Az ember, aki puszta kézzel nekiment az Apple-nek

Népmesébe illő történet bontakozott ki az utóbbi években az Egyesült Államokban: egy végtelenül egyszerű, bár nagyszájú és öntudatos, 31 éves New York-i szaki, Louis Rossmann magára haragította az Apple-t. A földkerekség legértékesebb, 927 milliárd dollár piaci értékűre becsült, kaliforniai székhelyű vállalata cserébe teljes erejéből rátámadt Rossmannra, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy a nyugati parti hétfejű sárkány nem bírja legyűrni a keleti parti királyfit.  

Rossmann, az Apple főellensége egy East Village-beli, néhány négyzetméteres, földszinti üzlethelyiségben, Handsome Dan cukorkaboltja és egy csirkebüfé között szövögeti ördögi terveit: megfizethető áron vállalja a törött, tönkrement, vagy máshol tönkretett MacBookokat, és ahelyett, hogy kidobná őket, képes szétszedni, összerakni, megforrasztani a kütyüket, gyakran tizedannyiért, mint amennyiért az Apple üzleteiben üzemelő szervizekben, a Genius Barokban (magyarul: zsenipult!) vállalnák a javítást. 

Louis Rossmann New York-i műhelyében

Rossmann azt állítja, és ezt számtalan videó dokumentálja, hogy az Apple szervizei gyakran félrediagnosztizálják a hozzájuk bevitt számítógépek hibáit, és olyan magas árat mondanak, hogy a javítás helyett jobban megéri új gépet venni, miközben ő a műhelyében olcsón, sőt néha ingyen meg tudja javítani a kidobásra ítélt készülékeket. Talpalatnyi, zsúfolt, néhány alkalmazottat foglalkoztató szervizében profi mikroszkópokat, oszcilloszkópokat és multimétereket használ; megvannak neki az Apple-készülékek pontos kapcsolási rajzai, és egy olyan, saját fejlesztésű célszoftver, amivel a rajzok alapján azonosítani tudja a hibás alkatrészt. 

Az Apple ezzel szemben azt állítja, hogy Rossmann jogosulatlanul használja a kapcsolási rajzokat, nincs felhatalmazása arra, hogy javításokat végezzen, a pótalkatrészeket pedig nem hivatalos forrásból szerezi be (ezt nem is tehetné, mert az Apple még egy csavart sem hajlandó eladni az engedélye nélkül működő szervizeknek), hanem Kínából, meg olyan gyanús helyekről, amelyekről az Apple hallani sem akar. 

Csúcsra jár a Genius Bar az Apple New York-i üzletében az 5. sugárútonFotó: Natalia Seliverstova/Sputnik

Többen azzal vádolják az Apple-t, hogy szándékosan azért ad ilyen magas árajánlatokat, hogy a felhasználó inkább új számítógépet vegyen a javítás helyett, az óriáscég szerint viszont nem ő, hanem Rossmann jár el tisztességtelenül, mert azt a látszatot kelti, hogy cége, a Rossmann Repair Group, hivatalos szervizként működik. A vita olyannyira eldurvult, hogy annak ellenére, hogy a kis szerelőműhely sehol sem állítja, hogy Genius Bar működne benne, az óriáscég minden lehetséges eszközt megragad, hogy ott toljon ki Rossmannal, ahol tud. Az ügyben már megmozdult az amerikai vámhatóság is: tíz MacBookokba való akkumulátort foglaltak le, és bírságot szabtak ki Rossmann cégére, a vád szerint ugyanis az utángyártott vagy használt alkatrészek felhasználásával „meghamisítja” az eredeti számítógépeket. 

Ahogy az a népmesékkel lenni szokott, a történet mostanra szimbolikussá vált: Rossmann amellett, hogy tehetséges szerelő, YouTube-csatornát indított, főleg  a javításokról, máskor csak az élet dolgairól is úgy általában, és ebben a pillanatban 767 ezer követője van a YouTube-on, néha több milliós nézettségű videókkal.  És ami még fontosabb: Rossmann a Right to Repair, a javítás jogáért több fronton küzdő mozgalom meghatározó arca lett.

Right to Repair: a szabad szerelés joga

A Right to Repair mozgalom alapvetően azt követeli az állami törvényhozóktól, hogy biztosítsák nekik a lehetőséget ahhoz, hogy maguk javíthassák meg a holmijaikat, ehhez pedig kötelezzék a nagyvállalatokat arra, hogy hozzák nyilvánosságra a szereléshez szükséges információkat. 

Egyelőre úgy fest a dolog, hogy az Apple már azt is jogsértésnek könyveli el, ha valaki közzétesz egy videót arról, hogy néz ki belülről egy számítógépe, azt meg pláne, ha valaki megpróbál egy kapcsolási rajzot is összerakni róla. Meg kell hagyni, hogy Rossmann sem bízta a véletlenre a dolgot: videóiban élesen kritizálja a techcég szervizgyakorlatát, és az Apple számára elég kínos módon több konstrukciós hibára is felhívja a figyelmet. Mint több videójában elmondja: amikor az ember megvesz egy készüléket, az a tulajdonává válik, és onnantól kezdve azt csinál vele, amit akar: ha úgy gondolja, lisztbe forgatja és kisüti zsírban, ha meg úgy gondolja, megjavíttatja valakivel, akiben megbízik. És ha a hivatalos szerviz, a Genius Bar széttárja a kezét, vagy bemond a javításra 2000 dollárt, akkor megkeres valaki mást – például Louis Rossmannt.

Az Apple főhadiszállása a kaliforniai CupertinóbanFotó: JUSTIN SULLIVAN/AFP

Rossmann YouTube-os népszerűsége hamar felkeltette az Apple figyelmét, olyannyira, hogy 2016-ban még az is felmerült, hogy a cég jogi eszközökkel leszedeti a videókat a netről (erről később kiderült, hogy kacsa, Rossmann viszont megerősítette, hogy a cég megbízásából valóban felvették vele a kapcsolatot az Apple szabadalmi jogászai, de a következő videójában már azt mondja, hogy a megbízott jogászok szerint valójában még tetszenek is a videói az Apple-nek). 

A Rossmann Repair Group főhadiszállása New Yorkban, Handsome Dan cukorkaboltja és egy csirkebüfé közöttFotó: Google Street View

Ha ez utóbbi tényleg így van, az Apple elég furcsán fejezi ki a szeretetét, ugyanis azóta is folyamatosan támadja Rossmannt és a hozzá hasonló szakembereket, pótalkatrészeket pedig továbbra sem bocsát áruba a nem hivatalos (non-authorized) szervizeknek. A cég tagadja azt is, hogy bármi köze lenne ahhoz, hogy az amerikai vámhivatal feltartóztatta a műhelyekbe érkező alkatrészeket is – ezekről ugyanis azt gyanítják, hogy hamisítványok, és jogosulatlanul szerepel rajtuk az almás logó - még akkor is, ha egy néhány centi hosszú kábelről van szó. Rossmann szerint nem véletlen, hogy az Apple minden lehetséges módon megpróbálja meggátolni a Right to Repair mozgalom számára kedvező törvényeket, a cég szervizelési politikája ugyanis fontos bevételforrást jelent, ezért is próbálja ellehetetleníteni az alternatív megoldásokat.

Minden levédetve

Az Apple engedélyével működő márkaszervizeknek egyrészt szerződniük kell a céggel, fizetniük kell a licencért, másrészt a hivatalos javítási protokoll szerint kell eljárniuk, vagyis akkor sem bonyolódhatnak olyan aprólékos javításokba, ha a szakember ért is a javításhoz. Nem csoda, ha a kábel logója is szemet szúrt a cégnek: az Apple érthető gazdasági okokból tűzzel-vassal védi mindazt, amit saját szellemi termékének gondol. 

Korábban a cég az iPhone téglalap alakú formáját is le akarta védetni, de szabadalmat nyújtott be az Apple Store-ok berendezésére is. Nem is eredménytelenül: az Apple hosszú éveken keresztül pereskedett a Samsunggal a szabadalmi jogok miatt, az ügyben legutóbbi, 2018-as ítélet 539 millió dolláros kártérítés megfizetésére kötelezte a dél-koreai vállalatot. A két cég közötti háború 2011 óta tart, az Apple eredetileg egymilliárdot követelt, a Samsung pedig csak 28 millió dollárt akart adni. Tim Cook, az Apple vezérigazgatója szerint egyik perben sem a pénz volt a legfontosabb, hanem a szellemi tulajdon és az értékek elismerése, és persze a minőségbiztosítás. Ahogy ő fogalmazott: hisznek a dizájn értékében, az Apple fejlesztői pedig folyamatosan újabb innovatív megoldások kifejlesztésén dolgoznak.

Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek?

Nemcsak az Apple szokta a szerzői jogok megsértésével vádolni a többi techcéget, őt magát is épp elég ilyen vád éri, bár vannak olyan esetek, ahol a felperes inkább tűnik szabadalmi trollnak, mint kisemmizett feltalálónak. Sokan ilyennek tartják azt a VirnetX nevű biztonsági szoftverekkel foglalkozó céget is, amelynek ügyében egy amerikai szövetségi bíróság 440 millió dolláros kártérítésre kötelezte az Apple-t. Az ügy homályos, a cég fellebbez az ítélet ellen, és ahogy a Samsung esetében, itt is régóta húzódik a jogvita. 

A szintén amerikai Qualcomm is pert indított az Apple ellen, ennek során azt próbálták meg elérni, hogy Németországban ne árusíthassák a régebbi iPhone-okat, azokhoz ugyanis a javításhoz felhasznált eszközök miatt szót emelő cég épp az ő chipjeiket használta. A keresetet a mannheimi bíróság megalapozatlannak találta. Itt sem egyszerű a helyzet: Don Rosenberg, a Qualcomm ügyvezető alelnöke szerint az Apple évek óta folyamatosan megsérti a chipgyártó szabadalmait, ezt pedig az is alátámasztja, hogy egy másik ügyben a cég elérte, hogy egy müncheni bíróság 2018 decemberében kimondja a jogsértés tényét, ennek hatására pedig eltűntek a német viszonteladók polcairól a 7-es és 8-as iPhone-ok.

 Szintén jogsértéssel vádolta az Apple-t a biometrikus szenzorokat gyártó Valencell: ők az Apple Watch szívritmusfigyelőjéről állították azt, hogy eredetileg ők fejlesztették ki orvosi célra, és miután a cég képviselői még 2012-ben felkeresték őket, hogy tárgyaljanak az együttműködésről, a prototípusok alapján egyszerűen lemásolták a technikát. Az ügyben a Valencell négy szabadalom megsértése miatt emelt vádat, végül peren kívül egyezett meg az Apple-lel, de azt, hogy végül milyen összeg cserélt gazdát, nem hozták nyilvánosságra.

A felszabadítókészlet

A Right to Repair mozgalom képviselői alapvetően azt állítják, hogy ha megveszel valamit, az a tiéd is lesz, és innentől fogva senki nem szólhat bele, hogy mit kezdesz vele – az Apple és több nagy cég, köztük az amerikai földeken ikonnak számító, zöld-sárga traktorairól ismert John Deere pedig épp ezt csinálják akkor, amikor ellehetetlenítik a kisebb szervizek munkáját azzal, hogy vegzálja őket. Vagy akár azzal, hogy egyszerűen csak nem adja közre azokat az útmutatókat vagy eszközöket, amelyek segíthetnének a javításban. 

Az ifixit.com példája szerint ez éppen olyan, mint ha az ember nem festhetne versenycsíkokat a kocsijára, ha épp kedve támad hozzá, szélsőségesebb esetben pedig arra hasonlít, mint amikor egy hétköznapi, apró hiba miatt mondjuk az egész kocsit (vagy, a példánál maradva) a telefont is ki kéne dobnunk, és venni egy másikat. A javításellenes cégek különböző indokokkal utasítják vissza, hogy hétköznapi halandóknak is lehetővé tegyék, hogy belenyúlhassanak az általuk megvásárolt termékbe – ezek között a legfőbb érvként a biztonságot és a minőségbiztosítást szokták emlegetni. Az Apple, ahogy a javítani vágyók meg is jegyzik, semmit sem bízott a véletlenre: a modern cégek között nem egyedülálló módon egy újfajta csavart fejlesztett ki direkt azért, hogy az egyszeri felhasználók ne tudjanak csak úgy belekontárkodni a gépekbe. A Pentalobe-nak keresztelt minta olyan, mint valami kis virág, de amellett, hogy csinos, nem szerepel egyetlen hagyományos bitkészletben sem. Persze erre is csakhamar megszületett a válasz, a neten már mindenhez kapható „felszabadítókészlet” (liberation kit) a megfelelő méretű Pentalobe-hoz való csavarhúzóval és az azokat helyettesítő sima csillagcsavarokkal. 

Szürke zóna

A legfőbb problémát az okozza, hogy azok, akik mégis az Apple-termékek javítására adják a fejüket, csak a szürke piacra támaszkodhatnak, így akármit is tesznek, valamelyest mindig támadhatóak maradnak. Ennek a helyzetnek a kifehérítéséért küzd többek között Rossmann, vagy egy másik szerelő, Jessa Jones – ő szintén Apple-termékek javításával foglakozott New Yorkban, de az Apple és az amerikai vámhivatal az ő esetében is lecsapott az alkatrészekre. Az, hogy az Apple (a John Deere-rel és a többi, a gyártást szigorúan központi kézben tartó óriáscéggel egyetemben) nem árusít pótalkatrészeket, Jones szerint minőségbiztosítási problémákat is felvet: hiába gyárt a cég jobb minőségű alkatrészeket, mint a kínai utángyártás, ha nem lehet hozzájuk jutni. 

Jones mindezt szívhez szóló beszédben adta elő tavaly májusban, New York állam törvényhozó testülete előtt:

Maga Rossmann tulajsonképpen még egyet is ért azzal a törekvéssel, hogy az Apple – illetve az amerikai vámhatóság – meggátolja, hogy hamisított termékeket szállítsanak az országba, azzal viszont már nem, hogy a cég gyakorlatilag ellehetetlenítse a javításokat. Miközben Rossmann a YouTube-csatornáján mutatja be, hogy hogyan zajlanak az egyes javítások, illetve milyen típushibák vagy szerencsétlen konstrukciós megoldások találhatóak az Apple gépeiben, Jones független szakértőként már a bíróságon is szerepelt, amikor az óriáscég telefonjairól kellett szakvéleményt mondania az ügyben, de a Right to Repair-mozgalom egyik élharcosaként gyakran szerepel a hagyományos médiában is. Épp az iPhone 6 és 6+ esetében szólaltatták meg egy ügyben: itt megállapította, hogy a készülékek érintőképernyője konstrukciós okokból hibásodott meg. Az Apple ügyvédei persze nem fogadták el a szakvéleményét, mondván, hogy Jones végzettsége szerint génkutató, és nem mérnök.

Na jó, de utána tudod csinálni?

A szabályozás továbbra is felemás: míg az Apple érdekérvényesítő képessége az USA-ban csodákra képes, Európában egészen más a helyzet: Svédországban például büntetés helyett speciális adókedvezménnyel támogatják azokat a szerelőket, akik csere helyett megjavítják a hibvás készülékeket, Norvégiában pedig tavaly pert nyert egy szerviz, amelyet beperelt az Apple, mert utángyártott alkatrészeket tett a megjavított készülékekbe. 

Ami Magyarországot illeti, nálunk konkrétan nincs is Genius Bar, a legközelebbihez Bécsig kellene utazni. A meghibásodott-termékek javítását hivatalosan az olyan, az Apple által meghatalmazott cégek (authorised service providers) végzik, mint az iStyle vagy az iCentre, és persze a hivatalos szervizeken kívül mindenki és mindenki unokaöccse tud egy garázst, ahol hivatalos felhatalmazás hiányában ugyan, de hajlandók megszerelni a MacBookját vagy az iPhone-ját.

Hogy a Rossmannhoz hasonló szakik milyen élénk reakciókat váltanak ki a világ egyik legnagyobb cégéből, jól mutatja, hogy az Apple nem hajlandó kiengedni a kezéből a gyeplőt, hiába lengi körbe a sufniban világmegváltó fiatalok innovációjából született tech-óriás mítosza. Több fórumon is tárgyalják Rossmann esetét: van, aki egyetért vele, van, aki azért támadja, mert szerinte károkat okoz az Apple-nek, hogy valaki bemutatja, hogyan vannak összerakva a termékei, és már ezzel is sérti a szabadalmakat - persze azt senki nem tilthatja meg az embernek, hogy belenézzen a telefonjába vagy laptopjába, Pentalobe ide vagy oda. 

A legfőbb visszatérő érv az amatőr szerelőkkel szemben az, hogy rendben, Rossmann meg tudja csinálni, de esélyes, hogy a hétköznapi ezermester inkább elrontja a gépet, mint hogy megjavítaná. Rossmann válasza? Bemutatja azokat a hibás javításokat, amelyeket a Genius Barokban végeztek, és amelyeket ő javított meg a saját műhelyében. Amíg az Apple nem árusít pótalkatrészeket, valószínűleg marad is a bizonytalanság, az amerikai példa pedig azt mutatja, hogy a techcég nem szívesen engedi, hogy bárki babrálhasson a termékeivel - annak ellenére, hogy a vámhivatal által kezdeményezett eljárásokhoz állításuk szerint semmi közük sincsen. Rossmann gyanúja szerint ez nem egészen így van, a norvég ítélet, amely szerint az ezermesterek nem követnek el bűncselekményt, ha javításra vetemednek, precedensértékű lehet. Azok viszont, akik szeretnék alaposabban megérteni a gépek működését, egyelőre jobb híján Rossmann videóiból és a Joneshoz hasonló szakemberek tájékoztatásából tanulhatnak.