Egyre több helyen ott a Sátán, egyre nagyobb az igény a profi ördögűzőkre

2018.04.29. · tudomány

Április derekán egyhetes ördögűző konferenciát és tréninget tartottak Rómában. Az első számú katolikus hittudományi egyetemen, a pápai Athenaeum Regina Apostolorumban nem először megrendezett speciális kurzus oka, hogy az exorcizmus iránti kereslet exponenciálisan emelkedik az elmúlt években.

„A történelem során talán legelőször napjainkban fordul elő, hogy az ördögnek sikerül elhitetnie, hogy nem létezik. Ez különösen azért veszélyes, mert ha az ember nem vesz tudomást a létezéséről, akkor nem is védekezik ellene” – nyilatkozta a Magyar Kurírnak két éve Francesco Bamonte, a Vatikán által 2014-ben hivatalosan is elismert Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének (AIE) elnöke.

A 2015-ös exorcizmus-konferencia hallgatósága Rómában
photo_camera A 2015-ös exorcizmus-konferencia hallgatósága Rómában Fotó: Miriam Schmidt/dpa Picture-Alliance/AFP

Csak Olaszországban évi félmillióra tehető azoknak a száma, akiket saját bevállásuk szerint megszállt a sátán, de az Egyesült Királyságban is százezresre tehető az efféle esetek száma – számolt be a Guardian a római konferencia apropóján. Az angliai keresztény think-tank, a Theos szerint az ördögűzés mára a leginnovatívabb vallási iparággá nőtte ki magát – mindenekelőtt a pünkösdista kisegyházak híveinek körében. Az igény egyre növekszik, ám rengeteg az önjelelölt kontár, és az autoditakta, okkult sarlatán, akik rengeteg kárt tudnak okozni a szenvedőknek, ahelyett, hogy segítenének – magyarázta a lapnak az AIE szóvivője.

Háromszáz évig jó volt, aztán megnőtt az igény

A katolikus egyház hivatalosan először a 17. század elején fektette le az ördögűzés alapjait, és a növekvő igény miatt alig húsz éve, II. János Pál pápa alatt, 1999-ben fogalmazta át a szertartást, amelynek pontos menetét egy 84 oldalas dokumentum, a De Exorcismis et Supplicationibus Quibusdam írja le.

photo_camera De Exorcismis et Supplicationibus Quibusdam: az ördögűzés menetének pontos leírása

„Az utóbbi időben sajnos hiányosság mutatkozott e téren a papképzésben. A leendő lelkipásztorok nem értesültek kellőképpen az ördög létezéséről és az exorcizmus, az ördögűzés fontosságáról. Mindez pedig pasztorális szempontból is háttérbe szorította ezt a kérdést. Holott Jézus, aki elsőként űzött ördögöt, nemcsak azt parancsolta a tanítványainak, hogy gyógyítsák az embereket, hanem kifejezetten utasítást adott nekik arra is, hogy űzzék ki az ördögöket” – fogalmaz Francesco Bamonte. Szerinte az importált keleti vallási, illetve újpogány beavatások, az okkult jellegű pszichotechnikák, a kiüresítő meditációk, a szellemidézés, jóslás, ezoterikus energiagyógyászat negatív hatásaitól megsérült személyek igen gyakran a pszichiátriai osztályokon kötnek ki, pedig lehet, hogy csak olyan, úgynevezett szabadító imaszolgálatra volna szükségük, amely a kereszténység kezdetén még élő gyakorlat volt Jézus Krisztus tevékenysége és felhatalmazása nyomán.

„A katolikus egyház vezetése érzékeli és támogatja azt a folyamatot, amelyben újra nagyobb hangsúlyt kap a II. Vatikáni Zsinat előtt és után háttérbe szorult egyházi szabadító szolgálat, amely a gonoszlélek miatt szenvedő emberekkel foglalkozik” – magyarázta 2014-ben a hvg.hu-nak Gál Péter pécsi plébános, aki akkor már több évtizede hivatalos exorcistaként tevékenykedett.

Az ördögűzők ugyan azt vallják, hogy egyes pszichózisok, pszichiátriai tünetek mögött a személyes gonosz hatalom is állhat, elismerve, hogy a betegségek más részének nincs köze a sátáni erőkhöz. A képzett exorcisták ezért rendszeresen konzultálnak pszichiáterekkel, de belgyógyászati, idegrendszeri, immunológiai vizsgálatokat sem restek kérni a diagnózishoz.

Exorcizmus-ábrázolás a középkor végéről
photo_camera Exorcizmus-ábrázolás a középkor végéről Fotó: leemage

Gyanús, ha nyelveken beszélsz

Az exorcisták szerint az ördög jelenlétét a 21. században is változatlan jelekből lehet felismerni. Ilyen, ha valaki olyan nyelveket ismer, amelyeket nem tanult, ha a természetesnél nagyobb erővel rendelkezik, ha ellenérzéssel vagy utálattal viseltetik szent dolgok iránt, anélkül, hogy oka lenne erre, vagy ha bármely téren olyan ismereteknek van birtokában, amelyekről nem lehet tudomása.

Az Isten iránt érzett gyűlölet is ide tartozik, de az is, ha valakiből hányás útján olyan tárgyak távoznak, amelyek természetes körülmények között nem lehetnek jelen egy ember testében. Olyan is előfordul, hogy a pupilla teljesen fehérré válik, és a szem eltűnik. Az is az ördögi megszállás jele lehet, ha a személyiség megváltozik, de nem pszichiátriai esetről van szó, hanem arról, hogy valami olyan lakozik az emberben, ami meg akarja őt semmisíteni. A további jelek között szerepel a csökkenő étvány, a helyiségben tapasztalható hidegség, a levitáció, és az illető hangjának elváltozása.

Valójában örömteli esemény

Bamonte szerint egy-egy ilyen szertartás egyáltalán nem úgy zajlik, ahogyan a mozivásznon látni. „Az ördögűzésnek nem az a lényege, hogy az emberek minél jobban megijedjenek, hogy a sátán minél borzalmasabbnak tűnjön, hanem az, hogy Isten dicsősége és Szűz Mária hatalma megmutatkozzon. Fölösleges tehát ilyen filmeket nézni, mert ezek nem az ördögűzés lényegét mutatják be, és túlságosan sötéten ábrázolják ezt a szertartást, holott valójában egy örömteli eseményről van szó. A valódi ördögűzés során jelen vannak a szentek, a Szűzanya, megmutatkozik Jézus és Isten szépsége, megnyilvánul a szeretetük” – magyarázza az exorcistákat tömörítő világszövetség vezetője.

Szent Márton ördögöt űz Chartres-i katedrális ólomüveg-illusztrációján
photo_camera Szent Márton ördögöt űz Chartres-i katedrális ólomüveg-illusztrációján Fotó: Manuel Cohen/Manuel Cohen

A hivatalos protokoll szerint az ördögűző pap meghallgatja a hozzá forduló embert, és ha lehetséges, a környezetében élőket is. Bamonte szerint ezután egy tapasztalt exorcista már nagy biztonsággal meg tudja állapítani, hogy szükség van-e rá, vagy nem. Ezután jöhet a hivatalos, évszázados, latin nyelvű szertartás, amelynek leglényegesebb eleme a pap hite és Szűz Mária közbenjárása.

A 2012-ben frissített protokoll szerint ördögűzést csak és kizárólag az egyház által felkért, a rítusban jártas képzett személy végezhet, olyan teológiailag iskolázott exorcista, aki a tisztában van azzal, hogy a többségi társadalomtól eltérően viselkedő, deviáns embertársa nem feltétlenül attól olyan, amilyen, mert megszállta az ördög.