Bemutatkoztak Magyarországon az ipari automatizálás celebjei, a kobotok

Miközben a laikusok többnyire sosem hallottak még róluk, a kobotok az utóbbi években az ipari automatizálás celebjeivé válnak. Egy kobot, vagyis kollaboratív robot legfőbb jellemzője, hogy együttműködésre programozták: az emberek mellet, velük szoros együttműködésben végzi a dolgát. A lényeget a Microsoft nemrégiben így foglalja össze egy animációban:

Az Ipar Napjai kiállításon, május 15-18 között a budapesti Hungexpón is többféle együttműködő robottal ismerkedhetett a nagyérdemű. Volt, amelyik az amőba egy meglehetősen bonyolult verzióját játszotta az arra járkálókkal. Egy másik lefényképezte, aki erre igényt tartott. Egy anyagmozgatásban hasznosított példány az általa szállított csomagokkal megrakodva megállt, és türelmesen megvárta, amíg az emberek elhaladnak előtte, aztán folytatta tovább az útját, mintha mi sem történt volna. Az MTA-SZTAKI standján kiállított kobottal építőkockázni lehetett:

A gépek evolúciója

Az ipari robotok eddig többnyire hatalmas monstrumok voltak, amelyek a beprogramozott feladatokat bármi áron végrehajtották. Színre fújnak karosszériaelemeket, kiválogatják a hibás alkatrészeket vagy méret szerint a csavarokat. Mindezt elképesztő gyorsasággal és pontossággal. 

A nagy méretű, precíziós robotkarokkal felszerelt gépek azonban nemigen alkalmasak arra, hogy embereket engedjenek a közelükbe. A nemcsak villámgyors, hanem éppen ezért meglehetősen balesetveszélyes robotokat leginkább csak ketrecekbe vagy plasztikkalitkákba elzárva lehet biztonságosan üzemeltetni. Mivel a programozásuk meglehetősen bonyolult, ha egyszer telepítették őket, a munkaállomásaikat nemigen érte meg áthelyezni.

Más kérdés, hogy cserébe rendkívül hatékonyak, és gyorsak. Mint ez itt:

A paradigmaváltást a programozási kapacitás és a szenzortechnológia fejlődése hozta el az 1990-es évek végén. Edward Colgate és Michael Peshkin amerikai mechatronikai mérnököknek szemet szúrt, hogy a robotoknak – érzékelők híján – esélyük sincs az „önálló” döntéshozatalra. Kísérleti robotjaikat szenzorokkal szerelték fel, és a gépek így nemcsak önállóbbak, hanem együttműködőbbek is lettek. 

A kobotok biztonságán azért még ma is lehet csiszolni – mondja Beregi Richárd, az MTA-SZTAKI kutatója. Ahhoz, hogy egy esetleges balesetnek még a lehetősége is ki legyen zárva, három feltételnek kell teljesülnie egy automatizált munkakörnyezetben. Az akadályt észlelő robotnak 20 millisecundum alatt illik teljesen leállnia. Emellett pedig a munkaasztalnak, valamint a munkadarabot tartó karnak is mobilisnak kell lennie. Mindezek miatt a kobot-munkaerő annyira drága, hogy egyelőre nem nagyon éri meg együttműködő robotokba beruházni.

Nagy ára van a biztonságnak

Az sem ártana, ha az akadályt észlelő kobotok nem leállnának, hanem irányt változtatva kikerülnék az útjukban kerülő embereket és folytatnák a munkát. A mozgás-, súly-, fény- és egyéb érzékelők jelzésére azonban egyelőre csak lassítani vagy megállni tudnak. A korábbiaknál könnyebben programozható és rugalmasabb kobotok ráadásul lényegesen lassabbak is, mint a klasszikus ipari robotok – említett a Qubitnak további negatívumokat Pelei Gergő, a Robot-X fejlesztője.

Magyarországon nemhogy az igény, de még az érdeklődés is egészen újkeletű a kobotok iránt. Az együttműködő robotoknak a villamosmérnök szerint akkor lesz igazán helye a gyártósorokon, ha sikerül megtalálni az egyensúlyt a gyártási sebesség és a rugalmasság között. 

Erre leginkább azokban az iparágakban van esély, ahol kevés darabszámban, de rendkívül hosszú időn át gyártott termékek jönnek le a futószalagokról. Nem árt, ha a munkafolyamatoknak is viszonylag gyakran kell változni, ami egy klasszikus gyártósorral nemcsak nehézkes, az átállások miatt drága is lenne – mondta Beregi. 

Az ipari szereplők közül például az autógyártók beszállítói kényszerülhetnek a leghamarabb arra, hogy kobotokat alkalmazzanak. Az alkatrészeket ugyanis akár 20-30 éven át is garantálniuk kell. 10-15 évvel egy-egy modell bevezetése után pedig nemigen lesz szükség mondjuk ahhoz való ablaktörlőlapátok tömeges gyártására.

Csak a robot utáni sörhöz nem partnerek

Az átlagosan 25-30 ezer dollárért kapható gépek két éve az ipari robotok mintegy negyedmilliós forgalmának még csak az 5 százalékát jelentették. Az ipari robotikában élen járó vállalatok, például a német KUKA, a japán FANUC,  illetve az amerikai Rethink Robotics is abban bízik, hogy a szóban forgó mutatók a közeljövőben viharos sebességgel változtnak majd. A Universal Robots például úgy kalkulál, hogy a kollegiális viszonyra programozott robotok forgalma várhatóan minden évben 50 százalékkal nő majd. A dán gyártó szerint a kobotok 2020-ra világviszonylagban 3 milliárd dolláros bevételt hoznak majd. 

A kobotok 25-30 ezer dolláros ára magasnak tűnhet ugyan, ám ezek a gépek valójában lényegesen olcsóbbak a hagyományos munkaerőnél. A Barclay's Research Piackutató Intézet szerint a kínai kétkezi munkaerő másfélszer, a kelet-európai kétszer, a németországi pedig kis híján nyolcszor annyiba kerül, mint egy kobot csatasorba állítása. 

Robotok és munkások költséghatékonyságaGrafika: Barclay's Research / FT

A humán erőforrásnak, legalábbis egy MIT-kutatás szerint, mégsem muszáj szakszervezetekbe tömörülni a munkahelyük védelmében. A neves amerikai egyetem nemrégiben végzett felmérése szerint ugyanis a humán-kobot együttműködés nemcsak annál bizonyul hatékonyabbnak, mintha az összes munkát humán erőforrásból oldanák meg. A kollaboráns csapatok a csak robotokból álló munkaegységeket is durván lenyomták. Majdnem kétszer annyi feladattal birkóztak meg az emberek által támogatott robotok, mint azok, akiket a beprogramozott teendőikkel magukra hagytak.

Meghalt Paul Allen, a Microsoft társalapítója

Az ismert filantróp, a Seattle Seahawks és a Portland Trail Blazers tulajdonosa, a Microsoft társalapítója non-Hodgkin-limfómában szenvedett, 65 éves volt. Ő volt az az ember, aki már Musk előtt megtestesítette a Vasembert, csak túl szerény volt hozzá, hogy híresztelje.