DNS-teszttel erednek a Loch Ness-i szörny nyomába

A Skócia második legnagyobb tavából, a Loch Nessből vett minták végre eldönthetik, hogy valóban létezik-e a legendás szörny, Nessie. A környezeti DNS-elemzést az eddigiekben is sikeresen alkalmazták a tengeren a bálnák és cápák élőhelyeinek tanulmányozásakor, ezúttal a tó vizét elemzik vele. A vizsgálat során az állatok által hátrahagyott bőr- és pikkelydarabkákat, valamint a vízben található ürüléküket elemezték, így kaptak képet arról, hogy miféle jószág járt az adott területen - ha pedig létezik a Loch Ness-i szörny, bizonyára megtalálják az ő nyomait is. Úgy tűnik, 2019-re végre kiderülhet, hogy valóban egy plezioszaurusz lakja-e a tavat, vagy csak egy évszázadokon átívelő viccről van szó.

Szörny? Nem, kacsa

A szörny észlelését az elmúlt években többféleképpen is próbálták magyarázni: az első és leginkább kézenfekvő elképzelés szerint azért láthatták Nessie-t, mert tényleg a tóban él. Ezen nincs mit bonyolítani, de akadnak, akik szerint sokan a tóba tévedt fókákat keverik össze a szörnnyel – az ember egyszerűen nem számít rá, hogy találkozik velük.

Így könnyen lehet, hogy annak idején Szent Kolumbát is ez tréfálta meg: Írország és Skócia védőszentje a legenda szerint 565. augusztus 22-én találkozott a szörnnyel, aki épp arra készült, hogy elfogyasszon egy korábban megharapott halászt, de a szent visszaparancsolta a tó mélyére. Mások úgy vélik, hogy egész egyszerűen fatuskókat szoktak szörnynek nézni; ennél valamivel meglepőbb elmélet az, amely szerint a ködben könnyen összekeverni egy libát Loch Ness rémével.

Nessie nyomában

A szörny utáni DNS-kutatást kutatást Neil Gemmell, az új-zélandi Otagói Egyetem professzora vezeti, aki nem zárja ki, hogy végre fülön csípik a szörnyet, bár nem fűz komolyabb reményeket a dologhoz. Egy bizonyos: a két héten át tartó mintavétel utáni elemzések sokat elárulnak majd a tó biodiverzitásáról. A vizsgálatokat Ausztráliában, Dániában, Franciaországban és Új-Zélandon végzik majd el. A DNS-mintákat a kutatók összevetik az ismert fajok mintáit tartalmazó adatbázissal, így a szörny rajongói még reménykedhetnek abban, hogy ha véletlenül egy ismeretlen mintára bukkannak, Nessie valóban a tóban lakik. (Gemmell szerint akkor sem kell letörni, ha nem találnak erre utaló DNS-t: szerinte a szörnyhívők úgyis kitalálják, hogy Nessie földönkívüli, és nincs DNS-e, esetleg átmenetileg elköltözött a tóból).

A kutatás valódi jelentősége, hogy kiderül majd, mi a helyzet a tó igazi szörnyeivel, a gorbusalazacokkal, amelyek kiszoríthatják az őshonos lazacot a skót vizekből. Az eredetileg Kanadában élő halak ugyanazért az élelemért versengenek, mint skót társaik, tavaly pedig a helyi vadvédelmi hatóságok legnagyobb bánatára már a Ness folyóban is felbukkantak. A halak által hátrahagyott DNS vizsgálatával az is kideríthető, hogy milyen állatok élnek egy adott élőhelyen, ahogy arra is következtethetünk, hogy milyen tömegben vannak jelen. Mark Y. Stoeckle, a Rockefeller Egyetem biológusa szerint az eDNA, vagyis a környezeti DNS vizsgálata egyszerűbbé és olcsóbbá teszi a vízi élővilág vizsgálatát.

Védett állat

A Loch Ness-i szörny Nagy-Britanniában védett állatnak minősül, védelméről az 1981-es skót vadvédelmi törvény gondoskodik – tehát ha egyszer felbukkanna, nem lenne félnivalója. Mások szerint Nessie-re nem is ez a törvény vonatkozik, hanem a Királyi haltörvény – ám ebben az esetben, ahogy George L. Gretton, az Edingburghi Egyetem professzora rámutatott, a szörnynek bálnának kellene lennie, ugyanis ez a rendelkezés a neve ellenére kizárólag bálnákra vonatkozik.