Hungarofuturizmus: a nemzetgép irritációja a kalapács erotikájával

Mint minden tisztességes mozgalomnak, a hungarofuturizmusnak is van egy kiáltványa, ami idén év elején jelent meg, és már magában is meglehetősen ambiciózus célokat tűz ki maga elé – bár ki tudja, lehet, hogy nem is olyan nehéz helyreállítani a „talán sohasem volt jövőbe vetett bizalmat”. A Nemes Z. Márió irodalmár, mozgalmár, költő vezetésével létrejött mozgalomról valószínűleg kevesebben hallottak, mint ahányan részt vesznek benne, de ez természetesen semmit nem von le a jelentőségéből. Sőt.

A hungarofuturizmust, amelynek alapötlete két éve fogalmazódott meg, sokféleképpen körül lehet írni. Nemes Z., aki több kísérletet tett rá, hogy kitalálja, mit talált ki, a Kalligram művészeti folyóirat most megjelent, 2018 nyári, jelentős részben a mozgalomnak szentelt számában a hungarofuturista hazaszeretetet úgy írja körül, mint “a nemzetgép irritációját a kalapács erotikájával”, ami, még ha nem is feltétlenül megvilágító erejű, indenképpen izgalmasan hangzik.

Az irányzat saját bevallása szerint az űr felől közelít a mai magyar irodalomhoz, kultúrához és közélethez, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül köze lenne a sci-fi irodalomhoz – sokkal inkább Mézga Gézához, ehhez a speciálisan magyar termékhez köthető. Mézga Géza mint generációs élmény mindenkinek megvan, és még akkor is, ha a HUF (rövidítve csak pénznemként emlegetik magukat, hiába a Szíriusz) saját bevallása szerint enyhén szólva különös viszonyban áll magával az idővel, ugyanis egyszerre támad a fiktív múlt és a fiktív jövő felől – ezt nevezi anakronisztikus praxisnak. Akinek ez még nem volt elég: a posztmagyar kísért is, legalábbis úgy, ahogy Jacques Derrida fogalmazta meg ezt a gyakorlatot. „Úgy látogatja a magyarságot, akár a kísértet az élőket” – írja Nemes Z. Márió az Atlantisz elveszett, Trianon egy kabaré! Magyar Delfineket! című bevezetőjében, vagyis az irányzat az újabb és újabb visszatéréssel a nemzeti öntudathoz és még inkább a nemzeti tudattalanhoz (amire még visszatérünk) tulajdonképpen addig zaklatja az erőszakos kutakodással a jelenben élőket, míg el nem árulnak valamit magukról.

A nemzeti tudattalan nyomában

„Ha létezik olyan, hogy »nemzeti tudat«, akkor szerintem létezik olyan is, hogy »nemzeti tudattalan«, s engem ez kicsit jobban érdekel, mint a nemzetképek. Mutatja, hogy nem nemzetkép van, hanem nemzetgép, amely működik akkor is, ha te speciel nem akarod” - írja Borbély András költő esszéjében, amelyre az Atlantisz elveszett... is visszautal a nemzetgép irritációjával. Ebben a tudattalanban keresik a hungarofuturisták azokat a kollektív traumákat és elfojtásokat, amelyek MINEK A gépszerű működését diktálják.

Nemes Z. szerint mindez egyfajta kreatív tébolyként jelenik meg a gyakorlatban, amelynek során új játékteret és új mitológiát próbálnak létrehozni – legyen szó performanszművészetről, költészetről vagy prózáról. A nacionalizmusra jellemző, hogy a magyar identitás motívumait és fogalmait sajátítja ki, állítja Nemes Z., a hungarofuturisták pedig ezeket próbálják spekulatív fikciók felhasználásával visszanyerni a maguk számára, sőt, kiáltványa első pontja szerint a mozgalom arra törekszik, hogy „egy kísérleti földrajz keretében újrateremtse a Kárpátok flóráját és faunáját”. Ha ez még mindig nem lenne elég, a nemzet identitását is kilövik az űrbe, hátha.

Sok a technoparaszt

Az 1909-ben megjelent Marinetti-féle futurista kiáltványban még „a veszély szeretetét, az erőre és merészségre való törekvést” akarták megénekelni. Azóta sok víz lefolyt a Szíriuszon: a hungarofuturisták már túl akarnak lépni a biológiai korlátokon is, bár, ahogy erre Nemes Z. is felhívja a figyelmet, ennek ára van: ha valaki például busóvá szeretne válni, az természetesen bundát növeszt. Jó hír, hogy a busón kívül még több út is áll a leendő mozgalmárok előtt, lehetnek például hungaroamazonok, lúdvércek, vajákosok, lósámánok, szépasszonyok és medveemberek, ahogy választhatják a hungarofeminizmus vagy a technoparasztság útját is. Ez utóbbiból állítólag már egész jól áll a mozgalom (nyugtalanságra semmi ok, ugyanis a kiáltvány 2.5-ös pontja szerint „aki nem velünk van, az is velünk van”). A kollektív projekt, amely egyébként a Technologie und das Unheimliche-ből nőtte ki magát, amikor Nemes Z. Márió és az esztéta Miklósvölgyi Zsolt megfogalmazták a szíriuszi alapvetéseket, célja a hagyomány megkérdőjelezése és egy játékos, új megközelítés felvétele, és úgy tűnik, egyre többen vevők rá: a Kalligram mostani hungarofuturista blokkja mellett fanzine- és könyvszinten is várhatóak további kiadványok.

Bánk Bán színi utasításokban és a vakondmagyarok

A hungarofuturizmus kínálata elég sokszínű: helyet kap benne a szöveg nélküi Bánk bán, jövőképek a kozmoszpolitikai helyzetről (Interkozmosz, űrverseny a hátsó udvarokban), Cserna-Szabó András merengős-kosztolányis novellája a Feneketlen tónál, de előkerülnek a vakondpatkány-magyarok és a teleszült nemzethalál is. És persze nem maradhatott ki az űrből visszatekintő hungarofuturisztikus megközelítésből a már említett ikon, Mézga Géza sem, hiszen MZ/X nagyjából megtestesíti mindazt, amiről a mozgalom álmodik, csak sajnálatos módon nem busó, és a Szíriuszhoz sincs túl sok köze.

A merítésből látható, hogy még az irodalmon belül is mennyi mindent képes befogadni a HUF, ennek megfelelően nem meglepő, hogy a noise-tól a filmklubig mennyi minden helyet kaphat benne. TÜK TÜK NOVAPUTY, ahogy a művelt technoparaszt vagy hungaroszaurusz mondaná Tamkó Sirató Károllyal a szíriuszi ősnyelven: „És várj reám, én szép hazám, VILÁGŰR!”, amely, ha már végtelen és tágul, ugyanúgy képes teret adni olykor egy-egy szőrös busónak, mint az ős-gyík-turul reptének a pikkelyes Hold körül.