszkodnak, hogy versenyzés közben tekegolyónak érzik a fejüket.


Forrás: Wikipedia, NY Times, Real World Physics Problems