Finnországban rabok trenírozzák a mesterséges intelligenciát

Bár a börtönmunkát a legtöbben a fizikai munkával azonosítják, két finn börtönben egészen másképp képzelik el a rabok szemléletformáló foglalkoztatását: az elítéltek adatokat osztályoznak egy startup cég megbízásából, munkájukat egy mesterséges intelligencia trenírozásához használják fel.

A Vainu nevű adatbányász cég egyfajta börtönreformként beszél az együttműködésről, hiszen a rabok értékes készségeket sajátíthatnak el, de vannak szakértők, akik szerint inkább a cég használja ki az alulfizetett kényszermunka kizsákmányoló jellegét.

A Vainu szolgáltatása pofonegyszerű igényt elégít ki: olyan globális összehasonlító adatbázist épít cégekről, amely megkönnyíti az üzleti partnerek kiválasztását – mondta a társalapító, Tuomas Rasila. Ehhez azonban üzleti témájú cikkek százezreit kell átolvasni és felcímkézni, például úgy, hogy kiderüljön, az Apple nevű vállalatról, vagy egy almát termelő/feldolgozó cégről van-e szó. Ezt a felcímkézett adatot használják azután az algoritmus tanításához.

Angol nyelven ez nem is okoz problémát, a Vainu egyszerűen készített egy profilt az Amazon Mechanical Turk nevű crowdsourcing munkaerő-közvetítő oldalán, így talál elég embert, aki elvégzi ezeket a kis részfeladatokat. Ám az MTurk sem megoldás, ha a finn nyelvű cikkeket akarják feldolgozni. Erre eddig egyetlen gyakornokot alkalmazott a Vainu, de ez nem bizonyult elégnek.

A Vainu irodái történetesen egy épületben vannak a finn börtönöket felügyelő Büntetés-végrehajtási Ügynökséggel (CSA), innen támadt az ötlet, hogy akár börtönmunkával is megoldhatnák a munkaerőhiányt.

Az elítéltek három hónappal ezelőtt kezdték meg a munkát egy helsinki és egy turkui börtönben. A Vainu mindkét intézménybe tíz számítógépet küldött, és a CSA-nak fizet minden egyes elvégzett feladatért, nagyjából ugyanannyit, mint amennyit az MTurkon toborzott bedolgozóknak fizet. Az már a CSA felelőssége, hogy a fizetésből mennyit ad át a raboknak, ahogy az is, hogy kiválassza, a börtönlakók közül ki alkalmas erre a munkára.

Finn börtönfolyosóFotó: TROND H TROSDAHL/AFP

Lehetőség?

Rasila szerint a CSA tisztviselői lelkesen vetették bele magukat az együttműködésbe, különösen azért, mert ez a munka nem igényel többet, mint egy számítógép. Ráadásul itt nem kell annyira erőszaktól sem tartani, mint a börtönmunka hagyományos tereiben, gondoljunk például egy kovácsműhelyre, ahol a munkaeszközök is nagyban növelik az erőszak kockázatát. 

A cégvezető becslése szerint valamivel kevesebb mint 100 elítélt dolgozik a Vainu projektjén napi néhány órát. A finn CSA nem kívánt további részleteket megosztani az együttműködésről.

Az ügynökség és a cég kapcsolatát jelenleg egy éves szerződés szabályozza, amely meghatározza az elvégzendő feladatok számát is, de a Vainu szeretne még Finnországban, illetve további olyan államokban is építkezni, ahol nehéz a helyi nyelvet beszélő munkaerőt találni ilyen jellegű feladatok elvégzésére.

A rabokat a pénz motiválhatja, de számottevő előny az is, hogy globálisan is jelentős mértékben nő a kereslet a mesterséges intelligencia tanítására képes munkaerőre – mondta Rasila. A CSA is azt írta közleményében, hogy a program része azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel a börtönlakók munkavégzését igyekeznek közelíteni „a modern dolgozó élet elvárásaihoz”. 

Lilly Irani, a Kaliforniai Egyetem (San Diego) kommunikációval foglalkozó oktatója szerint valóban különösen nagy igény lépett fel erre a fajta munkára. A mesterséges intelligenciát a kulturális és nyelvi különbségeket figyelembe véve kell tanítani, és az MTurk-ön jelentkező munkaerő túlnyomó része amerikai – mondta.

Kizsákmányolás?

Bár Rasila szerint a finnországi börtönökbe delegált munka fejleszti a rabok készségeit, azt is állítja, hogy a kiszervezett feladatokból „semmit nem lehet tanulni”, és csak olvasni kell tudni az elvégzésükhöz. Ami felveti a kérdést, végül is mennyire használják itt ki a rabokat ahelyett, hogy jót tennének velük.

Ez a fajta munka rutinszerű, unalmas és repetitív. Nem kellenek hozzá magas szintű képességek, és ha egy egyetemi kutató így próbálna együttműködni a börtönmunkásokkal, „az bizony nem menne át egy etikai értékelő bizottságon” – mondta Sarah T. Roberts, a Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) informatikus oktatója, aki kifejezetten az IT szcénában dolgozó munkásokat kutatja. Jó dolog, hogy a raboknak ugyanannyi pénzt szánnak, mint azoknak, akik az MTurk oldalán jelentkeznek, de amit ott fizetnek, az is szélsőségesen kis pénz Roberts szerint. Egy tanulmányból nem rég derült ki, hogy a hasonló informatikai kulimunkára vállalkozók medián órabére mindössze 2 dollár (572 forint).

Irani szerint nincs itt semmi látnivaló: az Egyesült Államokban már régóta (joggal) ellentmondásos a börtönmunka megítélése, az egyik oldalon a dolog kizsákmányolás jellegét hangsúlyozzák, a másikon pedig a munka társadalmi integráló hatását. A kommunikációs szakértőt nem az lepi meg, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztését kiszolgáló monoton munka a börtönökben is megjelent, hanem hogy mekkora pr-kampányt kanyarítottak eköré. „Azáltal, hogy most ekkora a felbuzdulás az AI körül, a kizsákmányoló munka ősrégi formáit börtönreformként is eladhatjuk.”

Ola Rosling sztárstatisztikus kiderítette, hogy nem tudunk többet a majmoknál

Budapesten tartott előadást a Tények (Factfulness) című sikerkönyv társszerzője. A könyv és az előadás alapján a világ sokkal jobb hely, mint ahogy általában hisszük: a Nobel-díjas kutatók és a hétköznapi halandók is alapvetően el vannak tájolva a valósággal kapcsolatban. Tizenhárom egyszerű kérdésből a legtöbben alig néhányra tudják a választ.